Nagy Kata: Mi vagyunk többségben!

Cikk Front kép - 280x185: 

Betelt a pohár. Nem ritka érzés mostanság. Valahogy elszalad a világ a normálistól teljesen ellentétes irányba.

Igen, tudjuk, hogy agymosás, hogy liberalizálódik kicsiny országunk, hogy hirtelen elönt sok mindenkit a nyári hőségben a Woodstock-hangulat, a hőn áhított kommuna-idill, és a keblére ölelné minden honfitársunkat, de az ember azt hinné, mindennek van határa.

Jelentem, nincs. És odáig jutottunk, hogy egy fiatal lány meggyilkolása sem sarkall egy bizonyos réteget nemhogy radikális tettekre, de még radikális gondolatokra sem. Olyannyira nem, hogy már egy ilyen égbekiáltóan igazságtalan, brutális, szörnyűséges, állati cselekedet is csak újabb ok arra, hogy keblünkre ölelhessük a cigányságot. Miért is kellene?

No, akkor öntsünk tiszta vizet a pohárba! Az interneten elindult a véd- és dacszövetség. Mert ugye nem cigány ölt magyart, hová gondolunk, kérem? Nem, az történt, hogy egy fiatal lány férfierőszak áldozata lett. Így, kollektíven. Mert ugye inkább tegyük felelőssé a férfitársadalmat, mint olyan, semhogy kimondjuk, hogy a gyilkos cigány származású volt. És természetesen akadnak szép számmal, akik beállnak a sorba óbégatni. Hogy bizony-bizony, ez egy férfi szexuális vágya miatt történt. Ébresztő, mindenki! Mi lenne, ha minden férfi így közeledne egy nőhöz? Egyáltalán hogy merészelnek ilyet még kiírni is?

A nyomozás még javában folyik. Honnan tudják, hogy nem rasszista indíttatásból történt az erőszak? Sehonnan. Sőt, ha ilyesmire fény derülne, akkor sem derülne ki. De természetesen az ellenkezőjét sem tudjuk. Mindezek ellenére szembe kell nézni a ténnyel, hogy az elkövető cigány volt. Igen, az volt. Roma, cigány, kisebbségi, ahogy tetszik. Aki ölt, erőszakoskodott és elvitte a lány pénzét. És igen, vannak társai, akik ugyanezt teszik idős nénikkel. Magyarázat mindig van. Hiszen P. Lászlóról is kiderült, hogy nehéz gyerekkora volt szegények. És megcsodálhattuk, milyen körülmények között élt. Mélyszegénység – mondják. De a hatalmas színes televízió is része a mélyszegénységnek. A maratoni kihallgatás fele avval ment el, hogy kikérdezték sanyarú gyermekkoráról. Tényleg ez a legfontosabb? Hogy egyenesen a feloldozást keressük ahelyett, hogy a bűncselekményt elítélnénk?

Ez már nagy szégyen. Szégyen ránk, a többségi társadalomra nézve, és szégyen a cigányság azon rétegére, aki maga is elítéli az efféle gyilkosokat. De kezeljük a helyén a dolgokat. Itt nem családon belüli erőszak történt, nem is a másságot kell védeni. Sokkal inkább azt a sok százezer embert, aki ugyanúgy potenciális áldozat az ilyen P. László-félék számára. Az én lányomat, a te feleségedet, az ő húgát, a mi nagymamáinkat. És ne feledjük, hogy az én fiam, a te férjed, az ő nagyapja sincs biztonságban. Mert a rablás, a brutalitás az előszobában lapul.

Nem az a fontos, hogy mentséget keressünk a gyilkosoknak, sokkal inkább az, hogy végre egyszer a bajban találjuk meg az utat egymás felé, vigyázzunk egymásra. Hogy újra értelmet nyerjen az az aprócska mondat, hogy mi vagyunk TÖBBSÉGBEN.

Nagy Kata