A szerző az eseményen arról beszélt: Horthy Miklós életében ugyanúgy az első világháború vége hozott "brutális cezúrát", mint Magyarország történetében; el kellett dönteni, milyen jövő felé induljanak. Művében a szerző bő teret szentel a hatalomra kerülésekor már ötvenéves, így korosnak számító főtiszt előéletének, valamint annak, hogy az mi módon hatott világképe, kormányzói pályája alakulására.
Megjegyezte: eddig ismeretlen anyagokra is bukkant munkája során, köztük - Portugália berni nagykövetségén - a Horthy-család vízumkérelmének irataira, de nagy reményeket fűz ahhoz is, hogy a vatikáni levéltárban megnyitják a tudósok előtt XII. Pius pápasága idején keletkezett anyagokat is.
A szerzőt méltatva Pók Attila történész arról beszélt: Catherine Horelről témái és származása miatt is "nyugodtan mondhatjuk, hogy magyar történész", aki a nyelvet is beszéli, különlegessége pedig az, hogy a történelmi problémákat az emberi viszonyok, konfliktusok szintjén képes vizsgálni.
Romsics Ignác történész kiemelte: azóta, hogy 1919-ben a politika színpadára lépett, Horthy "a magyar történelem egyik jelen lévő és megosztó személyisége", akinek uralmát az akkoriak többsége a gonosztól való megszabadulásként értékelték, míg mások "egy gyilkost, egy fenevadat láttak benne".
Felidézte: az 1940-es évek második felében Horthy lett "az ördög, akitől minden rossz származott", de igényes átfogó monográfia még évtizedekig nem készült róla - tette hozzá. Hangsúlyozva: Horthy legfőbb gondolata az volt, hogy "rendnek kell lennie", így a szélsőbaloldali és a szélsőjobbos tüntetőkbe is hajlandó volt belelövetni, egy neki tulajdonított bon mot szerint annyi különbséggel, hogy utóbbiakba sajnálattal.
Romsics a 19. századi értelemben vett konzervatív emberként jellemezte Horthy Miklóst, aki adottságként kezelte az 1848-49-es polgári átalakulást, de az állam irányítására nem volt felkészülve. Mai értelemben véve antiszemita volt, de a rendszer támaszát adó zsidó származású nagytőkéseket partnernek tekintette - tette hozzá.
Azt mondta, "nem lehetett nem revizionistának lenni a két világháború közti Magyarországon", megemlítve, hogy a konzervatív társadalmi rendet felforgatni akarókkal szemben "nagyon elutasító és agresszív állásponton" volt.