A költészet napjára, megkésve, de törve nem

Kövek alól

(Június 4-ére)

Nyirkos a reggel, de azért kel már a nap,
s ide hozzánk is jut egy aprócska pirkadat.
Pedig sokáig tartott, és fázós volt az éj,
de nógat már a remény, ébredünk, ne félj!

Milyen sokan lettünk, szinte föl se tűnt,
hogy durva kezektől, s lábaktól ennyi tűrt.
De van még többre, jobbra vágyó, szent akarat,
hiába volt hosszú az álom, itt a kövek alatt.

Szökjünk hát szárba, nőjünk börtönünk fölé,
a fancsali világ újra lássa, sose lesz övé
a sokak által, sokszor várt, véres diadal,
mert ezen a földön mindig lesz magyar!

Láttál valami izgalmasat?
Küldd be nekünk!
Szerkesztő:
Kvárik Anita

Friss

Tovább görbült az igazmondó tükör, még színesebb lett a muzsika.
Ha nem lép a vasúttársaság, tüntetésre is sor kerülhet.