Hová tűntek a férfiak? - vitéz Mikecz Kálmán huszárezredes

Cikk Front kép - 280x185: 

Manósapkás fiúk, cérnalábú emberkék, nőiesen hosszú haj, néha festett is, nagy hang, apró kis ész. Rengetegen vannak. De hová tűntek a férfiak? Az igazi, ős-gént hordozó, klasszikus értelemben vett férfiak? Egyre kevesebben vannak.

Sorozatunkban igazi férfiakat mutatunk be. Olyanokat, akik jellemükben, tetteikben, akár megjelenésükben is tetőtől-talpig férfiak, követendő példák. Persze ember hiba nélkül nincsen – tartja a mondás, de minél közelebb a lényeghez, annál jobb.

Ezúttal vitéz Mikecz Kálmánt, a huszár ezredest állítjuk a példa-emelvényre. Zetényi Csukás Ferenc, a Horthy István - Mártírok és Hősök Alapítvány elnöke segít megismerni Mikecz Kálmánt, az embert.

Korán felnőni

Vitéz Mikecz Kálmán 1895. szeptember 22-én született Nyíregyházán. Családja régi magyar nemesi ősökre tekint vissza. Édesapja Szabolcs vármegye alispánja volt, neve mellé gyakran ragasztotta jelzőként az utókor, hogy ő volt az " utolsó igazi kuruc alispán." Igen korán, még 51 éves korában hunyt el amikor Mikecz Kálmán csak 6 éves volt, édesanyját pedig 10 évesen veszítette el. Így gyermekkorát szülői ház helyett rokonoknál volt kénytelen leélni, a szülőktől örökölt vagyonát pedig az árvaszék hadikölcsönbe fektette, ami tudvalevően a háború miatt teljesen elértéktelenedett.

A bevonulás

1914 kora őszén bevonult a császári és királyi harmadik huszárezredbe. Aradon megkezdte egész aktív életét meghatározó katonai szolgálatát. 1915. június elején a Visztula vonalnál átesett a tűzkeresztségen és az ezrede részt vesz a hírhedt San folyó menti harcokban, majd átkelve a Pilicán, augusztusban Varsó körzetébe érkeztek.

Varsótól észak-kelet irányban folytatta az ezred az előrenyomulást és erős ellenséges tűzben a Liwjec folyón kierőszakolta az átkelést. Jablonnánál kemény ütközet kerekedett, ahol az ellenséges erők igen nagy vereséget szenvedtek, de az ezred veszteségei is számottevőek. E harcokban kifejtett személyes bátorságáért felterjesztették a "kis ezüst" vitézségi éremre.

Comblövés a mocsárban

Vitéz Mikecz Kálmán harctéri szolgálatában is maradandó "élményt" jelentett a Pripiatji mocsarakban folyó harci időszak. Igen nehéz terepen sokszor lóról szállva harcoltak a századok. Kolki körül heves harcok kezdődtek. A Razniczky erdőn át menetelő huszárokat állandó erős orosz géppuskatűz érte. Eközben az amúgy is erdős, mocsaras terepen felhőszakadásszerű vihar kapja el az ezredet. Csak a fegyelmezett huszárszellem óvja meg az egységeket a szétszakadástól.

Valahol az orosz fronton 1917-ben

Szeptember harmincadikán igen heves ütközet bontakozott ki. It kapott súyos comblövést Mikecz Kálmán hadapródjelölt is. Bátor helytállásáért felterjesztették az úgynevezett nagyezüst vitézségi éremre. Ez alapozta meg a vitézi rendbe való belépésének lehetőségét is. Mikecz Kálmán a fent vázolt harcok alatt a sebesülésen kívül egy életre szóló reumát is kapott. Elmondása szerint sokszor órákig kellett a vizes, mocsaras terepen feküdve harcolni vagy éjszakázni.

Miután hozzávetőlegesen 3 hónapig gyógykezelésen volt hadi kórházakban, saját kérésre ismét az orosz fronton folytatta katonai pályafutását.

Újra a fronton

Komolyabb harcokra a Styer folyó környékén került sor 1916-ban a Buczacz körüli védelmi körzetben. Július első napjaiban is elkeseredett harc folyt, s például június 7-én egymás mögött sűrű vonalakban vonultak fel az orosz gárda lovasszázadai, de a huszárok nyugodtan célzó gyilkos tüzében összeomlott a jól előkészített roham. A huszárok ugyanis jól tudták, hogy a ló emberre nem lép és ezért felűzött szuronnyal nyílt vonalon fekve és tüzelve a győzelem biztos tudatában várták be a több hullámú rohamot. 1916. augusztus elsejével Mikecz Kálmánt - méltányolva rátermettségét és bátorságát is hadnaggyá nevezték ki. 1917. július 29-én IV. Károly király személyesen kézfogás kíséretében tüntette ki a tisztek egy csoportját, köztük az ifjú Mikeczet is.

