Prága közeli turistahelyszín a magyaroknak, így közhelyes lassan: olcsó szállásért, olcsó sörért a kocsmákban még jókat is lehet enni, az óváros szép és a cseh főváros nincs sokkal messzebb Budapesttől, mint mondjuk Kolozsvár. Hazai árakon jókat lehet szórakozni egy hétvégén, utána pedig a suliban vagy a munkahelyeb büszkén lehet válaszolni, benéztünk-e turistaként az Ú Flekú nevű történelmi kocsmába (ahol a túlárazott barna sör mellett hasznos emlékeket is találni azért), avagy hogy tetszett a Károly-híd-Vár túra totál másnaposan.
A múlt hétvégén a helyszínen egy hétvégét eltöltve viszont inkább arra voltam inkább kíváncsi, mennyivel tart előrébb a cseh foci általában, mint a miénk, amire elég jó alkalom volt egy kisebb prágai rangadónak (Sparta Prága-Dukla Prága) és talán a szezon csúcsmeccsének, a Slavia Prága-Viktoria Plzennek a helyszíni végigülése a kora tavaszi napsütéses hidegben.
Utóbbira túlzás nélkül lehetett kijelenteni, hogy cseh szinten csúcsmeccs, mert a jelenlegi első játszott a másodikkal, mint később derült ki, maximális teltház előtt, míg a Sparta-Dukla egy amolyan cseh Fradi-Vasasnak ígérkezett.
Persze olyan előzményekkel, hogy a cseh válogatott az elmúlt 25 évben finoman szólva is előrébb járt és jár, mint a magyar, elég a 2004-es portugáliai EB bronzérmére gondolni, klubszinten meg pont a hétvégi négyből három csapat, a Slavia, a Sparta és a Plzen rendszeres résztvevője szinte minden évben az európai kupák valamelyikében az egyenes kieséses szakasznak, a Sparta épp tavaly menetelt nagyot, amikor például a Laziót is búcsúztatta az EL-ben.
Persze ha már sikerült Prágáig ezek miatt a meccsek miatt elvonatozni, muszáj volt megnézni pár másik stadiont is, a futball általános infrastruktúráját és akadt némi kép a város és az ország általános élhetőségéről, az árakról és arról is, nálunk is lehetne épp egy nem túl csodás gazdaságból egy relatíve élhető várost és országot működtetni, például dupla olyan jó tömegközlekedési színvonallal, kevesebb lehúzással és mondjuk általánosan alacsonyabb árakkal.
A szombati Sparta-Dukla meccs előzményéről -csak úgy, történelmileg- annyit érdemes tudni, a "cseh Fradi", a Sparta néhány pontos hátrányból várta a meccset a Slovan és a Plzen mögött, akik fej-fej mellett küzdenek az elsőségért. A hétvége kicsit átrendezte a helyzetet persze. A Sparta nem véletlenül a "cseh Fradi", stadionja csaknem a belvárosban van, a belső Prága északi részén, még kitatarozott , de régi, hangulatos állapotában (ellentétben a Slavia új, hipermodern, plázaszerű "Eden" nevű arénájával). Hétvégi ellenfelük a Dukla régi prágai csapat, elfogadható történelemmel, talán nem veszik sértésnek a Vasas szurkolói, ha stadionjuk elhelyezkedésében, történelmükben, jelenükben leginkább hozzájuk hasonlítom őket a könnyebb érthetőség kedvéért.
Ha prágai rangadó, akkor nyilván a Slovan-Sparta lenne az első és fontos meccs az azonos kerületben lévő (a majdnem belvárosi Vrsovice kerület), egymástól egy kilométerre levő Slavia és Bohemians Prága kvázi örökrangadója is.
Most azonban Sparta-Dukla volt, meglepően kis rendőri biztosítással, alig több, mint félházas nézőszámmal, nulla balhéval és közepesnél rosszabb hangulattal, viszont egy szolid, 1-0-ás hazai sikerrel. Egy, a magyar átlagot meghaladó színvonalú meccsen a Sparta fontos három pontot húzott be és majdnem elfelejtettem: a magasabb színvonalú foci, jobb infrastruktúra és európai szinten színvonalasabb hazai csapat (Sparta) ellenére sem szurkolói kártya, sem vénaszkenner nem kellett, cserébe viszont alacsonyabb jegyár dukált a Dukla-meccs mellé: 1000-3000 forintos belépők cseh koronáról forintra átszámítva.
A szurkolás általános színvonaláról Sparta-módra a fradisták például is meggyőződhettek 2004-ben a BL-selejtező visszavágóján, ebben sokat fejlődni és a normális európai trendeket követni azóta sem nagyon sikerült a legnépszerűbb prágaiaknak.
Ugyanez elmondható a Slavia fanatikusairól is, akik (illetve a klub, a Slavia) bár az angol labdarúgó szövetség tiszteletbeli tagjai 1911 óta ( Az 1911-es amatőr Európa-bajnokságot megnyerő, az angol labdarúgó-válogatottat a döntőben 2:1-re legyőző cseh labdarúgó-válogatottban kilenc Slavia játékos szerepelt. A klubot az a ritka megtiszteltetés érte, hogy az Angol labdarúgó-szövetség tiszteletbeli tagjává választották) , a mostani bajnoki döntő teltházas mivolta ellenére megmaradtak a "csehszlovák" színvonalon, gondosan elegyítve a szlovák lelátók igénytelenségét a német szurkolók farmerdzsekire tűzött ötven sálas kombójával és sok sörrel.
Ezzel a vendég plzeniek sem maradtak adósok, ugyanis pont a szemtanúja voltam, amikor a hipermodern Eden Stadion vendégszektorához érkezett a két darab plzeni vendégbusz, ahol a gondos rendőri felvezetésből (bármiféle balhénak nyilvánvalóan esélye sem volt, már csak emiatt sem) a buszból hullarészegen mutogató vendégszurkolók a buszról leszállva minden további nélkül besétáltak a vendégszektorba, úgy, hogy körülöttük több ezer hazai szurkoló lófrált. Érdekes megtapasztalás volt, hogy a rendőri erőfitogtatásnak nyoma sem volt.
A tényleg minden ízében modern stadion gyepszőnyegébe még Thomas Doll sem tudott volna belekötni, ahogy a színvonalas bajnoki döntőbe egyetlen hazai Mezey György- vagy Egervári Sándor-követő szuperedző sem, mert egy jó színvonalú, küzdős, rakkolós, de technikás, majdnem Bundesliga-feelingű meccsen a Miroslav Beránek (egy évig a Debrecen edzője is volt) vezette Slavia egy elég szép csukafejessel otthon tartotta a három pontot (ezt a remek közhelyet még Szepesi Gyuri bácsi, a magyar futball örökös tiszteletbeli vamzere is megirigyelné) és a végén még némi pirotechnikai showt is produkált a hazai kanyar.
A folytatásban lesz szó a színvonalasabb városrendezésről Prága-Budapest relációban az előbbi javára, a kitűnő szórakozási és dohányzási lehetőségekről, szintén nem a mi javunkra, Európa egyik legnagyobb, mára lepusztult prágai stadionjáról és a híres Panenka elnökölte prágai zöld-fehér Bohemians történelméről és egyedülállóan oldschool stadionjáról.