- Hogyan állt fel a Hello együttes?
- Régi zenésztársakból, akikkel együtt zenéltem még a múltban. A Hello zeneszerzője Puskás István ’Pusi’ gitáros, billentyűs, vele az előző csapatomban, az El Sid-ben játszottam együtt. Majd a Retrock következett, ahol az Avatar basszusgitárosa, Kaiser Szilárd volt a zenésztársam. Így hárman rögzítettük a Várj még! című lemezt, a címadó szám kivételével. Abban már Szegedi Dávid basszusozik, aki azóta is tagja a Hello-nak. Valamint, régi jó barátom, Donászy Tibor dobos a CD megjelenése után csatlakozott hozzánk.
- Már a kezdetekkor konkrét terveitek voltak, mind a zenét, mind a mondanivalót tekintve?
- Persze! A lemez címadó dala még 2012-ben született, akkor írtuk meg Pusival a Retrock zenekar számára. Ő volt a zeneszerzője, én pedig a szövegírója. Most, erre a Hello albumra egy új, áthangszerelt verzióban rögzítettük, ezáltal egy letisztultabb formát kapott a dal. A szövege természetesen ugyanaz maradt. És mivel voltak további ötleteink, nótáink is, amiket szerettünk volna lemezen megvalósítani, viszonthallani, ezekkel kiegészítve állt össze az első Hello anyag.
- A Magyar Rákellenes Ligával hogyan kerültetek kapcsolatba? Hogyan született meg maga a Várj még! dal?
- Ez egy néhány évre visszanyúló történet. A Magyar Rákellenes Liga Pusztaszabolcsi szervezetének, a Napraforgó Klubnak az akkori elnöke, dr. Csordásné Juhász Judit felkérte a zenekaromat egy koncertre, amely az általuk szervezett Életmód napokon került megrendezésre. Ez olyannyira jól sikerült, hogy elkezdtünk a továbbiakról beszélgetni, többek között arról is, hogy jó lenne egy hozzájuk köthető dal. Ezután született meg a Várj még! című szám, igaz az eredeti verzió még jóval rockosabb, lendületesebb volt. Ekkor volt is ennek egy ősbemutatója az Egészségügyi Minisztériumban.
- A Hello lemezen angolul is felhangzik, Please Wait! címmel. Ennek van valamilyen külön oka?
- Természetesen. A Magyar Rákellenes Ligának az volt a terve, hogy ezt a verziót kiküldik és bemutatják Brüsszelben, és megpróbálják meggyőzni az ottaniakat, hogy ez a szerzemény ne csak Magyarország rákellenes dala legyen, hanem, ha lehet, akkor egész Európáé. Az angol verzióra tehát azért volt szükség, hogy értsék a szöveget.
A tervek szerint novemberben lesz egy lemezt bemutató sajtótájékoztató, úgy tudom, hogy ismét az Egészségügyi Minisztériumban, és ott lesz hivatalosan, ünnepélyes keretek között átadva a kiadvány a Magyar Rákellenes Liga képviselőinek. A kiadónk, a Hammer Music is hozzájárult, hogy bizonyos CD mennyiséget a rendelkezésükre bocsássunk.
- És a bónuszként a korongra került ének nélküli verzió apropóját mi adta?
- Amikor ennek a dalnak megvolt az ősbemutatója, megkerestek egy páran, hogy elénekelnék maguk is a számot, ezért úgy döntöttünk, hogy most instrumentális, azaz karaoke változatban is szerepeljen a lemezen. Tehát ne csak az én hangommal legyen hozzáférhető a Várj még!, hanem aki úgy érzi, vagy úgy gondolja, az énekelje fel otthon a saját verzióját. A lemez megjelenése után jó néhány levelet kaptam olyan emberektől, akik betegek, vagy a hozzátartozójuk beteg, és elmondták, hogy ez a dal ad nekik erőt a mindennapokban.
Egyébként arra is gondoltunk, hogy ha esetleg ebből a produkcióból lesz valamikor egy élő koncert, akkor ott neves előadókkal is nagyon szívesen elénekelnénk. De ez még igen csak a jövő zenéje…
- Ezek szerint tervezitek az élő bemutatóját a lemezanyagnak?
