Volt osztrák alkancellár: az EU-nak szociális unióvá is kell válnia

Erhard Busek (ÖVP), volt osztrák alkancellár az Európai Unió budapesti képviseletén vett részt egy pódiumbeszélgetésen múlt héten Németh Zsolttal, a Parlament külügyi bizottságának elnökével és Danilo Türk, volt szlovén államfővel közösen. Az ELTE díszdoktora a közép-európai országok közötti kapcsolatok építésével foglalkozik. Korábban parlamenti képviselő, oktatási és kulturális miniszter, Bécs tartományi kormányának ellenzéki tagja. (Bécsben, és egyes vidéki tartományokban is, bizonyos elért szavazati arány fölött, akkor is kötelező tartományi miniszteri tárcát adni egy pártnak, ha nem tagja a kormánykoalíciónak.) Busek, az 1990-es évek elején alkancellár volt Vranitzky kormányában. A katolikus környezetben felnövő, konzervatív-liberális politikus Közép-Európa geopolitikai helyzetéről és a Jobbik néppártosodásáról is beszélt az Alfahírnek.

 - A budapesti EU-képviseleten megrendezett kerekasztal-beszélgetésen, ahol Ön is részt vett, Németh Zsolt (Fidesz) azt mondta, hogy a nyugati politikusok gyakran kioktató hangnemben beszélnek a demokráciáról a keleti blokkból való politikusokkal. Ausztria mindig összekötő elemként szolgált a Kelet és a Nyugat között, Ön pedig jelenleg egy olyan kutatóintézetet vezet, amely az Osztrák-Magyar Monarchia és a Szovjetunió utódállamait és a balkáni országokat kutatja. Mire tudja visszavezetni a Kelet és a Nyugat közti hatalmas különbségeket? Hol találhatja meg a helyét Közép-Európa?
 
 - Az egykori Kelet és az egykori Nyugat közti különbségek, a történelem terheiből adódnak. Biztosan a párbeszéd-folyamatok hiánya is vezet ahhoz, hogy még mindig megvannak ezek a különbségek. Ugyanakkor, olykor a politikai képviselők sokkal inkább különböznek, mint mások, akik a társadalmi élet és a kultúra közegében találták meg a helyüket. Közép-Európának, mint ahogyan maga a szó is mutatja, középen van a helye. Ez a hely a valóságban is létezik, az agresszív vitákat azonban nem kell annyira komolyan venni.
 
 - A magyar politikusok közül kikkel dolgozott együtt szorosan?
 
 - Magyar politikusok egész sorával dolgoztam együtt. A rendszerváltás előtt Glatz Ferenc miniszterrel és az államtitkárával, Manherz Károllyal, később pedig az összes, a felsőoktatásért felelős miniszterrel, illetve Antall József miniszterelnökkel. Politikusi tevékenységének kezdetén - a Fidesz megalapításakor - Orbán Viktorral is dolgoztam.
 
 - Milyennek látja az osztrák-magyar kapcsolatokat?
 
 - Az osztrák-magyar kapcsolatok nem csak történelmileg nagyon szorosak, hanem szükségesek is. Csak az állandó párbeszéd fenntartásával erősíthetjük. Így tudjuk az esetleges kölcsönös megnemértést is tisztázni.
 
 
 - Orbán és Merkel, a migrációs válság kapcsán, egymás ellenpólusaként pozicionálják magukat. Mi a megoldás? A „Wir schaffen das?”, vagy a kerítés a határon? Esetleg található középút ebben a kérdésben is?
 
 - Orbán Viktornak biztosan igaza van abban, hogy a határokat ellenőrizni kell. Európai alapállásunkból azonban adódik a kötelezettség is, hogy a menekülteknek segítsünk és őket felvegyük. Mindazonáltal jogosan vetődik fel a kérdés, hogy ki jön hozzánk. Itt nem a visszatoloncolás a lényeg, hanem megoldást találni a szükséghelyzetben lévő embereknek; ezt a helyzetét megoldani.
 
 - A Jobbik elnöke, Vona Gábor meghirdette a néppártosodás útját. Vannak ilyen folyamatra sikerpéldák (mint a szerb miniszterelnök, Vucic vagy a volt olasz parlamenti elnök, Fini), de kudarcok is (az FPÖ-ből leszakadt liberálisabb pártok, mint a LIF vagy a BZÖ 2-3 választási ciklus után kiesett a parlamentből).
 
