2015. 02. 01. 12:03

Mégiscsak más érzés meghódoltatni Kolozsvárt, mint Lannisrévet

Tavaly ősszel robbant be a médiába a hír, hogy Lenhardt Balázs társasjátékra cseréli a politikát. A volt jobbikos képviselővel a Kard és Korona születéséről, a magyar Trónok Harcáról, intrikáról és taktikáról, valamint a játékhoz készülő, idén megjelenő kiegészítőről beszélgettünk.

 - Hogy született ez a döntés? A pártküzdelmek sodrásából kikerülve otthon üldögéltél, és egy csendes délutánon ráébredtél, hogy társasjátékot akarsz alkotni? Vagy ez egy régi álom, amelynek valóra váltása épp a közéleti szerepvállalásod miatt váratott magára eddig? Szóval a tyúk, vagy a tojás volt előbb?

 - Gyerekkorom óta vagyok a társasjátékok nagy rajongója, nem voltam több 13 évesnél és már terveztem egy komplex lovagkori játékot. Az Ezüst-tó kincse után jöttek a nagy szerelmek: a Rizikó és a Harc Európáért, és a mai napig van olyan társaságom, akikkel rendszeresen összejövünk stratégiai játékokat játszani. A Kard és Korona alapjai 2004-ben születtek meg, aztán fiókba került a projekt 6-7 évre, de még képviselőként játszottunk vele frakciótársakkal, és akkor elhatároztam, hogy ezt kár lenne nem megosztani másokkal is. Igazán komolyra a dolog másfél éve vált, akkortól intenzíven készítettem elő a kiadását.

- A Kard és Koronát a társasjáték-fanok egyből a Trónok Harcához hasonlítják. Hogy mi a hasonlóság, az elég nyilvánvaló: adott egy birodalom, amelynek nincs királya, foglaljuk el a trónt mi, és mindezt egy stratégiai társasjáték fölé hajolva. Ha valakinek már megvan a Trónok Harca, miért érdemes begyűjtenie mellé a Kard és Koronát is? Miben más, miben jobb?

 - A legkézenfekvőbb válasz erre, hogy azért mert ez egy magyar játék, és a mi történelmünk fordulatokban, cselszövésekben és véres csatákban legalább annyira gazdag, mint egy kitalált birodalomé. Végre Nagy-Magyarországon irányíthatjuk hadainkat, és mégiscsak más érzés meghódoltatni mondjuk Kolozsvárt, mint Lannisrévet, vagy átkelni a Dráván, mint a Zöld-ágon. Egyébként szeretem én is a Trónok harcát, a regényt és a játékot is, és összehasonlítva a kettőt is azt kell mondjam, hogy a két játék sokban különbözik. Nálam alapvető célkitűzés volt, hogy sose tudjon „befagyni” a játék, amit a komolyabb Trónok harca fanok pontosan tudnak, hogy ott sűrűn előfordulhat. Nem akarom azt állítani, hogy a Kard és Korona sokkal jobb lenne, csak mert magyar, de azt igen, hogy mindkettő remek játék. És hiába a kedvenc zenekarom a Slayer, azért ugyanolyan szívesen hallgatom mondjuk az Obituary-t is.

- Sokan vagyunk, akik szeretünk társasozni, és általában szeretjük azt hinni, hogy értünk is hozzá. De, ha meg kellene alkotnunk egy egész új játékot, valószínűleg azt se tudnánk, hogyan kezdjünk hozzá. Hogy született a Kard és Korona? Mennyi időre volt szükség az ötlettől a megvalósulásig, és hányan dolgoztatok rajta?

 - Szerintem nem kell ezt túlmisztifikálni. Sok szívós munkára van hozzá szükség, míg minden klappolni fog, de a legfontosabb egy megérlelt alapkoncepció. Milyen játékot is akarunk csinálni? Annak milyen egyedi tulajdonságai vannak? Milyen réteghez szeretnénk eljuttatni? Ezeket szépen végiggondolja közben az ember és válaszokat ad. De hozzákezdeni csak akkor van értelme, ha tényleg van benne egyediség, és nem a huszadik bőrt akarjuk lehúzni egy bizonyos típusról. Az ősidőkben egy kisebb csapattal dolgoztunk az ötleten, aztán az évek során rengeteg ember tesztelte, és akinek jó tanácsa volt, azt figyelembe vettem. Sőt, ha most jut eszébe valakinek egy ragyogó ötlet, akkor a második kiadásba is be tudom építeni!

- A játék minden elemében törekszik a lehető legtökéletesebb történelmi hitelességre. Nem korlátozta ez be a kreativitást az alkotó munka során? Nem lett volna egyszerűbb létrehozni egy fantasy világot, és abba helyezni bele az egészet?

- Ez eszembe sem jutott, annak ellenére hogy a fantasy irodalomnak is kedvelője vagyok. Itt van a csodálatos magyar múltunk, egy olyan történelem, amire jogosan lehetünk büszkék, és nem kitalálni kell, mint a környező Kis-Antant országoknak a saját nem létező múltjukat. Pontosan az volt az alapkoncepció, hogy legyen már egy közérthető, szerethető, nem túl bonyolult, és ezáltal népszerű Kárpát-medencei játék, amelynek játszása közben az új generációk szinte észrevétlenül szívják magukba azt a csodát, amit az Öregisten is jókedvében teremtett. Nem mellékesen az érdeklődésüket is sikerülhet felkelteni a kiskirályok kora, és az egész középkor történelme iránt.

- A stratégiai játékok szerelmesei tudják, hogy az egyik legnehezebb feladat egy olyan időpont megtalálása, amikor 4-5 ember egész délután, akár késő estig is ráér. A Kard és Koronáról korábban azt nyilatkoztad, hogy akár 1-másfél óra alatt be lehet fejezni. Hogy sikerült így felgyorsítani a játékmenetet?

 - Pontosan tisztában vagyok vele, hogy a felgyorsult világban az átlagember nem szívesen mélyed el semmiben, nincs kedve leülni órákra egy asztal mellé és egy játékra koncentrálni. Ezért tudatosan két változatban alkottam meg a játékot egy gyorsabb, egyszerűbb és egy komplex változatban, amelyek lejátszásának időtartama is különbözik. A rövidebb változat, pláne 2-3 játékossal akár egy óra alatt is befejezhető, kevesebb forduló van benne, és az egyes tartományok is kevesebb vármegyéből állnak. És van egy új ötlet a résztvevők lépésére, amit inkább a gyűjtögetős, ún, eurogamek alkalmaznak: a játékosok nem külön-külön hajtják végre csapataik mozgatását, hanem egyidőben, így egyszerre kénytelenek gondolkodni, ez gyorsította meg leginkább a játékmenetet. Persze ne várja azt senki, hogy elsőre is ennyire flottul fog menni, el kell olvasni a szabályt, mert a megismerkedés is időbe telik.

- A politikában úgy ismertünk meg, mint a kemény, nyílt sisakos küzdelem, a feltétlen szókimondás hívét. A stratégiai játékokban viszont vér és acél mellett a rafinált diplomáciának és taktikázásnak is fontos szerep jut. Lehet, hogy az intrikus énedet a tábla mellett éled ki?

 - Érdekes meglátás, de az az igazság, hogy a játékban, sportban az ember mindig ösztönös, őszinte. Szívesen kötök megállapodásokat a többi játékossal, de ezeket be is tartom, és ha már elkerülhetetlenné válik, akkor is a nyílt, egyenes küzdelem híve vagyok, mint a sunnyogásé, hátbatámadásé. Felsorakoznak a csapataim a harcmezőn és támadás! Ezeknek a játékoknak inkább az összetett tervezés a lényege, hogy milyen úton jutsz el a célodhoz, és ez bizony megfelelő taktika nélkül nem működik.

- A játék rajongói számíthatnak további fejlesztésekre, esetleg kiegészítőkre?

 - Mivel a játékból az egész országban és Erdélyben már csak pár tucat kapható néhány helyen, készülünk a második kiadásra, amely előreláthatólag március közepén kerülhet a boltokba. Ebben csak apróságokat javítunk az eddig visszajelzések alapján, érdemes ezért figyelemmel követni a honlapunkon lévő GYiK menüpontot és várjuk a további észrevételeket hozzá. Ősszel viszont megérkezik az első kiegészítő a játékhoz, amit évről-évre újabbak fognak követni! Most elsőként a nyilvánosság előtt az alfahír olvasóival osztom meg, hogy a tervezett cím Erődök és Adószedők lesz. További színeket és szempontokat fog vinni a játékba, érdemes lesz ezért mindenkinek beszereznie!