A Budai Liberális Klubban megrendezett, naftalin szagú politikai sztriptízen Demszky Gábor és ügyvédje, Magyar György kimerítő hosszúsággal ecsetelték a már eddig is hangoztatott álláspontjukat,
miszerint a volt főpolgármester ártatlan, mint a ma született bárány.
A viszonylag tágas termet csordultig megtöltő egykori szabad demokrata, a kitűzőkből ítélve azóta DK-ssá vedlett akciónyugdíjasok és sajtómunkások nagy érdeklődéssel hallgatták a professzionális mosakodást, Demszky pedig láthatóan élvezte, hogy 7 év után ismét a figyelem középpontjában állhat. Legalábbis a szája szegletébe belegyógyult önelégült mosoly ezt sugallta.
Az ördög ügyvédje
A showt Magyar György nyitotta, aki tételesen levezette, hogy szerinte az OLAF-jelentés, bár jogi értelemben feljelentésnek tekinthető, még annak is kevés, hiszen az irat csak információkkal szolgál, amik alapján majd a magyar ügyészség dönti el, hogy lesz-e bármiféle büntetőjogi következménye az ügynek.
Az este folyamán az ügyvéd vagy ezerszer elmantrázta: a jelentés önmagában semmire sem alkalmas.
Azt is igyekezett a közönség fejébe verni, hogy szerinte a mostani "habverésnek" nem az a lényege, hogy bármiféle jogi vonzattal járjon, hanem arról szól, hogy Demszky Gábor nevét politikai érdekből összekapcsolják a metróépítés körüli anomáliákkal.
Azt mondjuk hozzátehetjük, hogy elválasztani tőlük még nehezebb lenne, hiszen a főpolgármester anno erőn felül igyekezett összekötni nevét a beruházással, nehogy valamelyik történelemkönyvből véletlenül kimaradjon, milyen remekkel ajándékozta meg ő Budapestet (később nem is állta meg, hogy ne zengjen ódákat a megállókról és a metróról, mint a progresszió örök szimbólumáról...).
A liberális róka mennybe megy
De a volt főpolgármesterre mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy ne lenne elég dörzsölt. Már első szavaiból világosan kiderült, hogy a közönség azért ül a teremben, hogy se többet, se kevesebbet ne halljon, mint amit Demszky Gábor a nyilvánosságnak szán: a mártírok megdicsőülését, lehetőleg a vértanúhalál kellemetlenségei nélkül.
A bonyolult manőver végrehajtásához még attól sem riadt vissza, hogy színpadiasan felajánlja segítségét az Orbán-kormánynak abban, hogy Brüsszel ne követelhessen vissza 56 milliárd forintot Magyarországtól, amiről persze - saját bevallása szerint - maga is tudja, hogy a kabinet úgysem fogja elfogadni.
A fórum fő felvonása egy védőbeszédnek is beillő nagymonológ-sorozatból állt, ami arról szólt, miért hibás és felelős mindenki más Demszky Gáboron kívül:
- Hibás és egyedüli felelős a BKV, melyre döntési jogát szerződésben ruházta át az egykori főpolgármester, akinek bár minden fontos iraton szerepel a szignója, semmiről sem tudott, és különben is nem jogalanyként, csak protokolláris vezetőként írt alá.
- Hibás a 2002-es vereséget az őt "megbuktató" Budapestnek megbocsájtani nem tudó Orbán Viktor, amiért annak idején leállíttatta a beruházást, majd 2010-től revanspolitikát folytatott a főváros és annak egykori vezetője ellen.
- Hibás az "Orbán Viktor szája íze szerint" dolgozó Állami Számvevőszék (ÁSZ), melynek 2010-es jelentése szabálytalanságokat tárt föl a metróberuházás körül. (De például - érdekes módon - nem hibás a rendőrség, ami bűncselekmény hiányában még 2012-ben megszüntette az ennek alapján indult eljárást.)
- Természetesen hibás az említett 2010-es ÁSZ-iratok alapján vizsgálódó OLAF, melynek jelentését "gyalázatos eljárásnak, egyoldalúnak és megalapozatlannak" nevezte, mert szerinte az abban kifogásolt 11 közbeszerzés megfelelt a magyar jogszabályoknak. A magyar szövege pedig azért hibás, mert "zugfordítás", ami félreértelmezi az eredetit.
- Hibás Wolfgang Roth, az Európai Beruházási Bank (EIB) alelnöke is, hiszen ő tanácsolta az OLAF-jelentésben kifogásolt módszert, miszerint ne egy fővállalkozóval dolgoztasson a főváros.
- Hibásak a kivitelező cégek, akik mindenféle, mondvacsinált reklamációkkal hátráltatták a beruházás megvalósulását, és akiket nehéz volt rávenni arra, hogy teljesítsék a kötelezettségeiket, ráadásul "meg is mosolyogták a főváros szakértelmét" (vagyis inkább annak hiányát).
Egy szó, mint száz, ha 2020-ra netán olimpiai sportág lesz a nehézsúlyú, fedett pályás szarkenegetés, Demszky Gábort nyugodtan indíthatjuk az aranyérem reményében.
Semmi sem változott
A legvérforralóbb az egész szeánszban mégis az volt, hogy Demszky még azt is rezzenéstelen arccal olvashatta a Fidesz, Orbán Viktor, Tarlós István és a jelenlegi városvezetés fejére, hogy egykori beosztottjai (például Atkári János) elég érdekes körülmények között kerülhettek jól fizető tanácsadói pozíciókba a "fülkeforradalom" után.
Magyar György egyenesen odáig merészkedett, hogy feltegye a sajnos tényleg költői kérdést: "milyen politikai felelősséget lehet számon kérni egy olyan emberen, aki már 7 éve nincs a közéletben?"
És az, hogy ez a kérdés egyáltalán elhangozhatott 2017-ben, egyedül tényleg csak a kormánypártok hibája, akiket 2010-ben az elszámoltatás ígérete juttatott a kétharmados úri világba, és akik azóta is adósak ennek teljesítésével.
Abból, hogy ma egy Demszky Gábor szemrebbenés nélkül kijelentheti: az ő lelkiismerete tiszta, mindenki levonhatja a tanulságot, mennyire sikerült számon kérni az "elmúltnyolcévet", de azt is, hogy valójában kinek "a testére szabták" a Nemzeti Együttműködés Rendszerét.
Ennek fényében már nem is meglepő, hogy a volt főpolgármesternek - minden korábbi kivagyisága ellenére - esze ágában sincs elmenni a visszaéléseket vizsgáló bizottság meghallgatására. Megteheti, hiszen a kellemetlen kérdések elől ott is legalább olyan rutinnal lenne képes félresiklani, mint ahogy a mostani fórumon is tette, de fölösleges pazarolni az idejét, mert ez továbbra is egy következmények nélküli ország.
Összeomlik Budapest? A kormány is visszakérheti a lenyúlt metrópénzt
Lázár János, a Miniszterelnökség vezetője a csalás tankönyvi példájának nevezte a 4-es metró beruházásánál történteket az Európai Csalás Elleni Hivatalnak (OLAF) az ügyben készült jelentése alapján. A miniszter a Kossuth Rádió Európai idő című műsorának adott, vasárnap reggel sugárzott interjúban kifejtette: a 430-450 milliárd forintos metróberuházásból eddig 380 milliárd forintot fizettek ki, a projekt lezárása most is folyik, mivel a magyar támogatás minden évben szerepel a költségvetésben.