Véleménydiktatúrát épít a Fidesz?

Sajtószabadság vagy őfelsége ellenzéke?

Úgy tűnik, hogy a Fideszben olyan mély nyomott hagyott a kétezres-évekbeli baloldali médiatúlsúly, hogy a 2010-es fülkeforradalom óta, a biztonság kedvéért, amit lehet, felvásárolnak strómanokon keresztül, vagy az állami hirdetésekkel megnyílt pénzcsapok elzárásának lehetőségével sakkban tartanak.

Nincs általánosan bevett eljárás arra, hogy a kormány csatornájává váljon egy médium, ugyanis többféle verzióval is találkoztunk már. Komoly hagyományokkal bíró orgánumok tűnhetnek el a süllyesztőben (Népszabadság), néhai listavezető kereskedelmi adók alakulhatnak át szócsővé (TV2), vagy a közmédia válhat a kormány elsődleges hírcsatornájává egy alapos átprogramozás után. Vannak olyan egyedi esetek is, ahol egyelőre csak sejthető a finom irányultságbeli korrigálás, mint például az ATV vagy a Népszava esetében, de tökéletesen éles váltást még nem láthattunk, és valószínűleg nem is fogunk, de erről majd később.

Mi a sajtó feladata?

Soha nem felejtem el, ahogy médiaetika órán az elménk legmélyebb bugyraiba igyekezett elültetni a Tanár Úr, hogy mi is a média lényege. Ez alapján kormánybarát sajtóról szinte nem is lehetne beszélni. Maximum olyanról, amelyik klasszikus politikai irányultságát tekintve azonos oldalt képvisel a hatalmat gyakorló párttal, vagy épp valamelyik ellenzékivel. Tehát jobboldali, vagy baloldali értékeket vall. Ez azonban nem egyenlő azzal, hogy közvetlenül az adott párt mögött áll.

Ezt nem is tehetné meg elviekben, abból a küldetéséből kifolyólag, hogy a szabad sajtó egyik legfontosabb feladata, hogy ellenőrzése alatt tartsa a hatalmat gyakorlókat. Tulajdonképpen valamennyi, közélettel foglalkozó orgánumnak kormánykritikusnak kellene lennie, teljesen függetlenül attól, hogy éppen kinek szurkolt a választáson.

Mi áll a törvényben?

A Fidesz által alkotott Alaptörvényben a következő rész a leginkább releváns ebben a kérdésben.

"IX. cikk

(2) Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit."

A médiatörvényben pedig ez.

"4. § A médiaszolgáltatások sokszínűsége kiemelten fontos érték. A sokszínűség védelme kiterjed a tulajdoni monopólium kialakulásának, valamint a piaci verseny indokolatlan korlátozásának megakadályozására is."

Teljes pályás támadás

Az első fecske talán a közmédia volt, melynek áthangolása és töméntelen mennyiségű közpénzzel való felpumpálása után az M1 kormánypárti hírcsatornává lett, de még az M4 Sporton is hallgathatjuk, hogy Magyarország erősödik, az egy perces hírrovatban, ami azért eléggé abszurd. Mondanom sem kell, a közmédia elméleti feladata köszönőviszonyban sincs azzal a minőségtelen propagandával, amit a magyar egyesen láthatunk minden nap.

2014-ben kirúgták az Origo főszerkesztőjét, állítólag azért, mert túl kritikus hangvételű anyagok jelentek meg Lázár Jánosról az oldalon, utána egyértelmű volt, hogy új szelet fognak a vitorlába. 2015-ben pedig eljött a G-nap, az Orbán-Simicska szakítás, ezután a Magyar Nemzet és a Hír TV kormánykritikussá vált. Innentől kezdve nem volt megállás.

Még abban az évben Liszkay Gábor vezetésével Magyar Idők lett a Napi Gazdaságból, így született meg a kormány új napilapja. Később létrejött a ma már csak Habony-műveknek hívott médiacsalád, természetesen tele állami hirdetésekkel (Lokál, Ripost, Faktor, 888). Ezután sejthető volt, hogy a közmédia mellé szükség lesz egy kereskedelmi adóra is, a nagyobb nézettség érdekében. Andy Vajna nagyjából 7 milliárd forintos állami segítséggel megvásárolta a TV2-t, ennek következtében olyan ámokfutás indult a Róna utcában, a hírigazgatóságon, hogy a politikai hírek helyett inkább átálltak a bulvárhíradók gyártására, hátha kevesebb kapufát sikerül lőniük. 2016-ban robbant az újabb bomba: a Mediaworks körüli tulajdonosi hercehurca után beszántották a Népszabadságot. A csoportot a Mészáros Lőrinccel összefüggésbe hozott Opimus vásárolta fel, így megszerezve a Nemzeti Sportot és sok megyei lapot is.

