2014. 12. 18. 16:33

Így dolgoznak magyarok az EP-ben

Az év vége közeledtével körkérdéssel fordultunk európai parlamenti képviselőkhöz, ugyanis szerettük volna megtudni, hogy mire a legbüszkébbek az elmúlt hónapokban végzett munkájukból, hogyan értékelik az új Európai Bizottság megszavazását, mik a 2015-ös célkitűzéseik, és milyennek látják a magyarokról kialakult uniós képet.

Kérdéseinket eljuttattuk az összes magyar parlamenti párt néhány delegáltjának, de a legtöbben nem érezték fontosnak a honfitársaik tájékoztatását. Akik válaszra sem méltattak: Ujhelyi István (MSZP), Niedermüller Péter (DK), Molnár Csaba (DK), Meszerics Tamás (LMP), Deutsch Tamás (Fidesz-KDNP), Schöpflin György (Fidesz-KDNP). Szanyi Tibor (MSZP) egyik asszisztense válaszlevélben jelezte, hogy nem kíván élni a lehetőséggel.

Három képviselő azonban megtisztelt minket és a szavazóikat azzal, hogy készséggel válaszoltak kérdéseinkre, így alább olvashatják Morvai Krisztina (Jobbik), Jávor Benedek (PM) és Balczó Zoltán (Jobbik) válaszait.

 - Mit tart a legemlékezetesebbnek az új ciklus eddigi európai parlamenti munkájából?

Morvai Krisztina: A legpozitívabb élmény már egyben a legmegrázóbb is. Ez a Szíved Joga című hazai országjárásom volt, ahol közvetlenül hallgathattam a magyar munkavállalók történeteit, kizsákmányolásukról, jogfosztottságukról. Jó volt, hogy az Európai Parlament foglalkoztatásügyi bizottságában rögtön meg is oszthattam ezeket a tapasztalatokat, és az égető bérkülönbségek és jogsértések felszámolására felszólító indítványomhoz más pártok képviselői is kénytelenek voltak csatlakozni. Úgy tűnik, végre valami elindult ezen a téren. A legbosszantóbb élményem az volt, amikor Juncker főbiztos lebukott felháborító adóelkerülési manipulációival, s az Európai Parlament két nagy frakciója, a néppárt és a szocialisták hatalmas ovációval, állva tapsolva ünnepelték, hogy megúszta a bizalmatlansági indítványt.

Morvai Krisztina és Balczó Zoltán a Juncker elleni bizalmatlansági indítványról

Jávor Benedek: Számos javaslatomat elfogadta a Parlament a készülő új európai GMO-szabályozás szigorítása érdekében; ha ezekre a Tanács és a Bizottság is rábólintana, akkor könnyebb lenne távol tartani Magyarországtól a határokon szándékolatlanul vagy szándékosan átterjedő génszennyezéseket. Nagyon fontos, hogy a zöld frakciót én képviselem az Európai Energiabiztonsági Stratégia tárgyalásai során, ami az egyik legfontosabb európai ügy mostanában. Büszke vagyok arra is, hogy az elsők között tettem nyilvánossá és átláthatóvá a képviselői találkozóimat, vagyis végső soron a politikusi munkámat - ezzel gátat vetve titkos lobbinyomulás Brüsszelben is bevett gyakorlatának. Negatív példaként az új Bizottság összeállítását, és benne Navracsics Tibor kinevezését tudnám említeni: Navracsicsot úgy kapta vissza a Parlament, hogy egyértelműen kinyilvánította, hogy nem tartja alkalmasnak a posztra. Ezzel a lépéssel Juncker majdhogynem formálissá tette a Parlament részvételét a Bizottság összeállításában, világossá téve, hogy végső soron ki hozza a döntéseket. Ugyancsak szomorú az Unió klíma- és energiacsomagjáról született októberi megállapodás. A végső dokumentum nyilvánvalóan alkalmatlan arra, hogy hatékonyan fellépjünk a klímaváltozással szemben, és megmutatta, hogy a klíma védelmében lépni nem hajlandó tagállamok, köztük Magyarország, hogyan tudják megtorpedózni, hogy az Unió egésze hatékony és előremutató lépéseket tegyen.

Balczó Zoltán: A Parlament eddigi működése megfelelt negatív elvárásaimnak. Az Európai Néppárt (a Fidesz pártcsaládja) és a szocialisták informális nagykoalíciója tovább viszi az EU-t a "mélyebb integráció" vagyis a tagállami szuverenitás korlátozása, egy európai szuperállam építése irányába. Pozitívnak tartom az ezzel szemben álló, összefoglalóan euszkeptikusnak nevezett politikai pártok megerősödését (250 képviselő nem szavazta meg Jean-Claud Junckert a Bizottság elnökének), határozott, a képmutatást és mellébeszélést leleplező hangját.

 - Mire a legbüszkébb az elmúlt hónapokban végzett munkájából?