IV.károly kitüntetéseket ad át a fronton. Vitéz Mikecz Kálmán jobbbról a hetedik 1917.07.29-én

Ismét otthon

1917 novemberében megkapta a főhadnagyi előléptetését. Az év hátralévő része bolsevik forradalom kitörését követően megváltozott, a harcok lecsitultak. Az ezredet 1918.-ban először Besszarábiába, majd Odesszába vezényelték. Itt rendfenntartó szerepet töltöttek be. Az összeomlást követően - az ellenség előtt a fegyvert nem letéve - az ezred 1918 novemberében parancs szerint hazatért. Véget ért számukra is az első világháború.

Az első világháborút követő összeomlás, majd a gyászos békediktátum ereje szétzilálta a magyar hadsereget.

1924. június 15-én a Vérmezőn ( más források szerint a Margitszigeten ) Magyarország Kormányzója, vitéz nagybányai Horthy Miklós vitézzé avatta.

Házasság és háború

1926-ban megnősült. Felesége bori Horváth Magda, akinek ősei is messze a magyar múltat idézik. Nagyanyja Kölcsey lány, közeli hozzátartozója Himnuszunk szerzője, Kölcsey Ferenc.

A második világháborúba való belépésünket követően a nyíregyházi huszárezredet is elsőnek rendelték ki 1941 nyarán a keleti, úgynevezett szovjet hadszíntérre.

Itt a huszárezred szép sikereket ért el, s nehéz harcok árán Dnyeper folyóig küzdötte fel magát.

Az ősi fegyver győzelme

1948-ban egy német tiszti szemtanú Erich Kern háborús visszaemlékezéseiben vitéz Mikecz Kálmán által vezetett huszárosztály harci ténykedésére az alábbiak szerint emlékezett vissza:

"...Ismét kemény harcban álltunk a kétségbeesetten védekező ellenséggel, aki egy magas vasúti töltés mellett ásta be magát. Már négyszer rohamoztunk, és mind a négyszer visszavertek bennünket. A zászlóaljparancsnok káromkodott, a századparancsnokok azonban tehetetlenek voltak. Ekkor a tüzérségi támogatás helyett, amit számtalanszor kértünk, egy magyar huszárezred jelent meg a színen. Nevettünk! Mi az ördögöt akarnak ezek itt a kecses, elegáns lovaikkal? Egyszerre megdermedtünk: ezek a magyarok megbolondultak! Lovasszázad, lovasszázad után közeledett. Parancsszó harsant. A bronzbarnára sült, karcsú lovasok szinte odanőttek a nyereghez. Fénylő aranyparolis ezredesük kirántotta kardját. Négy-öt páncélkocsi vágódott ki a szárnyakra, az ezred pedig a délutáni napban villogó kardokkal végigvágtatott a széles síkságon. Seydlitz rohamozott így valaha. Minden óvatosságról megfeledkezve kimásztunk az állásainkból. Olyan volt az egész, mint egy nagyszerű lovasfilm. Eldördültek az első lövések, aztán mind ritkábbak lettek. Kimeredő szemmel, hitetlenkedve néztük, ahogy a szovjet ezred, amely eddig elkeseredett elszántsággal verte vissza támadásainkat, most megfordult, és pánikszerűen elhagyja állásait. A diadalmas magyarok pedig maguk előtt űzték az oroszt, és csillogó szablyájukkal aprították őket. A huszárkard, úgy látszik, egy kicsit sok volt az orosz muzsik idegeinek! Most az egyszer az ősi fegyver győzedelmeskedett a modern felszerelésen...."

Tiszti pisztoly céllövészet Kárpátalján. Jobbról a harmadik vitéz Mikecz Kálmán

A frontszolgálat alatt a huszárság igen derekasan megállta a helyét, és becsületesen, hazájához híven teljesítette kötelességét. Az ellenség nem tudott győzni, de a végtelen orosz útviszonyokat a lóállomány nem tudta véglegesen megszokni. A Dnyeper elérése után a lovasságot a gyalogság váltotta fel.

Az ezred fogadása

Az ezred fogadtatására 1941 őszén díszelgő ünnepséget rendeztek Nyíregyházán, ahol a kormányzó előtt elvonulva tisztelgett a hazatért, lóháton elvonuló sereg. Mikecz Kálmán kivont karddal osztálya előtt egy világos - majdnem fehér - lovon vezette huszárjait, és a kormányzó hosszasan kísérte szemével a ragyogó képet mutató táncoló lovat és lovasát. Az ünnepség keretében egyébként Horthy Miklós saját kezűleg tüntette ki, az akkorra már alezredessé előléptetett osztályparancsnokot.

1943. augusztus 1-jén huszár ezredessé léptették elő. 1945. március 31-én Sopronban szovjet fogságba esik, ahonnan csak 1948. június 28-án tér haza. Tizenegy szovjet hadifogolytáborban sínylődött, és megesett, hogy ő volt a legmagasabb rangú magyar tiszt a táborban.

Utolsó idők

A hadifogságban sem tört meg, mindvégig katonához méltóan, bajtársi szellemben vészelte át ezt a nehéz időszakot is. Hazahozatalát követően természetesen - B - listázták, majd nyugdíját is megvonták. Nyíregyházáról eltanácsolták, így Budapesten próbált megélhetést teremteni családjának. 1994.május 21-én posztumusz dandártábornokká léptették elő.

Nagy Kata - barikad.hu