Az új nép megválasztása - a baloldal és az iszlám szövetsége

Az alku úgy néz ki, hogy a baloldali pártok új klienseket, vagyis szavazókat kapnak, ezért cserébe támogatják és privilégiummal látják el a muszlimokat, valamint viszonylag nyitva tartják a határokat az új muszlim bevándorlók előtt.

Bertold Brecht írta a következő szatírikus verset az 1953-as Kelet Német felkelések után:

"A megoldás
A június 17.-ei lázadások után
Az Írók Szakszervezetének a titkára
Röpcédulákat szórt ki a Sztálin úton
Amiben azt állította hogy a Nép
Eljátszotta a kormányba vetett bizalmát
És csak úgy tudja visszaszerezni
Ha megduplázza az erőfeszítéseit.
Nem lenne egyszerűbb
Ha ebben az esetben a kormány
Feloszlatná a népet
És egy újat választana helyette?"

A XXI. század elején az európai szocialista pártok mintha pontosan ezt csinálnák: új népet választanak. A hideg háború után valószínűleg az volt a baloldali pártok legravaszabb húzása, hogy multikulturális bevándorlást támogató pártokká váltak és elkezdték importálni a szavazókat külföldről. Mitöbb, még azt is elérték, hogy az ellenzéket rasszistának, bigottnak, szélsőségesnek tekintsék. A baloldaliak és a muszlim bevándolók között egy új, kényelmes szövetség kezd kialakulni Európában. Az alku úgy néz ki, hogy a baloldali pártok új klienseket, vagyis szavazókat kapnak, ezért cserébe támogatják és privilégiummal látják el a muszlimokat, valamint viszonylag nyitva tartják a határaikat az új muszlim bevándorlók előtt. Mint ahogy egy muszlim mondta, "azért a szocialistákra szavazok, mivel több pénzt kapok tőlük". A baloldal alapjában véve egy új népet választ, lecseréli a már létezőt egy olyanra, amelyik jobban rokonszenvez az irányelveikkel.

Természetesen ebben semmi új nincs, úgy vesznek szavazatokat és "klienseket", hogy megigérik nekik, majd hozzáférhetnek mások pénzéhez. Végülis ez a baloldaliság alapja. Végzetes hibája a demokratikusnak nevezett rendszernek, hogy a demokrácia továbbra is működött a stabil nemzetállamok határain belül. Ez a hiba persze kezd nagyon veszélyessé válni, amikor masszív immigrációval kombinálják, amikor bizonyos politikai pártok egész egyszerűen más országokból importálnak embereket, időnként olyanokat, akik ellenségesen viselkednek. Mindezt azért, hogy rövidtávon feltornázzák a támogatottságukat a választásokon. Ez idővel haragot fog kiváltani az eredeti lakosságból, akiket ezáltal arra kényszerítenek, hogy a saját gyarmatosításukat finanszírozzák. Európa szemszögéből nézve a muzulmán bevándorlás a demokráciát egy saját magát legyőző rendszerré fogja átalakítani, ami idővel össze fog omlani, mivel az eredeti európaiak úgy fogják érezni, a demokrácia már nem szolgálja az érdekeiket.

A baloldaliak és a muszlimok közös, rövidtávú érdeke azt követeli meg, hogy a baloldali pártok maradjanak hatalmon, a közös hosszútávú érdekük pedig az, hogy meggyengítsék a hagyományos keresztény értékeken alapuló európai kultúrát, ami iránt a szocialisták legjobb esetben is közönnyel viseltetnek, a legrosszabb esetben pedig úgy látják, ez az a gonosz akadály, ami eltorlaszolja a szocialista utópiába vezető utat. Ezen kívül a szocialisták rendszerint igen keveset törődnek olyan "bagatell" témákkal, mint például a nemzeti határok. Maga Lenin mondta, hogy a szovjet köztársaságok közötti határok nem fontosak, hiszen a szocializmus áthidal minden nemzeti és vallási határt, ebből következőleg ezek a határok a múlté lesznek.

Sok Marxista még egy bukásokkal tele évszázad után sem adta fel ezt az eszmét. A dán szociáldemokrata Hanne Andersen azon a véleményen van, hogy az embereknek, mondjuk Jemenből vagy Pakisztánból, ugyanannyi joguk kellene legyen, hogy Dániában élhessenek, mint az eredeti dánoknak: "Már évek óta ezen a véleményen vagyok, felfoghatatlan, hogy vannak emberek (különösen a Dán Néppártban), akik azt hiszik, nekik több joguk van a Föld egy bizonyos részén élni, mint másoknak. Bármely ember, ha tiszteli mások vallását, kultúráját, történelmét és értékeit, véleményem szerint megvan a joga hozzá, hogy bárhol élhessen."

