A darab zsenialitása azonban mégis az, hogy mindez belefér 45 percbe, ami iskolákban is bemutathatóvá, feldolgozhatóvá, megbeszélhetővé teszi a témát. Ez pedig a sajnos rohamosan gyengülő nemzeti identitású felvidéki magyarság megmaradása szempontjából alapvető fontosságú lehet. A darabot a budapesti József Attila Színház tűzte műsorára január 30-án.
A háromszereplős dráma nem kevesebbet tűz ki céljául, mint kiváló színpadi játékkal, filmfelvételekkel és zenei betétekkel bemutatni a felvidéki magyarság „hosszú XX. századát”. Ez pedig a hallatlan hazafias lelkesedést, páratlan gazdasági-társadalmi fejlődést és kulturális virágzást hozó kiegyezés utáni korszakkal, a „boldog békeidőkkel” kezdődik, melyben
sokan már húszmilliós magyarságról álmodtak, mely egy európai nagyhatalom politikáját irányíthatja.
A bukás Trianon, melyből azonban új lelkesedés, a revízió vágya következik. A bukás itt paradox módon éppen a revíziós politika sikere és a pöffeszkedő, magyarkodó, kioktató budapesti közigazgatás „visszatérte.”
A második világháború embertelen pusztítása és barbár kegyetlensége utáni reményt az újrakezdésben a csehszlovák megtorlás, az állampolgárságtól való megfosztás, a kitelepítések, a lakosságcsere és a reszlovakizáció töri meg. Ezt követi a lelkesedés a népi demokráciáért, mely azonban megtörik a lelketlen szocializmus képmutatásában és elviselhetetlen sivárságában. Ez pedig végül elvezet a bársonyos forradalomhoz és a főnixmadárként újjáéledő bizakodáshoz, immár a nyugati típusú demokráciában. A vonal szándékosan nem folytatódik, mivel a szerző elmondása szerint mindenképp valami pozitívval szerette volna lezárni művét.
Csáky Pál az egész darabban azt keresi, hogy
a XX. század világokat romba döntő történelmi kihívásaira milyen válaszokat adott a felvidéki magyarság.
Eközben pedig olyan érdekes és máig ki nem beszélt kérdéseket boncolgat, mint a magyar birodalmi gondolat hirtelen összeomlása Trianont követően és a vezető hatalomból kisállammá válás által keltett frusztrációk. Ugyanígy máig „rejtőzködő” témája történelmünknek az, hogy vajon miben gyökerezik pontosan és milyen következményei voltak a magyar hatóságok és a visszatért magyarság közötti, számos szépirodalmi műben megörökített ellentéteknek. De ugyanilyen érdekes gondolat az is, hogy a csehszlovákiai magyarok számára 40-es évek második felének totális jogfosztottsága után az 50-es évek a joghelyreállítás időszaka és ezzel bizonyos értelemben a be- és visszailleszkedés viszonylagos pozitív korszaka volt. Ez azonban természetszerűleg élesen szemben áll a Rákosi-korszak legsötétebb diktatúrájának keserű és alapvetően negatív magyarországi tapasztalatával.
Csáky egyfajta helyi átiratát adja az egyébként szintén felvidéki, alsósztregovai születésű Madách Imre Az ember tragédiája című munkájának. A felmenői történeteiben, bizakodásaiban és bukásaiban lelki iránytűt kereső Fiú (Tarics Péter) felvidéki magyar Ádámként bolyong ősei (Férfi: Boráros Imre, Nő: Petrécs Anna) történeteinek útvesztőjében, miközben megpróbálja megérteni saját magát és azt, hogy
vajon érdemes-e tovább folytatni ezt a reménytelennek tűnő küzdelmet a magyarnak történő megmaradásért.
Nem egyértelmű a válasz. A Fiú még küzd, vagy legalább is vívódik, magyarázatot keres. Sok honfitársa azonban – sajnálatos tény – már feladta e küzdelmet és például gyermekét szlovák iskolába járatja. Ők belenyugodtak abba, hogy a magyar nyelv, dal, mese, irodalom, színjátszás és ezzel a magyar szív a Duna és az Ipoly túlpartjára szorul vissza.
„Száz év és hat generáció
bizony nagyon sok”
– tette hozzá Csáky, amihez hozzáadódik az elvándorlás és az a tény, hogy bizony a szlovák demokrácia és uniós csatlakozás sem sikertörténet a felvidéki magyarság szempontjából.
És talán éppen ezért fontos az a tény, hogy a darabot az elmúlt években számos alkalommal, mutatták be sikerrel felvidéki magyar iskolákban. Azt ugyanis senki nem tudja, hogy lesz-e még száz év múlva magyar szó Dunaszerdahelyen, Somorján vagy Királyhelmecen. Ám mindent el kell követni azért, hogy legyen. Ahogy az Úr mondta Ádámnak Madách művének végén:
„Mondottam, ember:
küzdj és bízva bízzál!”
Nemcsák Károly, a József Attila Színház igazgatójának elmondása szerint 2011 óta minden hónapban lehetőséget biztosítanak arra, hogy egy határon túli magyar színtársulat adhasson elő a színházban. Február 11-én, szombaton e sorozat keretében láthatjuk majd a csíkszeredai Csíki Játékszín vendégszereplésében a Tisztelt Ház című zenés vígjátékot.
Kovács Dávid Attila