- Igen, bízunk benne, hogy a 2017-es évben színpadra tudjuk állítani a Hello produkciót. De nem igazán szeretnénk elkapkodni semmit, nem akarunk mindenáron koncertezni. Megvárjuk a CD fogadtatását, szóval van időnk összeállítani egy rendes műsort. Mert nem csak a lemez anyagát szeretnénk eljátszani, hanem beemelnénk a programba a 2007-ben az El Sid zenekarunkkal kiadott Kicsi angyal albumunkról is jó néhány számot. Már át is dolgoztunk erről egy pár dalt, amit a Hello keretén belül előadnánk, valamint vannak még olyan új szerzeményeink is, amik erre a mostani lemezre nem kerültek fel.
- Akkor az ez EP egy első híradásnak, bejelentkezésnek fogható fel, és teljes gőzzel készültök az élő koncertekre, és egy esetleges második kiadványra?
- Mint mondtam, élőben mindenképpen szeretnénk bemutatni a lemezt, a folytatást pedig majd meglátjuk. Mi mindenképpen azon vagyunk, hogy akár egy teljes hosszúságú új album is megjelenhessen legközelebb, de ennek létrejötte sok mindenen múlik. Remélem, azért lesz rá lehetőségünk.
- A zenekar néhány tagja, hogy úgy mondjam, több lábon áll, magyarul több formációban is érdekelt. Ez nem befolyásolja semmilyen mértékben a Hello működését?
- Hogy ki hogyan áll a zenekarhoz, azt egy példával tudom a legjobban prezentálni: Donászy Tibivel épp a napokban beszéltem, hogy a Hello összeállítja a koncertanyagot, és megkérdeztem tőle, hogy ugye, akkor toljuk? A válasza pedig az volt, hogy ezerrel! De mindenki így gondolkodik ebben a felállásban. Amikor a Hello-nak menni kell, akkor megyünk!
- A zenétek gazdagon hangszerelt lírai rock, helyenként igen komoly mondanivalójú dalokkal. Mennyire nehéz (vagy könnyű) emiatt a koncertszervezés?
- Ha a stílusról vagy a műfajról beszélünk, akkor azt gondolom, hogy semmilyen gondot nem okoz(hat), mivel a lemezen egyaránt vannak úgymond világi, populáris, szerelmes dalok, és komoly témákkal foglalkozó szerzemények egyaránt, és szerintem minden számnak megvan a közönsége. Mi minden tőlünk telhetőt megtettünk – és itt külön kiemelném Kovács Gábor (Wisdom-gitáros – a szerk.) barátom munkáját is, aki a lemez hangmérnöke volt –, megpróbáltuk a maximumot kihozni mindenből.
- De azért, hogy sok emberhez eljussanak ezek a számok, szükség lenne egy kis médiatámogatásra is, nem? Ezzel hogy álltok?
- Nagyon sokat dolgozunk azon, hogy a rádiókhoz eljussunk, próbálunk támogatókat is szerezni. Mert szerintem „eladható” a Hello. Ha valaki ad egy esélyt a lemeznek és meghallgatja, akkor igazat ad nekem abban, hogy a két súlyosabb mondanivalójú dalon kívül (Várj még!, Csapda) ott van a Titokban, az Álomkép, és a Hello, amelyek bármilyen közegben, médiában megállják/megállnák a helyüket. Ez egy lírai, populáris rock anyag, amelyben rengeteg komoly tartalom is van. Egy-két rádió már játssza a számainkat, de nagyon nehéz promótálni egy ilyen jellegű produkciót.
- Sokan a Youtube-ban bíznak, hátha egy-egy video hatására felfigyelnek a zenekarukra, a számaikra… Mi számít egyáltalán sikernek egy ilyen jellegű produkció számára, mint a tiétek?
- A kiadónk feltette a Várj még! dalunkat szöveges videóként, ott bárki meghallgathatja. Meglátjuk, hogy ez mire elég… Egyébként erre a számra szeretnénk majd egy rendes, filmes klipet is forgatni.
Ami a sikert illeti, az én véleményem az, hogy ha ebből nem is lesz világszenzáció, vagy akár itthon valami nagy dolog, nekünk már azért a néhány köszönőlevélért megérte megírni ezt a dalt. Persze annak örülnék, ha globálisan minden emberhez eljutna, de az alapvető célját már így is elérte, ez pedig nem más mint az, hogy ezeken a gondolatokon keresztül közvetítse az utókornak az üzenetünk.