Omer Taspinar leírja, hogy az Európai Muszlim Közvélemény (Muslim Street), vagyis az EU-ban élő 15 millió vagy több muszlim, lassanként jelentősebb politikai erőre tesz szert, mint a legendás Arab Közvélemény (Arab Street): "Ez a politikai kibontakozás azzal a veszéllyel fenyeget, hogy fokozni fogja a már meglévő feszültségeket a transzatlanti kapcsolatban. A megközelítőleg 10 millió muszlim ellenében mindössze 700 ezer zsidó él Franciaországban és Németországban, ez a tény önmagában megmagyarázza, hogy a kontinentális Európa miért tekint más szemszögből a Közel-Keletre, mint az Egyesült Államok. Ezek után érthetőek, az Irak elleni egyoldalú amerikai támadás, valamint Washington izraeli feltétel nélküli támogatása (blind support) miatti francia és a német aggodalmak, ami legalábbis részben az otthoni muszlim közvélemény miatti idegességnek is köszönhető. Németországban, de Európában másutt is, a muszlim szavazatok már kritikus hatással bírnak."

A száműzött iráni Amir Taheri szintén észrevette ezt a "vörös-fekete" együttműködést. Szerinte az európai keménybalosok a kontinens muszlimjait az új alsóbb rétegeknek (under-class) tekintik: "Az európai marxista-iszlámista koalíció semmiféle koherens politikai platformmal nem rendelkezik. Az idológiája három téma köré csoportosul: az Egyesült Államok elleni gyűlöletre, Izrael a térképről való leradírozásának álmára, valamint a globális gazdasági rendszer összeomlásának reményére."

Carlos, a SakálCarlos, a SakálEzt az együttműködést Carlos a Sakál néven hírhedté vált venezuelai terrorista, Ilich Ramirez Sanchez, is támogatja. Carlos szerint egyedül az Iszlám képes nagyszámú embert rávenni, hogy önkéntesen kövessenek el öngyilkos merényleteket az USA ellen. Ezenkívül azt is mondta, hogy "csak a marxisták és iszlámisták koalíciója képes elpusztítani az Egyesült Államokat." Christopher Hitchens szerint "miután elhatároztad magad, hogy az Amerika által vezetett globalizáció a fő ellenség, utána már bármiféle ellene való lázadás jobb, mint a semmi. Már az sem lenne meglepő, ha az al-Kaidát képesnek tekintenék arra, hogy visszafordítsa a globális felmelegedést."

Christopher Caldwell miközben az iszlám-baloldali szövetségről ír, elmondja miként nézett ki a második éves Európai Szociális Fórum, amit 2003-ban tartottak három, kommunisták által vezett párizsi külvárosban. "A delegáltak között a muszlimok rendkívül felül voltak reprezentálva. A radikális muszlimok sopánkodásai mostmár a Szociális Fórum magját alkotják. Sikeresen félrelökték a valaha domináns baloldali gazdasági kérdéseket, valamint a globális piacokra való összpontosítást." Erre a váltásra talán az adja a legjobb példát, hogy Tariq Ramadant a fórum egyik sztárjává avanzsálták. Ramadan, aki a svájci Genfben az iszlám tudományok professzora, Hassan al-Bannának, az egyiptomi Muszlim Testvériség alapítójának az unokája és az európai muszlimok egyik hőse.

A muszlimok, legalábbis most, nagyon meg vannak elégedve ezzel az együttműködéssel: Abu Hamza al-Masri, a bajkeverő brit iszlámista, aki most épp arra vár, hogy különféle bűnügyi vádakból kifolyólag kiadják az Egyesült Államoknak, azt mondja, hogy "Mindenkinek, aki utálja az amerikaiakat valamint, akik el akarják a zsidókat zavarni Palesztínából, azt mondjuk, hogy ahlan wa sahlan (üdvözlégy). A Próféta arra tanított bennünket, hogy mindenkivel, akár meg ateistákkal is szövetkezhetünk, ha ez elősegíti ellenségeink elpusztítását."

Az amerikai William S. Lind Marx-Mohamed paktumnak hívja ezt a jelenséget: "A mostani (2005 július) londoni pokolgépes merényleteket és a többit, amelyek bizonyosan be fognak következni Európában és az Egyesült Államokban, a Marx-Mohamed paktum tette lehetővé. Mégegyszer, két ősellenség - különösképpen a kulturális marxizmus, aminek a közismertebb neve a politikai korrektség - és az Iszlám, egy ördögi egyezséget kötött, hogy egymást segítsék a közös ellenség, a keresztény Nyugat maradványainak legyőzésében." A londoni események csak bevezetőként szolgáltak az Európára és Amerikára váró további terrortámadásokhoz. Ha hajlandók vagyunk eltávolítani a kulturális marxizmus szemellenzőjét, amivel elvakít bennünket, akkor észre fogjuk venni, hogy Európának mindössze két valós választása van: a londoni események állandó megismétlődése, vagy pedig a mórok második kiűzése."

