Schiffer: Ne pórul járt oligarchák, és ne idegen erők, hanem a magyar nép váltson kormányt!

Nagyinterjú Schiffer Andrással.

Az elmúlt hetekben győztesen sétálhatott ki az állampárt két legendás futballstadionjából is. A Pancho Arénában a Videotont, míg a Groupamában a Ferencvárost győzte le a Vasas. Sőt, az utóbbiban még balhézott is az angyalföldi tábor.

Egyáltalán nem balhéztunk. A hazai biztonsági gárda állítása szerint valaki felmászott a biztonsági rácsra és a védőhálóra, ami ha így is volt, nem szép dolog, de erődemonstrációként már a 10. percben bevonult a Fradi Security, amire abszolút nem volt szükség. Nem igazán értettük a helyzetet: a lassan második legnagyobbá váló Vasas-tábor abszolút békés.

És nemsokára a Vasasnak is lesz szép új stadionja.

Nem vagyok oda az új stadionokért, de nem tartozom azok közé sem, akik fanyalognak, hogy a kormány sportra, azon belül pedig a focira költ, mert a társadalmi hagyományainkban van ennek egy közösségépítő ereje. De aki a felcsúti vagy a kozármislenyi stadiontól várja a magyar futball felemelkedését, az nagyon el van tévedve. Persze, ha tornatermeket, edzőközpontokat építenének, ha megfizetnék a szakembereket, abból kevesebb lét lehetne lehúzni. A sportág fejlesztése nem ezeken a gigaberuházásokon múlik, egy-két stadion biztosan kell, de most már mindenki tudja, hogy a program nem erről szól: a stadionrekonstrukció, a TAO-pénzek lenyúlása a nemzeti burzsoázia feltőkésítésének az egyik módja. A Fáy utcai stadionnal egyébként nagyon jól elvoltam, és nagyon is meglettem volna még évtizedekig.

"Tízéves koromban megtanultam azt, hogy az ember meccs előtt hugyozik, aztán meccs után elmegy hugyozni, és egyébként meg nem keresi a WC-t a Fáy utcában."

Más kérdés, hogy ha már építenek stadiont, akkor nehogy már a második legnépszerűbb csapaté legyen az egyik legkisebb.

Nyilván nem a sport, vagy a foci lesz ennek a beszélgetésnek a tárgya, de szerintem a labdarúgás ilyen kiemelt fokú támogatásának van egy másik vetülete is. S akkor ide kapcsolnám a korábbi fideszes országgyűlési képviselő, Körömi Attila minapi nyilatkozatát, amelyben felidézte, 2004. április 5-én Orbán Viktor kijelentette a pártja előtt, hogy a Kádár-rendszer győzött, és úgy kell építkezni, ahogy azt korábban az állampárt tette. Ezek szerint ismét a Kádár-rendszert kell legyőzni?

Ezek a kritikák a jelenlegi kurzussal szemben, frappánsak, jól szólnak, de csak részlegesen írják le a valóságot...

De ezt maga Orbán Viktor mondta.

Akkor is féligazság; 1989/90-ben senki nem gondolhatta komolyan, hogy egy társadalom varázsütésre megváltozik, az pedig logikusan következett a 80-as évek Magyarországából, hogy az ezt követő választásokat a kádári kispolgárság dönti el. Legkésőbb 2022-re viszont már többségben lesznek azok, akik nem látták Kádárt, és akiknél a XX. századi traumák felhevítésével nem lehet sok mindenre menni.

Viszont az elhangzottak szerint Orbán Viktor mégis a kádárizmusra alapozta a rendszerét.

Orbánék '98-ban azzal győzték le Horn Gyulát, hogy a megfáradt kádári hivatalnok mellé leültették a fiatal demokratát. És persze a polgári Magyarország ígéretével, amiről aztán kiderült, hogy csak egy politikai termék. Orbán talán hitte is, hogy a magabiztos kormányzáshoz elegendő támogatottsága van a polgári Magyarországnak. De ez akkor sem volt így. Azt a választást listán az MSZP nyerte meg, a Fidesz csak a kisgazdákkal tudott hatalomra jutni, akiknek a támogatói viszont alapvetően kádáristák voltak. A 2002-es MSZP-s sikerben nagy szerepe volt annak, hogy Torgyán ledarálása után ez a tábor visszavándorolt a szocialistákhoz. Ezek az emberek sohasem szavaznának a Fideszre. Orbán ekkor ébredt rá arra, hogy 12 évvel a rendszerváltás után, a kultúrájában és kapcsolatrendszerében túlélő Kádár-rendszernek még mindig van akkora hatalma, hogy kormányt tudjon buktatni. