2013. 03. 10. 21:47

Vajdahunyad vára

Vajdahunyad váraElhelyezkedés:

Erdély (Románia)

Hunyad vármegye, Vajdahunyad (Románul Hunedoara)

A megye középső részén a Cserna-és a Zalasd patakok egyesülésénél települt a megyei jogú Vajdahunyad, a városon átfolyó Zalasd vize melletti alacsony dombon pedig, a messzi földön nevezetes Hunyad vára. Hunyad vára a tatárjárás után keletkezett, és építője, ha minden igaz, a király volt. Keletkezését követően 1364-ig nem hallani a várról, amikor a várnagyot (Castellanus de Hunyad) említik meg kitétel nélkül.

Zsigmond király 1409-ben kelt levele arra utasítja az erdélyi káptalant, hogy az akkor még jelentéktelen Castrum Hunyad királyi birtokba iktassa be Serbe (Szerbe) fia Vojk királyi katonákat, s általa édestestvéreit, Magast és Radult, valamint az unokatestvérét vagy nagybátyját Radolt, és végül fiát, Jánost. Az erdélyi káptalan 1409. október 31-én jelentette ki a királynak, hogy a beiktatást ellentmondás nélkül elvégezte, így Zsigmond 1410-ben kiadta végleges adománylevelét, és ebbe Vojkot (Vajk) már Hunyadinak nevezi.

Vajk magának a régi Szapolyai családból, fiának, Jánosnak pedig horogszegi Szilágyiak nemzetségéből hozott feleséget, és amikor 1430-ban meghalt, már tekintélyes vagyont hagyott fiaira..

Hunyad várár fia János örökölte, aki ebben az időben a király kíséreteinek tagja. Már nem elégítette ki igényeit a szerény vár, ezért hozzáfogott annak átalakításához, kibővítéséhez, illetve egy új vár felépítéséhez a régi felhasználásával. Az első várat új falakkal körülvéve megnagyobbíttatta, a védőfalakat pártázattal, bástyáit lőrésekkel és pártázattal látta el. A boltozott és befedett Hímes-torony csak az Arany-ház első emeletének magasságáig épült ki.

Az Arany-házon kívül új lakóházak épültek a lovagterem felé eső részén. Megépült a "Nye bojsza"-torony, a kaputorony; a kápolnát 1446-ban míg a lovagtermet 1452-ben építették fel.

Miután a vár felépült, 1456-ban Hunyadi János új adományul kapta Castrum Hunyadot a várossal és tartozékaival, a Temes vármegye komjáti kerülettel, melyet még Zsigmond király adományozott neki, és az ugyanebben a vármegyében fekvő ikusi kerülettel, melyet Albert királytól kapott.

Hunyad várának nagy hibája volt, hogy távol feküdt az ország központjától Buda várától, és amikor Hunyadi János meghalt, fia, az 1458. január 23-án királlyá választott Mátyás az ősi birtokot elhagyva Budára költözött. Idővel magához vette anyját, Szilágyi Erzsébetet is, aki az óbudai királynéi várban rendezkedett be. 1482-ben Hunyad várát "mint atyai és örök birtokát, amelynek tulajdonjogában boldog emlékeztető atyja: János és testvére László éltök végéig benne voltak, valamin ő is benne volt, Hunyad városával és más városokkal, birtokokkal, pusztákkal, vámokkal, só-, arany-, ezüst és más fémbányákkal együtt" Beatrix királyné beleegyezésével fiának, Korvinus János lipóti hercegnek és és hunyadi ispánnak adományozta.

Mátyás király halála után az 1490. június 17-én kelt farkashidai egyezség a várat örökjogon Korvin birtokába hagyta meg, ő azonban 1494-ben tartozékaival együtt Kinizsi Pál országbírónak, temesi ispánnak és feleségének , Magyar Benignának zálogosította el 10  000 forintért. Ők azonban a zálogjogot 1496-ban Bakócz Tamás egri püspöknek és rokonainak adták át, akik viszont nem tudták birtokba venni, mert amikor 1508-ban az erdélyi káptalan a vajda embereivel a vár előtt megjelent, hogy a beiktatást elvégezzék, Hunyad várának várnagya , Nagy György az embereivel az időközben elhunyt János herceg özvegye és leánya nevében elzavarta őket.

Korvin János, majd fia, Kristóf halála után a herceg özvegye Frangepán Beatrix 1508-ban II. Ulászló királytól adománylevelet kapott Hunyad várára és uradalmára, de ezzel egyidejűleg feleségül kényszerítették Brandenburgi György őrgrófhoz.

Beatrix 1509-ben meghalt, és a hatalmas birtokot az őrgróf szerezte meg, akitől azonban erőszakoskodásai miatt 1519-ben hűtlenség címén elvették birtokait. A királyi kúria utasította Szapolyai János erdélyi vajdát, hogy ha kell fegyverrel is , de a várat foglalja el, és adja át a Bakócz családnak. A rendelkezésnek azonban nem tudtak érvényt szerezni, és az őrgróf továbbra is a vár birtokába maradt, amíg Ansbrachba nem költözött.  Távozása előtt Hunyad várát és uradalmát enyingi Török Bálintnak adta el, aki 1536-ban adománylevelet is kapott rá János királytól.

1605-ben a szerencsi országgyűlés Török Istvánt hűtlennek nyilvánította, és elvett birtokait Bethlen Gábornak adományozta.

Az új tulajdonos iktári, Bethlen Gábor nagy költséggel restauráltatta a várat.  A vár délkeleti sarkán emelt rondellával, az északkeleti részén a pártázatos, Bethlen-terasznak nevezett fal szoros bővítésével  a várat nem csak Erdély, hanem egész Magyarország egyik legszebb várává alakíttatta át.  A kész várat ifjabbik Bethlen Istvánnak adta. István 1627-ben vette feleségül Széchy Máriát, akivel itt élt 1633-ban bekövetkezett haláláig. Hunyad vára és uradalma ezután Bethlen Péteré, majd pedig nővére, Katalin,Zólyomi Dávidné birtoka lett, akinek halála után gyermekei, Zólyomi Miklós és Mária, Barkóczy Sándorné örökölték. Amikor ők örökösödési szerződést kötöttek egymással, Thököly István-aki Bethlen István másik nővérét, Gyulaffyné leányát vette el feleségül-1667-ben Barkóczynétól  a Hunyad várának őt illető részét elcserélte Illye váráért. Zólyomi Miklós azonban a portára szökött, ezért 1670-ben birtokaitól megfosztották, és a várban bírt részeit I. Apafi Mihály fejedelem 1673-ban Thököly István fiának, Imrének és leánytestvérének adományozta.

 A hűtlennek kikiáltott Thököly Imre javait 1685-ben elvették, és I Apafi Mihály fejedelem Hunyad várát fiának, II. Apafi Mihálynak adományozta. ennek halála után, 1713-ban özvegye, gróf Bethlen Kata örökölte, akiről 1725-ben a kincstárra szállt.

Hunyad várát a kincstár nem magyar érzelmű hivatalnokai vették "kezelésbe", a termeket átalakították, falakat építettek benne, a freskókon keresztül ajtókat, ablakokat vágtak, ha kellett vakoltak vagy meszeltek, így törekedve arra, hogy a várból "Hivatal"-t alakítsanak ki.

A Horia-féle felkelés idején, 1784 novemberében a vár falai között keresett menedéket a megyei nemesség egy része, a felkelés leverése után a vármegye hálából megjavíttatta a pusztuló tetőket.

I. Ferenc 1815-ben 30 000 forintot adott a vár kijavítására, de alig készültek el a munkálatokkal, 1818-ban villámcsapás következtében a tetőzet leégett. Ezután országos gyűjtéssel biztosították a helyreállításhoz szűkséges anyagokat, de hiába épült fel újra a vár, 1854-ben  a hivatalnokok gondatlansága miatt tűz ütött ki a kaputorony melletti egyik helyiségben és másnapra már csak a kiégett falak meredtek az ég felé.

1868-ban végül Schultz Ferenc irányításával megkezdték a biztosító munkálatokat. elhunyta után, 1871-ben Steindl  Imre vette át a munkálatok vezetését, aki Hunyadot "királyi várrá akarta alakíttatni.

Komoly, és céltudatos helyreállítás csak 1880-as években indult meg. 1907-től rendszeresen folytatott helyreállítás befejezését az első világháború szakította meg.

A második világháború után 1960-as években végeztek kisebb javításokat, de azóta a vár ismét elhanyagolt állapotba került, ezért egyes részei, életveszélyes állapota  miatt ma nem látogatható.

 

Felhasznált irodalom:

Kiss Gábor-Erdélyi várak, várkastélyok 1987. Panoráma Kiadó

 

Kovács Zoltán, Az egykori és új Magyar Várvédők Egylet alapítója/szerkesztője

alfahir.hu