Természetesen hasonló együttműködés megtörtént Iránban is, ahol népszerű "reformerek", mint Ali Shariati, az 1979-es forradalom előtt megpróbáltak nyugati elveket bevinni az Iszlámba és ezzel elhitetni a marxistákkal, hogy képesek lesznek majd együttműködni az iszlámmal. Tehát együttműködtek a Sah elűzésében, de utána az istentelen szocialisták voltak az elsők, akiket Khomeiniék felhúztak a lámpavasakra, miután az iszlámisták megkaparintották a hatalmat. A szekuláris baloldaliak természetesen tisztában vannak a ténnyel, hogy bizonyos esetekben más véleményen vannak, mint a vallásos muszlimok, de ugyanakkor azt hiszik, hogy ők a szövetség vezető ereje és hogy "meg tudják lovagolni a tigrist". Ez valószínűleg igaz ma, de meddig fog ez a helyzet fennmaradni?

Helle Merete Brix, Torben Hansen és Lars Hedegaard dán írók azt gondolják, hogy a muszlim bevándorlás valamint az összecsapások, amiknek a tanúi lehetünk, részesei a harmadik iszlám dzsihádnak, amely a harmadik kisérlet a Nyugat meghódítására és leigázására. Az elsőben az arabok próbálkoztak több, mint 1000 évvel ezelőtt, a második pedig a korai modern korszakban történt oszmán invázió volt. A harmadik, egyben legeredményesebb próbálkozás napjainkban zajlik.

Charles MartelCharles MartelAz első dzsihád alatt Charles Martel, a brilliáns tábornok, aki a karolingiai birodalom megalapítója, mely az első nyugati hatalom volt Róma bukása után, 732-ben a Tours-i (vagy Poitiers) csatában legyőzte az arab seregeket, ezzel megmentve a nyugati civilizációt, tulajdonképpen a világot az Iszlámtól. A muszlimok alábecsülték a frankok haderejét, akiket egyébként barbároknak tartottak és hagyták nekik, hogy ők válasszák meg a csata idejét és helyszínét. Az sem segített, hogy a muszlimok sok hadizsákmánynak voltak birtokosai. A csata folyamán a frank hadsereg elkezdte kiszabadítani a rabokat, a muszlimok jelentős része pedig, mivel féltették a vagyonukat, elhagyta a csatamezőt, hogy megvédjék a hadizsákmányukat. Habár a muszlimoknak sikerült meghóditaniuk Spanyolországot, végülis az első ütés-váltást elvesztették, aminek az volt a célja, hogy leigázzák Európa szívét. Ennek a vereségnek több oka volt: túlságosan arrogánsak voltak, alábecsülték a nyugati ellenfeleik erejét, mivel állandóan a hadizsákmányaikkal voltak elfoglalva, nem tudtak hatékonyan harcolni. Lehetséges, hogy most is ugyanez történik csak a szerepek felcserélődtek? Az arrogáns Nyugat addig becsüli alá a muszlim ellenfeleik erejét amíg túl késő nem lesz?

1683-ban a második dzsihád alatt Szobieszki János lengyel király megverte a török seregeket, amik Bécset ostromolták. Szobieszki vezette az egyesült lengyel, osztrák és német csapatokat, egészen addig támadták a számbeli fölényben lévő török hadsereget, míg át nem törtek a vonalaikon. Ekkor a törökök megzavarodva elmenekültek. Ez volt az utolsó alkalom, amikor hagyományos hadviselésben a muzulmánok veszélyeztetni tudták a Nyugatot. Viszont manapság a bevándorlás segítségével a demográfiai hadviselést űzik, amit egy kis terrorizmussal is fűszereznek.

A harmadi dzsihád az olajembargóval, a szaúdi olajdollárok megjelenésével, Eurábia kezdetével, valamint a 60-as és korai 70-es évek muszlim bevándorlásával kezdődött. Úgy néz ki, hogy a harmadik dzsihád alatt a baloldaliak egész Európában belülről nyitották meg a kapukat. "Meg akarjátok hódítani Európát? Rendben. Csak szavazzatok ránk, segítsetek elpusztítani a kapitalizmust, valamint Európa keresztény örökségét és be fogunk engedni benneteket. Mindeközben jól ellesztek a jóléti társadalmunkban, a rasszizmus és gyűlöletkeltés vádjával fogunk mindenkit elhallgattatni, aki mindezt ellenzi."

Ennek a folyamatnak az alapja meglepően hasonló egész Nyugat-Európában. Mivel norvég vagyok és erről a vidékről van a legrészletesebb tudásom, ezért a skandináv országok helyzetét kezdem boncolgatni.