M. K.: Arra vagyok a legbüszkébb, hogy jogászként, jogvédőként választottak meg és küldtek az Európai Parlamentbe a magyar emberek, és én ténylegesen, jogvédőként tevékenykedem. Erőteljesen "rámentem" a munkajogra, és valódi emberek valódi történeteivel illusztrálva számos jól sikerült felszólalásom volt a magyar munkavállalók helyzetének javítása érdekében. Aki figyeli a Facebook oldalamat, látja, hogy ezt Gaudi-Nagy Tamás harcostársammal együtt több konkrét jogászi segítségnyújtással, komoly jogvédő munkával fogjuk kiegészíteni, "megfejelni".

J. B.: Úgy tűnik, sikerült az eddig gazdátlan antikorrupciós tematika egyik ügygazdájává válni. Lesz antikorrupciós frakcióközi munkacsoport az EP-ben, folyamatos nyomás alatt tartjuk az OLAF-ot (az Európai Csalás Elleni Hivatal - a szerk.) a magyar és az európai korrupciós ügyek kivizsgálása érdekében, meghallgatást szervezünk Brüsszelben a magyarországi áfacsalásokról – ezek a kezdeményezések az EP-t és Magyarországot is segíthetnek tisztességesebbé tenni.

B. Z.: Saját eddigi teljesítményemet értékelve nem tudok kiemelni olyan politikai cselekvést, amire azt mondhatnám, hogy büszke vagyok. (Ettől a kifejezéstől egyébként is idegenkedem.) Nagy energiával igyekeztem beilleszkedni a magyar parlamenttől sok tekintetben bonyolultabb rendszerbe. Ennek érdekében szeptember 1-jétől mindössze egyszer tartózkodtam hét közben Magyarországon - a költségvetési vitában való felszólalásom okán. Komoly szakmai kihívást jelent bekapcsolódni a Környezetvédelmi, közegészségügyi és élelmiszerbiztonsági bizottság cikluson átívelő jogalkotási munkájába. Úgy érzem, a plenáris üléseken felszólalásaimmal határozottan képviseltem kényes politikai ügyekben is a Jobbik programját, választóit. Igyekeztem a különböző média lehetőségeket kihasználva hírt adni a Jobbik EP delegáció munkájáról.

 - Hogyan értékeli az új Európai Bizottság megszavazását?

M. K.: Ahogy az egyik felszólalásomban rámutattam, büntetőjogászként felháborít, hogy olyan ember képviseli és vezeti az 500 millió európai polgárt, aki a bűnözésnek legalábbis határterületén lévő magatartást tanúsított saját hazájában, Luxembourgban.

J. B.: Nem szavaztam meg sem Jean-Claude Junckert, sem a bizottságot. Előbbi a számomra elfogadhatatlan (és egyébként nem túl eredményes) megszorításokra összpontosító gazdaságpolitikai nézeteiért, és a zöld politikától távoli szakpolitikai elképzeléseiért. Egy olyan bizottság pedig, amelyben egy olajvállalkozó az energiapolitikáért, a londoni City lobbistája a pénzügyi szabályozásért, az énekesmadár-vadászatot nemzeti sportként űző Málta képviselője a környezetvédelemért felelős, a magyar oktatásügyre Hoffmann Rózsát, a röghöz kötést és az egyentantervet meg az egyentankönyveket rászabadító Orbán-kormány volt igazságügy-minisztere pedig az oktatási és ifjúságpolitika gazdája – ez viccnek is rossz. A bizottság azóta megtett lépései sorra igazolják, hogy joggal voltak fenntartásaim.

A kép forrása Jávor Benedek Facebook oldala

B. Z.: Az Európai Bizottság megszavazásának három fázisa volt. Júliusban választotta meg a parlament néppárti-szocialista megegyezéssel a Bizottság elnökének Jean-Claude Junckert, aki az EU teljes integrációjának elkötelezett híve. Az ő jelölése alapján állt össze a biztosok testülete, számos bonyodalmat követően. Egy, a feladata ellátására alkalmas biztosi testület összeállítása lehetetlen feladat. A biztosok az unió miniszterei, de nincs számukra 28 elkülöníthető feladat. A tagországok nem szakterületre jelölnek, s azok, akiket megneveznek, abból uniós biztos lesz. A kivétel ritkán, csak több szempontból is elfogadhatatlan politikus esetében fordul elő. A biztosok többségének semmiféle előzetes ismerete nincs a számukra kijelölt portfólióra vonatkozóan. Az egész eljárás tragikomikus. Ami viszont már inkább tragikus volt, az a decemberi bizalmi szavazás. Amint az köztudottá vált, Luxembourg Jean-Claude Juncker miniszterelnöksége, illetve pénzügyminisztersége idején titkos megállapodást kötött 340, döntően multinacionális céggel, biztosítva számukra az adókijátszás lehetőségét. Ezzel Luxembourg adóparadicsommá vált, ugyanakkor több milliárd eurós veszteséget okozott más uniós tagállamoknak az őket illető adóbevételek tekintetében. A parlamenti többség úgy szavazott a csalás és annak részese mellett, hogy semmiféle mentséget nem tudott felhozni mellette.

 - Mit tudna mondani az utca emberének, ha megállítaná az utcán, és azt a kérdést tenné fel önnek, hogy "Mit gondolnak a magyarokról az EP-ben?"

M. K.: Amíg a Jobbik nem küldött képviselőket Brüsszelbe, a magyarok "szépen besimultak" az EU-ba, megfeleltek a gyarmatosítók elvárásainak. Kiszolgálták a neoliberális, globalista értékrendet. Mi voltunk azok, akik 2009-es EP választási programunkkal és kampányunkkal megkezdtük a "lázadás szítását", s ettől kezdve a helyzet megváltozott. Ismert, hogy ma már a "hivatalos Magyarország" is rendszeresen ellentmond az Európai Uniónak és a vele szövetséges Egyesült Államoknak. Ez nyilvánvalóan feszültségeket és értetlenséget szít, bár csupán reménykedni tudok abban, hogy az új hozzáállás hosszútávon nem marad meg a retorika szintjén, és az EU-val való szembefeszülés nem csupán a magyar oligarchák, a magyar gazdasági elit érdekeit fogja szolgálni, hanem a magyar kisgazdákét, kisvállalkozókét, munkavállalókét.

J. B.: Az európai parlamenti képviselők sokkal többet tudnak Magyarországról és az orbáni politikai berendezkedésről, mint ahogyan azt Orbán Viktor itthon megpróbálja elhitetni a maradék híveivel. Ráadásul a közhiedelemmel ellentétben nem csupán a baloldali, liberális vagy zöld frakcióban rendkívül negatív a kormány megítélése, de a néppárti frakció nagyon sok tagja ugyanúgy aggódik, és elfogadhatatlannak tartja azt az irányt, amerre Orbán Magyarországot szeretné vinni. A kormány szolgai elköteleződése Oroszország felé az utolsó potenciális szövetségesek, a lengyel és litván néppártiak számára is utolsó csepp volt a pohárban.

B. Z.: Az Európai Parlamentben Magyarországról kialakult képről nem tudok általános véleményt közvetíteni. Orbán Viktornak volt jónéhány olyan lépése és kijelentése - sokszor öncélúan -, ami felhergelte az itteni liberálisokat, akik ősszel újabb plenáris vitát rendeztek a demokratikus jogok magyarországi érvényesüléséről. A vita gyakorlatilag érdektelenségbe fulladt.

 - Mik a legfőbb célkitűzései a 2015-ös esztendőben?

M. K.: Az új esztendőben a jogvédelem négy fontos területére fogok koncentrálni. Gaudi-Nagy Tomi segítségével folyatjuk a munkavállalók jogvédelmét, valamint az elszakított magyar területen élők, az őshonos magyar közösségek jogainak emberi jogokkénti kezelését, az itt rendelkezésre álló nemzetközi illetve európai emberi jogi normák érvényre juttatását. Nem halogatható tovább a menekültkérdéssel összefüggő fellépés, így ez lesz a harmadik fókusza a jogvédő munkánknak. Egyre több panasz érkezik Magyarország déli határszéléről, főként a tanyavilágból, hogy a jószerivel őrizetlen határon átszökő menekülteket segítő emberkereskedők félelemben tartják a helyi lakosokat, akik kiszolgáltatottan és félelemben élnek. Ez ellen is határozottan fel fogok lépni Brüsszelben és Strasbourgban. Büntetőjogászként mindig is szívügyem volt a nők és gyermekek elleni erőszak megelőzése, a jelenség feltárása, bemutatása, az elkövetők felelősségre vonása és az áldozatok szakszerű védelme. Hosszú évek után ismét egy nagyobb kutatásba kezdtem ezen a területen, nagyszámú bírósági ítélet alapján fogom meghatározni ajánlásaimat figyelembe véve a területen irányadó európai uniós normákat. Bőven lesz hát tennivalóm, egészen biztosan nem fogok unatkozni 2015-ben sem.

J. B.: Szeretném elérni, hogy az OLAF felébredjen csipkerózsika-álmából, és ne nézze tovább tétlenül, hogy az uniós támogatásokat – nem csak Magyarországon – szervezetten fosztogatják. Szeretném, ha az EP-nek lenne értelmezhető romapolitikája, aminek a kidolgozásához a saját stábom szakértői is segítséget nyújtanak. És szeretném, ha az érdemben jövőre elinduló új támogatási ciklus nem térkövezésről és szökőkutakról szólna, hanem oktatásról, zöldenergáról, fenntartható gazdaságfejlesztésről.

B. Z.: A 2015-ös feladataimat döntően a parlament munkarendje határozza meg. Az EP-ben, eltérően a nemzeti parlamentektől, a képviselőknek, frakcióknak nincs jogszabály kezdeményezési lehetőségük, azzal csak az Európai Bizottság rendelkezik. Így is lesz bőven lehetőség arra, hogy határozottan szembeszálljunk a birodalomépítési törekvésekkel, leleplezzük azt, ugyanakkor a jelenlegi keretek között is megpróbáljuk minél erőteljesebben képviselni a magyar érdeket.

Ha körbe szeretne nézni a plenáris ülésen, most alkalma nyílhat rá, és ha elég szemfüles, még renitenseket is találhat!

alfahir.hu