66 éve hunyt el a legnagyobb magyar Szahara-kutató, Almásy László

Nem ő volt az angol beteg, viszont tényleg járt Rommelnél seregénél Líbiában.

A sebesség és a repülés megszállottja

Már fiatalsága is kalandosan telt: gimnáziumi éveit tanulás helyett rendszerint motorral, vagy autóval való száguldozással töltötte. Sőt, egyszer még egy saját maga által eszkábált repülőgéppel is próbálta meghódítani az eget, de ez a mutatványa bordatöréssel járó balesettel végződött.

Ismerősei zseniálisnak, de hóbortosnak, excentrikus és beszámíthatatlannak tartották.

Első igazi repülésére 1911-ben, Rákosmezőn került sor, első saját gépét pedig 1914-ben vásárolta meg.

1911 és 1914 között az angliai Eastbourne-ben folytatta tanulmányait, diplomát azonban nem szerzett. Itt tanult meg angolul és ekkor kezdett el komolyan érdeklődni Afrika iránt.

Az első világháború kitörése után a Monarchia hadseregében végre hódolhatott repülős szenvedélyének: pilótaként a keleti, majd olasz fronton is szolgált.

1921-ben az uralkodó szárnysegédjeként vett részt IV. Károly puccskísérletében, 1922-től pedig a Steyr cég megbízottja lett, és automobilok értékesítésével foglalkozott.

Világhír a fekete kontinensen

Sógora, Esterházy Antal társaságában 1926-ban végre eljutott álmai földjére, Afrikába. Egy Steyr autóval Alexandriából, és a Nílus mentén egészen Kartúmig jutottak, majd átkeltek a Líbiai- és a Núbiai-sivatagon.

Az utazás hatalmas visszhangot keltett, mert addig járatlan utakon mintegy 3000 kilométert tettek meg. Erről az útról szól első könyve, a Magyar Földrajzi Társaság Könyvtára sorozatban 1929-ben megjelent Autóval Szudánba, melyet az Ismeretlen Szahara és a Levegőben… homokon… követett.

Az embert próbáló erőfeszítés után 1927-től Almásy a cég kairói képviseletét is ellátta. Az autógyár színeiben több autóversenyt is nyert, 1928-ban pedig rekordidő alatt teljesítette a Madrid-Koppenhága útszakaszt. Eközben több vadászexpedíciót vezetett Líbiába. Egy ilyen expedíción ismerkedett meg Horthy Jenővel (Horthy Miklós testvérével) és Széchenyi Zsigmonddal, aki Hengergő homok - Sivatagi vadásznapló 1935 című művében emlékezett meg a közös élményről.

Almásy László első repülős felfedező útjára barátjával, Zichy Nándorral indult 1931. augusztus 21-én, Mátyásföldről. 1932. május 1-jén tette első, világhírű felfedezését, amikor brit kutatótársaival megtalálta a Zarzura oázist. 1933-ban, a Universal filmtársaság pénzügyi támogatását élvezve a Líbiai-sivatag utolsó ismeretlen helyeit térképezte fel expedíciójával.

Rommel seregénél Líbiában

Legvakmerőbb vállalkozására a második világháborúban került sor: 1941-ben a magyar légierő parancsnoksága, német kérésre az Észak-Afrikában harcoló Afrikakorpshoz vezényelte.

Itt a német katonai hírszerzés, az Abwehr fennhatósága alatt tevékenykedett, eleinte tanácsadóként, majd rövid betegsége után egy különleges akció főszereplőjeként.

A Salam Hadművelet keretében a Szaharán keresztül két német hírszerzőt (Hans-Willi Eppler és Hans-Gerd Sandstede) kellett az angol vonalak mögé juttatnia 1942-ben, ami korántsem volt gyerekjáték. Almásy ráadásul, a német hadvezetés határozott kétségei ellenére sem a látszólag egyszerűbb utat választotta.

Míg Berlin a repülőgépes, vagy tengeralattjárós célba juttatást tartotta volna célszerűnek, a magyar fenegyerek, gyakorlott sivatagi autósként gépkocsival teljesítette a feladatot.

Az expedíció végül bravúros sikerrel zárult, hiszen a magyar sivatag-kutató épségben elnavigálta a konvojt Assiut-ba és vissza, ám a célba juttatott kémek rövidesen lebuktak, az angolok pedig bebörtönözték őket, 1943-tól pedig már a brit hírszerzés sorait erősítették.

Almásy ezt követően úgy érezhette, haszontalanná vált, s miután hajszál híján élt csak túl egy szövetséges repülős és tüzérségi támadást, elhagyta Észak-Afrikát. A továbbiakban valószínűleg ismét titkos küldetéseken vett részt az Abwehr megbízásából, de ezekről sajnos nem sokat tudni.

Budapestre visszatérve budapesti, Horthy Miklós (ma Bartók Béla) úti lakásában, 1944 novemberében több üldözött zsidónak is menedéket nyújtott. A német hadseregben kapott egyenruhát és kitüntetéseit (első- és a másodosztályú vaskereszt) viselve többször elzavarta a razziázó nyilasokat.

Az Afrikakorps mellett teljesített szolgálatáról könyvet is írt Rommel seregénél Líbiában címmel, melyet 1943-ban jelentetett meg. Később ezt használták föl az 1946-ban ellene indított népbírósági perben, de Michael Ondaatje 1993-as Az angol beteg című könyvét is ez a visszaemlékezés ihlette, melyből 1996-ban forgattak nagy sikerű filmet.

Vélt, vagy valós homoszexualitás?

Almásy szexuális orientációja népszerű téma volt a budapesti szóbeszédben és a korabeli bulvársajtóban. Sokan vad szexuális ragadozóként tartották számon, aki egyaránt élvezte a férfiak és a nők társaságát.

Miután egyik legjobb barátja, Hans Entholt elesett a második világháborúban, Almásy ereklyeként őrizte a fiatal német katona bekereteztetett képét, akihez korábban számos szerelmes levelet is írt.

Ugyanakkor több forrás is a sivatagi kalandor igaz szerelmeként említi Erdődy Johanna grófnőt, akivel azért nem léphetett házasságra, mert köznemesként rangon alulinak számított. De egy norvég menyasszonya is volt, akit végül szintén nem vett feleségül.

A fikcióban felvázolt tragikus légi baleset valóban megesett - Almásy erről részletesen írt könyvében -, ám a megégett repülős nem ő, hanem egy kanadai születésű főhadnagy volt. Almásy csupán tolmácsolt a német táborban ápolt sebesültnek.

A halál torkából ismét Afrikába

Az ÁVO kihallgatása során többször kegyetlenül bántalmazta, a kommunista pribékek kínvallatásnak vetették alá, végül Germanus Gyula orientalista vallomásának köszönhetően mentették fel. 1947-ben újra letartóztatták, ekkor az egyiptomi uralkodó unokatestvére brit közreműködéssel "vásárolta ki" az országból.

Élete utolsó éveiben Kairóban élt, ahol sportrepülés-oktatásból, valamint sivatagi autós kirándulásokból biztosította megélhetését.

1951-ben amőbás vérhassal került a salzburgi Wehrle Szanatóriumba, ahol már nem tudták megmenteni az életét. A salzburgi Kommunalfriedhof temetőben helyezték örök nyugalomra.

Emlékiratait és útirajzait halála után széthordták, egyiptomi lakását teljesen kifosztották. Munkásságát és addig indexen lévő életművét csak a rendszerváltás után kezdte ímmel-ámmal újra felfedezni a magyar emlékezet.

[video:https://www.youtube.com/watch?v=TkZlvIp4rZc]