Ez ember tudja, hogy egy különös világban jár Eurábiában, ahol a vezető politikusok például Norvégiában, egy olyan országban, amit kettészel az északi sarkkör és aminek nem voltak gyarmatai, a választási kampányukat a pakisztáni vidéken kezdik. A 2005-ös norvég nemzeti választások előtt, Kristin Halvorsen, a Szocialista Baloldal (Socialist Left) Pártjának vezető politikusa magasztalta a "vért, verejtéket és könnyeket, amivel a Norvégiában lévő pakisztániak hozzájárultak az ország felépítéséhez." Miközben a Szocialista Baloldal helyettes vezetője bejelentette, hogy el akarja törölni a magántulajdont, 2006-ban a párt vezetője, Kristin Halvorsen, Norvégia Pénzügyminisztereként szolgál. 2005-ben a norvég muszlimok 83 százaléka baloldali pártokra szavazott. Ezeknek a szavazatoknak a többségét a Labour Párt (Munkáspárt) kapta, miközben a Szocialista Baloldal 30 százalékot kapott, ami 5 százalékkal több mint a háromszorosa annak, amit egyébként kaptak (a szavazásokon 8,8 százalékot kaptak - a fordító). Anders Todal Jenssen politológus arra hívta fel a figyelmet, hogy a Szocialista Baloldal Pártjának van az egyik legliberálisabb bevándorlási irányelve, ez valószínűleg hozzájárult ahhoz, hogy a bevándorlók inkább a baloldalra szavaztak. Ugyanígy, a Munkáspártot tekintik a nagyvonalú jóléti állam elsőszámú szavatolójának. A baloldali pártok hajszálnyi többséggel rendelkeznek (a szavazatoknak csak a kisebbségét kapták meg) és a koalíciójuk hírhedten Izrael-ellenes, kritizálja az Egyesült Államokat, továbbá megpróbálja lekenyerezi a palesztin Hamasz terroristákat.

2006-ban az Alkotmány napja előtt a multikulturális lobbi úgy akarta megünnepelni a nagy napot, hogy el akarták énekelni a norvég nemzeti himnuszt urdu nyelven (az urdut Pakisztánban használják - a fordító). A lobbinak az volt az elképzelése, a himnusz lehetővé tenné a pakisztáni bevándorlóknak, hogy könnyebben kifejezhessék a Norvégia iránti szeretetüket. A norvég nemzeti himnusznak "Ja vi elsker" a címe, ami magyarul azt jelenti, "igen, szeretünk (ezt az országot)". Lehet, hogy nevetségesnek hangzik, hogy Norvégiában urduul énekeljenek, de különösen Oszlónak jelentős és gyorsan növekvő pakisztáni lakossága van. Mitöbb, jó valószínüséggel a norvégok egy nemzedéken belül kisebbségben lesznek a saját fővárosukban. A Norvégiában élő amerikai író Bruce Bawer megemlítette a "Miközben Európa aludt (While Europe Slept): hogyan pusztítja el a radikális Iszlám belülről a Nyugatot" c. könyvében, hogy több közvetlen repülőjárat megy Norvégiából Pakisztánba, mint az Egyesült Államokba.

A pakisztáni származású norvég politikus Samira Munirt és családját többször fenyegették meg halálosan, mivel a mohamedán bevándorló nők jogaiért küzdött. Munirt holtan találták 2005 novemberében a Kolbotn állomáson, Oszló egyik külvárosában. Kora 2005-ben Munir azt állította, a választások előtt széleskörű együttműködés volt a szocialista pártok és a muzulmán közösségek között. "A családfők és a mecsetek együttesen döntötték el, hogy bevándorlók egész csoportjai hogyan fognak szavazni. Mindenféle alkukat ütöttek nyélbe, mint például "mennyit fogunk kapni, ha az embereink rátok szavaznak?" és ezeket az alkukat mindig a szocialista pártokkal csinálták". De ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a saját Konzervatív Pártja sem volt ártatlan. A Szocialista Baloldal egyik politikusa, Akhtar Chaudhry kijelentette, hogy Norvégia a jóléti társadalmával nagyon közel áll a mohamedán paradicsom eszméjéhez és hogy a jóléti állam hasonló az iszlám társadalmi igazságosság elvéhez. Azt már természetesen elfelejtette megemlíteni, hogy az "iszlám igazság" szerint a nem muszlimoknak sarcot kellene fizetniük a muszlimoknak behódoltságuk jeléül és vitathatatlanul sok muzulmán bevándorló ilyen szemmel tekint a hitetlen jóléti társadalomra. Azt se magyarázta meg, hogy a mohamedánok miért nem képesek egy ilyen "paradicsomot" létrehozni a saját országaikban, valamint a skandináv "paradicsom" képes lesz-e túlélni a masszív muszlim bevándorlást.

2005-ben Dániában a bevándorlók kevesebb, mint 5 százaléka támogatta a jobbközép kormányt, akik az utóbbi években megpróbálták korlátozni a mohamedán bevándorlást. Dánia bevándorlói szinte egyhangúlag a baloldali pártokat támogatták. A the Copenhagen Post azt állította, hogy "a szavazati joggal rendelkező nem eredeti dánok 95 százaléka azt mondta, a baloldali pártokat támogatja." A bevándorlók körében a Szociáldemokrata Párt a legnépszerűbb. A Parlament második legnagyobb pártja a bevándorlók 47,6 százaléknak támogatását élvezi. A második legnépszerűbb a Szociális Liberális Párt, amelyik a bevándorló szavazatok 21,4 százalékát kapta meg. Ezt a trendet természetesen észrevették olyan pártok is, mint a Dán Néppárt, akik viszont szeretnék korlátozni a muszlim bevándorlást. A párt vezetője, Pia Kjćrsgaard a következőket mondta: "Legyünk őszinték. Ezek a radikálisok nem a kreatív osztályhoz tartozó kávéházakban üldögélő emberkék. Jelentős részben bevándorlók és el kell gondolkozni azon, hogy a nagyvárosokban, ahol rendszerint koncentrálódnak, milyen hatással vannak a választásokra." A skandináv országokban állampolgárság nélküli bevándorlók is szavazhatnak a helyi választásokon, miután három évig az országban tartózkodtak.

2005-ben a választások körül egy jó kis szaftos botrány tört ki, amikor iszlám vezetők arra sürgették a muszlimokat, hogy a kormányzó jobbközép koalíció ellen szavazzanak. Kasem Said Ahmad, egy prominens muszlim közösség szóvivője azt mondta, hogy "minden muszlimnak azt javasoljuk, szavazzanak a kormány ellen". Ahmad azon a héten pénteki imáján megszervezte, hogy az imámok egy kormányellenes beszédet mondjanak. Dán miniszterelnök Fogh Rasmussen, akit végülis újraválasztotta, rögtön válaszolt és dühösen azt mondta az imámok beavatkozására, "nem kéne a politika körül tapogatózniuk. Mi itt Dániában elválasztjuk a politikát és a vallást. Képzeljük el, ha a dán papok a templomok szószékéről sürgetnék az embereket, hogy melyik pártra szavazzanak." Morten Messerschmidt a Dán Néppárt parlamenti képviselője azt mondta, "mindenkinek arra kellett volna számítania, hogy a baloldal hördül föl először a muszlim intolerancia ellen, de valami oknál fogva csak kevesen emelték fel a szavukat. Ennek a kulturális relativizmus elborult eszméje az oka. Ezenkívül azt hiszem, hogy a hatalomról van szó itt - mivel köztudott, hogy Dániában a muszlim kisebbség a baloldali pártokra szavaz és vannak olyan politikusok Dániában, illetve más európai országokban is, akik szándékosan ezeknek a szavazatoknak megszerzése érdekében kampányolnak. Természetesen senki se zaklatja azokat az embereket, akik aláírják a csekkeket."

2006 tavaszán Svédország legnagyobb muszlim szervezete azt követelte egy a vezetőjük, Mahmoud Aldebe által aláírt levélben, hogy Svédország vezessen be külön törvényeket a muszlimok részére. A levél több oldalból állt, többek között szerepelt benne, hogy legyen külön családi törvény a muszlimoknak, ami a házassággal és a válással foglalkozik, valamint az állami iskolák alkalmazzanak imámokat, akik a muszlim gyermekek homogén osztályait a saját hazájuk nyelvén tanítják, többek között a vallás terén. Jens Orback, Svédország egyenlőségért felelős minisztere teljesen elfogadhatatlannak titulálta a követeléseket.

