Szerinte ma a kormány nem tűri az olyan korrupciót, amiből nincs közvetlen haszna: bár sikert értek el a rendőrök utcai korrupciójának visszaszorításában, és javult a kiskereskedelemben a számlázási fegyelem, bizonyos területeken tehát van némi tisztulás. Ugyanakkor éppen a rendőrség a jó példa arra, hogy míg a kisrendőröket a Nemzeti Védelmi Szolgálat folyamatosan „teszteli”, addig nem tudunk arról, hogy osztályvezetőnél magasabb beosztású hivatalnokra valaha is kiterjedt volna bárminemű vizsgálat. Azaz: míg a kisember korrupciójára lecsap a hatalom, addig a nagyember kisszerű korrupciójára nem.
Emlékeztetett arra is, hogy a TI vizsgálatai is kimutatták, hogy a jelenlegi közbeszerzési szabályok és az intézményrendszer általában nem képes gátat szabni az indokolatlan presztízsberuházásoknak és a túlköltéseknek. Ezt a négyes metró példája is mutatja szerinte, hiszen amíg volt pénz, addig katonatiszt módjára szórták. Arra a fel nem tett kérdésre nem lehet válaszolni, hogy hol vannak a "jövendő négyesmetró-beruházások". Lesz-e majd közvilágításügy, ahol egy kormányközeli cég egész városokat tudott sötétbe borítani közpénzből, vagy hogy lesz-e Dagály-gate? Most még nem látszik, kiderül-e valamikor, hogy ezek is jelentősen túlárazott beruházások voltak, hogy a döntéshozók összejátszottak-e a kivitelezőkkel, netán a szolgáltatások rossz minőségűek voltak - mondta a lapnak.
Szerinte komoly bajok lesznek az uniós források elapadása után. A 2004-től 2022-ig tartó szűk két évtized, amíg léteznek ezek a források, a magyar történelemben egyedülálló esélyt adott: korábban is voltak modernizációs időszakok, ám az ország sikeres, fenntartható fejlődési pályára állítására most nemcsak lehetőség nyílott, de finanszírozás is érkezett hozzá. Úgy néz ki, hogy Magyarország ezt nem használta ki. Nagy az ország forráslehívó képessége, ám ez kényszer is egyben: inkább költsünk el mindent, csak ne ragadjon be a pénzünk Brüsszelben. Ez még korrupció nélkül is komoly hatékonysági problémákat eredményezne.