Néhány nappal ezelőtt kapta fel a közvélemény a fejét a hírre, miszerint a festői környezetben fekvő Pilisszántó község határában az ELMŰ egy 10 ezer négyzetméteres transzformátorállomás felépítését tervezi. Minderről a helyiek persze nem onnan szereztek tudomást, hogy a település polgármestere Csicsmanczai Tamásné, vagy épp az állami tulajdonú vállalat munkatársai becsöngettek az itt élőkhöz, hanem kiszivárgott az információ egy 2016. december 9-ei testületi ülésről (amelynek a jegyzőkönyvét egyébiránt csak később, lakossági nyomásra tették ki a település honlapjára...).
"4. napirendi pont: A 0182/52 hrsz-ú ingatlannal kapcsolatos pályázati kiírás"
Izgalmas cím, ugye? Ki gondolná, hogy ez rejti egy transzformátorállomás megépítését? Pedig így történt: a polgármester ekkor tájékoztatta a képviselőtársait arról, hogy kaptak egy együttműködési megállapodástervezetet, ami a korábbi tárgyalásaik során megfogalmazott fejlesztési igényeiket is tartalmazza, amiben partnernek mutatkozott az ELMŰ is.
Az üzlet lényege, hogy az elektromos művek területet vásárol a községtől (65 millió forintért), amiből többek között felújítják Pilisszántó egyébként leromlott tornatermét.
S miközben az egészről semmit nem sejtett a lakosság, az ELMŰ képviselői ott voltak ezen az ülésen.
Január közepén azután megkezdődött a lakossági ellenállás, petíció indult, és végül egy viharos meghallgatásra is sor került.
A beruházásnak nemcsak természetkárosító hatása van (hiszen, ahova a trafót tervezik, ott most erdő van), de a lakosság tart az egészségügyi következményektől is - nem mellékesen, a Pilis mégiscsak egy szakrális központja a nemzetünknek.
Amikor már késő
Aki volt már lakossági fórumon, az jól ismeri a forgatókönyvet. Ez általában akkor szokott bekövetkezni, amikor a településvezetés igyekszik eltitkolni valamit, és mai végül napvilágra kerül nem hivatalos csatornákon, így egyrészt teret enged a rémhíreknek, másrészt a bizonytalansággal felkorbácsolja az indulatokat. Ilyen szituációban már lehetetlen meggyőzni az embereket arról, hogy az adott projekt valóban veszélytelen - mert, ha az lenne, miért nem ezzel kezdték, mondjuk egy hónappal ezelőtt?! - teheti fel jogosan minden adófizető magyar állampolgár a kérdést.
Íme egy példa:
Azbeszt-háború: a várpalotaiak is nemet mondtak a veszélyes hulladékra
Három lényeges tanulsággal mindenképpen szolgál az Inotára szállítandó, rákkeltő azbeszt-esete. Az egyik, hogy a hulladék-gazdálkodás hazánkban még mindig egy rendkívül gyümölcsöző üzletág (esetünkben 1,3 milliárd forintot ér); a második, hogy hiába a nemzeti együttműködésre vonatkozó szép ígéret, az embereknek továbbra sincs beleszólása az életüket közvetlenül befolyásoló döntésekbe (sőt, csak cinikus, vagy épp hisztérikus válasz érkezik a hatalom részéről, ha néhányan az okokat firtatni merészelik), végül pedig azt is látni kell, hogy a határozott, együttes lakossági fellépés igenis meghátrálásra kényszerítheti a döntéshozókat.
Január 20-án sem volt érzelemmentes a meghallgatás, ahol a polgármesteren kívül az ELMŰ ügyvezető igazgatója is jelen volt.
Csicsmanczai Tamásné a település kevés bevételével magyarázta a beruházás szükségességét, az említett ingatlan eladását.
Felmerült a terület szakralitása is, ám a 24.hu beszámolója szerint a polgármester gyorsan lehűtötte a kedélyeket:
"a szakrális szót 10 éve hallottam először. Egy büfé nem tud megmaradni itt. Ha lenne turisztikai lehetőség, már idejöttek volna a vállalkozók".
Erről beszélt Vona Gábor, a Jobbik elnöke is:
Szerdán végül rendkívüli nyílt ülést tartott Pilisszántó képviselő-testülete, ahol végre kiderült, lesz lehetőség a helyi népszavazás kiírására az ügyben (ezt a település lakosságának 20 százaléka is kezdeményezheti), így akár még a helyiek is dönthetnek a saját sorsukról. A referendumot az ígéretek szerint tavasszal megejtik, így akár még kútba is eshet az egész - elbukva Pilisszántó a várt bevételeit.
Vajon mikor jut el a NER addig, hogy ne a közösségeket megkerülve akarjanak döntést hozni a mindennapjainkat befolyásoló döntésekről?