Viszont, mivel a szeptemberi választások nagyon szorosnak néznek ki, ezért a baloldali pártok hatalomban maradása a bevándorlók szavazaitól függhet. Mint Nima Sanandaji írja a FrontPage Magazin egyik cikkében, a "svéd közszolgálati televízió megmutatta, hogy a vezető Szociáldemokraták a radikális muszlim papok segítségével elkezdtek szavazatokat gyűjteni." A Szociáldemokrata Párt Testvériségnek nevezett keresztény szárnya már több éve együtt dolgozik Mahmoud Aldebe befolyásos muszlim vezetővel, aki a Svéd Muszlim Szövetség elnöke. Aldebe már 1999-ben azt javasolta, hogy az iszlám törvénykezést, a Sháriát vezessék be Svédországban. 2002-ben az utolsó választások után a Svéd Muszlim Szövetség üdvözlő levelet küldött az újraválasztott szociáldemokrata miniszterelnöknek, Göran Perssonnak, amiben gratuláltak a győzelméhez, valamint kifejezték a reményüket, hogy Persson elkezdi teljesíteni a szövetség követeléseit. A Muszlim Testvériség (Muslim Brotherhood, egyiptomi szervezet - a fordító) korábban kijelentette, hogy véleményük szerint "Svédország sok tekintetben egy idális ország és a svéd szociáldemokratáknak a jóléti társadalommal kapcsolatos nézetei ugyanazok, mint a Muszlim Testvériségé. A muszlim gyülekezetek vezető személyiségei szintén aktívak a szociáldekokrata pártban és nagyon jó kapcsolatban vannak a keresztény szociáldemokratákkal. A szociáldemokraták ezért cserébe, vagy talán hogy kifejezzék a köszönetüket a mecsetek vezetőinek segítségéért, megpróbálják nem észrevenni a szélsőséges tendenciákat, amelyek több mecsetben jelen vannak. Ez lehetővé teszi a Muszlim Testvériségnek, hogy ráerőszakolják az ideológiájukat a mecset tagjaira." 2006-ban az izraeli hatóságok Svédországot nevezték "Európa leginkább Izrael-ellenes országának." Az elmúlt években az országban a nemi erőszakok száma a négyszeresére ugrott a muszlim bevándorlással párhuzamosan.

A 2005-ös Egyesült Királyságbeli választások alkalmával a Munkáspárt megpróbálta visszaszerezni a muszlimok hagyományos támogatását, akik azzal fenyegetőztek, hogy Tony Blair iraki háborús politikája miatt elhagyják a pártot a háborúellenes George Galloway féle Respect pártért, vagy akár a Liberális Demokratákért. A Munkáspárt leglátványosabb próbálkozásai közé tartozott, hogy megpróbáltak elfogadtatni egy törvényt, ami betiltaná a "vallási gyűlölködés" buzdítását. Prominens muszlimok kijelentették, hogy remélik, ez a törvény segíti majd őket, hogy az olyan kifejezések, mint például az "iszlám terrorizmus", ezentúl bűnnek számítsanak. A törvénytervezetet többször benyújtották a Parlamentben, de a Felsőházban mindig elakadt. A Daily Telegraph kijelentette, hogy ez nem más, mint "megpróbálják felvásárolni azokat, akik állítják magukról, hogy a muszlim közösség nevében beszélnek és tudni kell, hogy a muszlimok túlnyomó többsége a belvárosokban él, amelyek hagyományosan a Munkáspártra szavaznak. Ha az 1980-as években létezett volna egy ilyen törvény, akkor a brit állam nem, hogy nem védelmezte volna Salman Rushdiet, hanem bíróság elé állította volna." Oona Kinget, egy londonban induló munkáspárti jelöltet, aki végülis vesztett Galloway ellenében, kettős mércével vádolták meg, mivel a nagyrészt fehérek lakta területeken kiszórt röpcédulákról minden a muszlimokkal kapcsolatos utalást törölt. Az egyik röpcédulán az állt, hogy "Oona a szavazatával védte a muszlimokat a gyűlöleten alapuló bűnözés (hate crime) ellen." Ugyanakkor egy másik szórólapon azt olvashattuk, hogy "Oona a szavazatával támogatta az erőfeszítést, miszerint a valláson alapuló gyűlöletre buzdítást bűncselekményként kezeljék." Oona egyik kollégája azzal érvelt a brit muszlimok visszaszerzésének érdekében, hogy a Munkáspárt és a brit muszlimok el tudják érni, hogy ugyanaz legyen az álmaik netovábbja. "Még mindig nem győződtél meg róla hogy a muszlimoknak egy munkáspárti miniszterelnökre van szükségük? Tony Blair az első miniszterelnök aki olvasta a Koránt, idézett belőle és beszél róla. A Brit Muszlim Bizottság (Muslim Council of Britain) az elsők között lobbizott a muszlimok megsegítésének az érdekében. Nemrégiben Iqbal Sacranie, a Bizottság főtitkára arra kérte Tony Blairt, hogy a kormány vezessen be egy új törvényt, ami betiltaná a valláson alapuló diszkriminációt. Két héttel később Tony Blair megigérte, hogy a következő munkáspárti kormány be fogja tiltani a vallási diszkriminációt. Ez egy jelentős győzelem volt a brit muszlim közösség számára."