Az utolsó felvonás pedig az addig nagyjából érintetlenül hagyott rádiós piac volt. Az egyetlen országos kereskedelmi rádió – a Class FM – nem kapott új frekvenciaengedélyt, így jelenleg csak állami adók érhetőek el országos frekvencián. A közeljövőben a Rádió 1 lehet az, ami ezen változtathat, az viszont Andy Vajna tulajdona, így nem lehet kérdéses az irányultsága.

Hogy is állunk?

Szedjük csokorba, hogy jelenleg melyik orgánumok kapcsolhatók valamilyen módon a kormányhoz, vagy ahhoz közel álló üzletemberekhez, érdekcsoportokhoz.

Tehát: TV2, MTVA, Echo TV, Lokál, Ripost, Magyar Hírlap, Magyar Idők, Figyelő, Világgazdaság, Nemzeti Sport, Heves Megyei Hírlap, Új Dunántúli Napló, Somogyi Hírlap, Tolnai Népújság, Új Néplap, Békés Megyei Hírlap, Petőfi Népe, Vasárnap reggel, Fejér Megyei Hírlap, Dunaújvárosi Hírlap, Veszprém Megyei Napló, Vas Népe, Zalai Hírlap, 888.hu, 24 Óra, Rádió 1, Faktor.hu, VS.hu, Pesti srácok, Demokrata, Karc FM.

A nyomtatott lapokhoz természetesen szorosan kapcsolódik a hozzájuk tartozó honlap is. Enyhén szólva is nyomasztó, remélem nem hagytam ki semmit.

Mi maradt?

Ha a viszonylag nagy elérésű médiumokat vesszük figyelembe, akkor nem sok minden. A zászlóshajó egyértelműen az RTL Klub, ami tisztán üzleti alapokon működik, így megengedheti magának a kritikus hangnemet. Érdekes, hogy az élesebb híradók készítéséhez a reklámadó bevezetésére volt szükség, előtte a legnagyobb kereskedelmi csatorna is igyekezett apolitikus lenni. A másik pedig a Hír TV, ami nyíltan, és egyre erősebben üti a kormányt.

A print esetében a hetilapok szintjén mondható legjobbnak helyzet: Heti Válasz, 168 óra, HVG, Magyar Narancs – itt többen is talpon vannak. Napilapoknál már nem ilyen rózsás a helyzet, a csúcstermék egyértelműen a Magyar Nemzet.

Az internetes portáloknál, ha csak a nagyobb elérésűeket nézzük, akkor a HVG online, a liberális Index és 444, valamint a 24 a piacvezetők, de a Magyar Nemzet Online és az Alfahír is a kormányszéllel szemben áll.

Rádióknál a Klubrádió, valamint a Lánchíd az, amit érdemes számba vennünk.

Őfelsége ellenzéke?

Nehéz megfogni az ATV és a Népszava helyzetét. Iparági pletykák szerint a Népszava esetében meghúzódhat egy olyan alku a háttérben, hogy állami hirdetésekért cserébe oknyomozó riportokban nem vágják a kormánypártokat, viszont publicisztikákban nyugodtan állást foglalhatnak a hatalommal szemben is. Az ATV költségvetése szintén feltöltődhet állami pénzzel, amiért cserébe nehéz elhinni, hogy nem kér semmit a NER.

Ennél a két – irányultságát tekintve baloldali – orgánumnál úgy tűnik, hogy Orbán elfogadja őket Az Ellenzéki Sajtónak. Ez annyit tesz, hogy a rendszer megtűri a kritikus hangnemet, ezáltal legitimálja önmaga médiapolitikáját, ugyanis mutogathatja ezt a két platformot a sajtószabadság ékes példájaként. Ennek ellenére mégis a kezében tartja őket az állami hirdetések révén. Persze ez csak egy vélemény.

Összegzés

Orbán Viktor és csapata a 2002-es választási vereségből alaposan levonhatta a tanulságokat, miszerint a baloldali médiafölénnyel hosszú távon nehéz szembeszállni. Ezért inkább úgy döntött, hogy egy hozzá lojális birodalmat épít ki, ami akkor is állva maradhat, ha a Fidesz már térden van. Tökéletes lélegeztetőgép lehet ez a hatalmas médiafelület akkor is, ha elbuktak egy választást.

Természetesen dőreség lenne azt mondani, hogy Magyarországon nincs sajtószabadság – akkor ez a cikk sem születhetett volna meg. Az viszont helytálló következtetés, hogy Orbán illiberális, autoriter elemekkel tarkított rendszere bevette eszköztárába a véleménydiktatúra kialakítását is.