Merovingok vagy késő hunok?

A Kárpát-medence kora középkori történetében a szkíta-hun népek játszottak fontos szerepet, ehelyett azt találjuk a régészeti irodalomban, hogy nálunk az 5-6. század folyamán a Meroving-kultúra virágzott.

Meroving mítosz

A lexikonokban olvasható meghatározás alapján a Meroving-kor Galliában, a mai Franciaországban virágzott, a hun birodalom felbomlásától egészen 752-ig. Ez az időszak a nyugat-európai történelemben az úgynevezett „sötét kor”, amikor nagyon kevés korabeli feljegyzés áll rendelkezésre a térség eseményeiről és uralkodóiról, így nem sok bizonyosságot találunk, hogy kik, mely népcsoportok uralták a vidéket. A korszak nevét egy legendás száli frank vezérről kapta, Merovehről, akiről csak annyi valódi adatunk van, hogy a rómaiak oldalán harcolt a 451-es catalaunumi csatában. Tegyük hozzá, hogy csatát vesztett Attila ellenében, majd a nagy hun vezér őt is, mint a többi germán-gót, stb. vezért uralma alá hajtott. A száli frankok származását máig homály fedi, a későbbi krónikák és az írástudók túlzásai miatt nem ismerjük azt sem, hogy milyen nagy területek felett uralkodtak. Annyi bizonyos, hogy a hun birodalom népei közé tartoztak, és onnan önállósodtak Attila király halála után. Az első, valóságban is létezett vezérük I. Klodvig (481-511) volt, akinek feltételezett sírjából számos gazdag aranylelet került elő, ezek azonban nem önálló, frank vagy germán kézműves alkotások, hanem a hun ötvömesterek művei, akik még az 5. század első felében ellátták egyedi termékeikkel a kontinenst. Attila halála Európa nyugati felén nem készítettek aranytárgyakat, a kis fejedelemségek ugyanis nem voltak képesek ilyet előállítani, illetve gazdasági erejük sem tette lehetővé, hogy ilyen drága ékszereket készítsenek. A hun zománc berakásos aranytárgyakat, amelyet a szakirodalomban polikróm stílusúnak neveznek, nem is Európában találták ki, hanem azt Attila felmenői Ázsiából hozták magukkal. A legkorábbi és legtávolabbi mintái Belső-Ázsiában alakultak ki, az ázsiai vagy keleti hun birodalom központjában, az Ordoszban.

Merovingok a Kárpát-medencében?

A magyar szakirodalom kritikátlanul átvette a Meroving-kultúra kifejezést, és a hazai szakemberek úgy nevezték el az 5. század közepétől a 7. század legeléjéig feltárt hazai leleteket. A régészek úgy vélik, hogy ennek a kultúrának a keleti határa egészen Erdélyig kimutatható és hazánkban a gepidákhoz köthető. Különös, hogy éppen a hazai „Meroving” sírokban gyakori a lovas temetkezés, és a részleges lovas temetkezés, amelyet  a mongolok züld áldozatnak neveznek és a mai gyakorolják, nem másnak, mint Dzsingisz kán szellemének ajánlanak fel ilyeneket. A Meroving kultúra tárgyai azonban nem germán jellegűek, ha megvizsgáljuk a gepida leleteket, akkor nem germán stílus és egyedi tárgyakat látunk, hanem a hun korból származó „polikróm” stílusú díszeket, tarsolylemezt, rovásos csontlemezt, valamint griffes díszt. Ezen kívül övcsatok, néhány használati edény is arra utal, hogy azokat nem a gepidák, hanem a keleti sztyeppei népek hagyták hátra, ezek nyomait egészen az Ordoszig követhetjük nyomon, ahol bizonyítottan nem éltek sem gótok, sem frankok. A csontfésűk díszítése is keleti lovasnépekhez vezetnek el bennünket, egészen a Sárga-folyóig. Ráadásul, míg a nyugati és a hazai kutatók nem ismerik a gepida tárgyak pontos használati módját, addig keleten élő hun utód mongolok jól tudják, hogy milyen kultikus jelentéssel bírnak ezek a tárgyak, hiszen azok egy részét máig használják. Jogosan tehetjük fel a kérdést, hogyha a Kárpát-medencei régészeti kultúrában ilyen markáns a keleti lovas, nem gepida jelleg, akkor régészeink miért ragaszkodnak ehhez az idegen elnevezéshez?

 

OB

Láttál valami izgalmasat?
Küldd be nekünk!

Friss

1
1
A Momentum mást képvisel, Brenner Koloman pedig hiteles.
1
sss
2019. december 07. | 10:52
1
A Momentum mást képvisel, Brenner Koloman pedig hiteles.
„Utat török a sötétségben / A rockkal vagyok összenőve”
A előbbi szerint viszont több járművezető is megengedhetetlenül bánt az utasokkal.