Gordon Brown, aki Tony Blair leköszönése után átvette a miniszterelnöki stafétabotot, úgy próbált hízelegni a brit muzulmánoknak, hogy "modern hősöknek" nevezte őket, akik reményt és idealizmust hoztak az országba. Gordon még azt is mondta a továbbiakban, hogy "mind gazdaságilag mind szellemileg hozzájárultak Nagy Britanniához, mivel az Iszlám bátorítja a tisztességes eljárást, a fair play-t, a társadalmi igazságot és az egyenlőséget." Maga Tony Blair haladónak nevezte az Iszlámot és dicsérte a Koránt, mivel "praktikus és jócskán megelőzte a korát a házassággal, a nőkkel, és a kormányzással kapcsolatban". Mindez a 2005 júliusi londoni terrormerényletek után történt, amikor több brit muszlip lap nyítan a Nyugat és a brit demokrácia megdöntésére szólított fel. Lehet hogy Blair, Brown és a hasonszőrű társaik nem olvasták Sprengler cikkét az Asia Times Online-ban, aki miközben bemutatta Melanie Phillips "Londonisztán" című könyvét, megjegyezte, hogy "a brit muszlimok mennyire megvetik és visszataszítónak tartják a brit baloldaliakat, akik pedig a legjobban próbálják lekenyerezni őket." Hozzá kell tenni, hogy Michael Howard, a Konzervatívok vezetője, 2005-ben arról beszélt, hogy a muszlimok milyen "bámulatos" mértékben járultak hozzá a brit élethez. Mr. Howard azt mondta, hogy "a gazdaságilag aktív, kulturálisan alkotó, valamint társadalmilag tájékozott" brit mohamedán közösség gazdagabbá tette a modern Nagy Britanniát." Meg kell viszont említeni, hogy Mr. Howard szerenádja kevés sikerrel járt. 2005-ben a toryk panaszkodtak, hogy nehéz volt "megnyerni a városokat." Mint mindenütt másutt Európában, a brit muszlim bevándorlók rendszerint a jelentősebb városokban koncentrálódnak, ezáltal elősegítik a baloldali pártok dominanciáját ezeken a területeken.

Hollandiában a 2006 márciusi helyi választásokat a Munkáspárt, a Partij van de Arbeid (PvdA) nyerte meg. A PvdA-t a muszlim szavazatok segítették győzelemre. A bevándorlók növekvő szavazótábora 80 százalékban a PvdA-ra, a maradék muszlimok pedig a szélsőbal kisebb pártjaira szavaztak. Ez a jelenség arra késztette az ország legnagyobb újságját, a De Telegraaf-ot, hogy kijelentsék, a bevándorlók hatalmi tényezővé váltak. Érdemes megvizsgálni Amszterdam egyik negyedét, Geuzenveld-Slotermeert. A PvdA itt a szavazatok 54 százalékát nyerte. Ugyanakkor a 13 nyertesük között öt török és két marokkói volt. Ez azt jelenti, hogy a legnagyobb párt képviselői mandátumainak több, mint a felét muzulmánok nyerték meg. Hasonló helyzet történt Brüsszelben, Európa "fővárosában" is, ahol a Szocialista Párt a legnagyobb párt. A 26 képviselői helyüknek több, mint a felét muszlim bevándorlók töltik be. Az online Brussels Journal jegyezte meg, hogy "a nyugat európai baloldal választási ereje egyre jobban a bevándorlókra alapul, mivel a baloldal azokra a csoportokra összpontosít, akiknek érdekükben áll az adófizetők pénzének szétosztása. Sok nyugat-európai országban a baloldali pártok aktívan próbálják megszerezni az egyre növekvő muszlim szavazatokat. A baloldal tisztában van a ténnyel, hogy a harmadik világbeli bevándorlók garantálják a hatalmi bázisukat, mivel ezek a bevándorlók a nagyvonalú jóléti adományok miatt jöttek Nyugat-Európába, amiket a baloldal oszt szét köztük."

Bos, a PvdA vezetője, aggodalmát fejezte ki a sok új bevándorló képviselői képessége miatt. Azt mondta, hogy "az új bevándorló városatyáink" bajt fognak okozni, mivel a "politikai kultúrájuk" gyakran nem csereszabatos a holland irányelvekkel: "a saját hazájuk kultúrája szerint politizálnak, ahol a komaság a mérvadó." Bos szavait a holland sajtó széleskörben lehozta és emiatt sok újonnan választott PvdA képviselő igencsak felkapta a vizet, mivel szerintük Bos "rasszista" megjegyzéseket tett. Az Amszterdami Egyetem Népvándorlási és Etnikai témakkal foglalkozó Intézete (Institute for Migration and Ethnic Studies of the University of Amsterdam) szerint a nem eredeti holland szavazók 80 százaléka a Munkáspártra szavazott. Ez megmagyarázza, hogy az olyan városokban mint Amszterdam, Rotterdam, Breda és Arnhem, miért nyert a baloldal.