 - A Jobbikra is ugyanaz vonatkozik, mint az összes többire. Csak beszélgetések során lehet megállapítani, hogy vannak-e közös álláspontok és, hogy miben különbözünk. Ez azonban a vélemények kinyilvánítását, és a kommunikációba való bekapcsolódást feltételezi elő. Nem azért, hogy a különbségeket elmossuk, hanem, hogy tisztázzuk.
 
 - A Jobbiknak és az LMP-nek is kihívást jelent, hogy egy párt-közeli értelmiségi kört hozzon létre. Egyrészt, mert a Fidesz, mint nagy kormánypárt, a jobbközép értelmiség jelentős részét magához vonzza, hanem azért is, mert a balliberális értelmiség se nem menne a Jobbikhoz, se nem bocsájtja meg az LMP-nek, hogy önálló pártként, a magát „demokratikus ellenzék”-nek nevező, balliberális összefogástól távolt tartva, saját erőből maradt bent a parlamentben. Most, a parlament kulturális bizottságát vezető, jobbikos Dúró Dóra és a korábbi LMP-pártelnök, Schiffer András is főként azon dolgoznak, hogy értelmiségieket, a politikai palettán kívülről érkező, szakértelmiségi lehetséges parlamenti képviselőket, gyűjtsenek maguk köré. Ön korábban egy hasonló szituációt tudott mesterien megoldani, a bécsi ÖVP elnökeként, a vörös ellenszéllel szemben és sok, különböző szakterületen tevékenykedő értelmiségit tudott a bécsi ÖVP számára megnyerni, akik hosszabb-rövidebb ideig a politikai élet aktív szereplői voltak. Mi volt a siker receptje?
 
 - A sikerem receptje Bécsben az volt, hogy párbeszédet folytattam értelmiségiekkel és művészekkel, hogy utakat keressek , hogy hol van kölcsönös megértés, illetve, hogy hol lehetséges támogatás. Ezt olyan kérdésekkel való identifikálódással lehet a legjobban megtenni, amelyek a kultúra, a sajtó és a politika számára egyaránt közérdekűek.
 
 - A Jobbik szeretne egy EU-szintű népi kezdeményezést életre hívni, hogy egy európai béruniót hozzon létre, hiszen, ha ilyen nagy különbségek vannak az EU-n belül, akkor a kelet-európaiak nyugatra vándorolnak, ami szociális bombává változtatja a térséget. A bér-, illetve szociális unió kiút lehet?
 
 - Az EU-nak nem csak gazdasági, hanem szociális unióvá is kell válnia. Egy bérunió belátható időn belül nem perspektíva, mivel ez előfeltételezi, hogy a tagállamok gazdasági és szociális kérdésekben tovább közelednek egymáshoz. Ez kétségtelenül egy cél, de máról holnapra nem lehetséges.
 
 - Az Alpbach Fórum, amelynek Ön 2000 és 2012 között elnöke volt, egy tiroli faluban képzi a fiatal politikai kádereket. Hogy lehet felfedezni a politikai tehetségeket, fellépni a fiatalok körében dívó politikai érdektelenség ellen?
 
 - Fiatalokat csak úgy lehet megnyerni, hogy beszélünk velük és lehetőségeket biztosítunk, hogy tevékenykedjenek. Ehhez nem elég, hogy egyszer beszéljünk, hanem ennek egy állandó folyamatnak kell lennie. A fiataloknak lehetőséget is kell adni, hogy politizáljanak, megtanulják a politikát, és kipróbálhassák magukat benne.
 
 - Mik voltak a legszebb és a legszörnyűbb pillanatai a politikai pályafutásának?
 
 - A legszebb pillanat számomra Ausztria EU-ba való belépése és a kommunizmus következményein való túllépés volt. A politikai életutam legszörnyűbb pillanataiban mindig megpróbáltam, hogy magamtól olyan tetteket hajtsak végre, amelyekkel túl tudok lépni az ilyen helyzeteken. Ez akkor lehetséges, ha teszünk érte.
 
 - Jelenleg milyen projekteken dolgozik?
 
 - Jelenleg azon dolgozom, hogy Ausztria és a szomszédos országok kapcsolata jobb legyen, mégpedig permanens, fenntartható módon. Ehhez tartozik a kölcsönös megértés, a különböző felfogások tisztázása, anélkül, hogy ez egy mindenben való azonosulást jelentene, és, mindenek előtt, egy kulturális megértést erősíteni. Ebben a Duna-Kezdeményezés egy különleges szerepet játszik, amely egy eszköz lehet a célhoz, hogy az államközi, interkulturális közeledés útjait megtaláljuk.