Loreena McKennitt – A menny, ha földre száll

Cikk Front kép - 280x185: 

Azt már napokkal ezelőtt is sejtettem, hogy nem mindennapi élményben lesz részem, ha elmegyek Loreena McKennitt koncertjére, de közel sem gondoltam volna, hogy teljesen elvarázsol. Loreena zenéjének atmoszférája és sokoldalúsága pusztán a hallgatása közben is lenyűgöz, de ha mindez a zeneszerző-énekesnő előadásával párosul, az maga a tökéletesség. Megkaptam, Loreena elhozta és átadta.

Az ír-skót szülőktől származó Loreena McKennitt Kanadában született és él, azonban egy pillanatra sem feledkezett meg kelta származásáról, így zenéjében jellemzően a brit szigetvilág népzenei elemei dominálnak, mindezen túl számos irodalmi remeket zenésít meg balladisztikus stílusban, mint például a Lady of Shalott. Munkásságában pedig a kelta mondavilág, illetve az ír történelem témái jelentkeznek, melyek egyik tipikus dala a The mummers dance.

A művésznőt egyébként jóval többen ismerhetik, mint azt sejtik, ugyanis jó néhány filmhez írt betétdalt, hovatovább a Hegylakó 3. című film főzenéjével is ő büszkélkedhet, régebbi emlékeim szerint a szalagavató bálokon is népszerű volt a Highlander ending song.

Loreena azonban bátran kalandozik a kisázsiai és az arab kultúra világában is, történelmi kutatásai során bejárta az egykori Selyemút állomásait is, illetve a Hispán-félsziget arab gyökereivel közelebbről is megismerkedett, melyeket később Marokkóban tanulmányozott. A mór örökség feldolgozásából önálló album is született, s talán legismertebb slágere a Marrakesh night market.

Nagy bánatomra ez tegnap este nem csendült fel, a koncert kifejezetten a kelta szálat göngyölítette, azt viszont olyan elsöprő előadásmóddal, ami a jelenlévő, csaknem ötezer fős hallgatóságot is lenyűgözte, kivéve persze a VIP-páholyokban vacsorázgató bunkókat, akik szokás szerint igyekeztek túlröhögni az előadást. Úgy látszik a nagyon fontos személyek még mindig simán lehetnek nagyon tahók is.

Ettől függetlenül Loreena és nyolc zenésztársa a maximumot adta és szívből. Akik nem ismerik a zenéjét, azoknak nagyjából a magyar Ghymes zenekar stílusához hasonlítanám, de McKennitt zenéje gyakran lassabban kibontakozó, mélyebb tónusú muzsika – első hallásra vontatottnak is tűnhet - a varázsa azonban a részletekben rejlik, a gazdag hangszerelésben és az énekesnő fantasztikus hangjában, melyet utolérhetetlen hárfa- vagy zongora kísérettel kombinál.

Mindezek együttesen leírhatatlan hatást produkáltak, elég volt végignézni a koncert vége után kifelé jövet azokat a honfitársaimat, akik velem együtt végig nézték és hallgatták az előadást: húsz centivel a föld felett jártak.

Jó szívvel ajánlom mindenkinek.

Csanádi Gábor Ferenc

barikad.hu