Gerhadt SchröderGerhadt SchröderNémetországban a 2002-es általános választásokon, az adatok szerint a muszlim szavazók vagy 90 százaléka Schröder baloldali koalícióját támogatta. "Legalább 200 ezer német muszlim szavazott Schröderre, aki a szavazást csak 9000 szavazat többséggel nyerte meg." A 2005-ös adatok szerint, amikor a baloldal szoros küzdelemben alulmaradt az Angela Merkel által vezetett ellenzék ellen, a török szavazók 77 százaléka a Szociáldemokratákra, a 9.2 százalékuk a Zöldekre, 8.8 százalékuk pedig a Baloldali Szövetségre (az NDK kommunista pártjának jogutóda - a fordító) készült szavazni. Vannak, akik azt állítják, a muszlimok Schröder iraki háború ellenessége, valamint pro-muszlim irányelvei miatt jutalmazták a szociáldemokratákat. A muszlim szavazóknak mindössze 4.8 százaléka mondta, hogy a konzervatív CDU-ra készül szavazni. Cem Özedmir, aki a német zöldeket képviseli az Európai Parlamentben, azt mondta, a Keresztény Demokraták stratégiai döntése az volt, hogy nem próbálják vonzani a török szavazókat. "Túl magasak lennének a veszteségek. Minden egyes megszerzett török szavazóért vagy két-három német szavazót vesztenének, köszönhetően a pártnak a bevándorláshoz való konzervatív hozzáállása, valamint a társadalmi bázisa miatt." Guelay Yasin, a török-német kereskedelmi kamara managere kijelentette, hogy "arra a pártra fogunk szavazni, amely támogatja Törökország EU-tagságát." Ezt a támogatást a szociáldemokraták élvezték, mivel Schröder személyesen támogatta Törökországot, hogy tagja legyen az EU-nak.

Mitöbb, a muszlim szavazatok, különösképpen az ország 2.6 milliós török populációjának (akik közül 840 ezer német útlevéllel rendelkezik) megszerzésének érdekében a szociáldemokratákra a többi baloldali párt jelentette a legnagyobb veszélyt. Többen figyelmeztették az szociáldemokratákat, hogy sok török szavazatot vihet el az újonnan alakult bevándorló-barát Baloldali Párt, amit a volt NDK-s kommunisták és a szociáldemokraták egykori vezetője, Oskar Lafontaine alapított. A zöld képviselő Hans-Christian Ströbele 2006-ban kisebb botrányt kavart, amikor azzal az ötlettel állt elő, hogy a német nemzeti himnusznak legyen egy hivatalos török fordítása is. A konzervatívok amiatt aggódtak, hogy ez rossz jelet adhat az integrációval kapcsolatban. Ströbele azt mondta, a török verzió bemutathatná, milyen multikulturális társadalommá vált Németország. "Én ezt inkább az integráció jeleként fognám fel, hogy a török származásúak törökül énekelhetnék a himnusz harmadik versszakát."

2006-ban Olaszországban a legnagyobb muszlim szervezet, az Olasz Iszlám közösségek Egyesületének általános titkára, arra hívta fel az olasz muszlimokat, hogy az általános választásokon az Olasz Kommunista Pártra adják le a szavazataikat. Az UCOII vezetője azt mondta, mivel a párt hajlandó figyelembe venni a muszlim közösség érdekeit, ezért érdemes rájuk szavazni - sőt, az email végére még odabiggyesztette a balközép koalíció két tagjának, az olasz kommunistáknak és a szenátusbeli szövetségeseik, a zöldeknek a logóját. Mindössze pár héttel azután, hogy az olasz muszlimok javasolták, a kommunistákra szavazzanak, az újonnan megszavazott baloldali koalíció egyik kommunista minisztere úgy döntött, könnyebbé teszi az észak-afrikai bevándorlók letelepedését az országban.

Yousef Al-Qaradhawi vezető szunni sejk és mások fentieket Róma eljövendő iszlám hódításaként üdvözölték, mint ahogy 1453-ban Konstantinápolyt is meghódították. "Az Iszlám kétszeri próbálkozás után hódítóként és győztesként fog visszatérni a kontinensre. Az Iszlám eddig kétszer lépett Európába, de mindkétszer elment. Remélhetőleg most hadseregek nélkül fogjuk meghódítani ezeket a területeket." Muhammad bin Abd Al-Rahman Al-Árifi szaúdi sejk szerint, aki a King Fahd Defense Academy (katonai akadémia) mecsetjének imámja, egyetértett: "Ellenőrzésünk alá fogjuk venni a Vatikán földjét; meg fogjuk hódítani Rómát és be fogjuk vezetni az Iszlámot. Igen, a keresztények vagy felveszik az iszlám hitet, vagy pedig a megaláztatásuk jegyében fizetni fogják az Jizyah adót..."

Köszönhetően az európai baloldalnak, valószínűleg Qaradawi jóslata be fog követnezni.

forrás: Fjordman blog (fordította: Soti, korrigálta: Günter)

barikád.hu

Ha tetszett a cikk, kövesse az alfahir.hu Facebook-oldalát is!

FRISS HÍREK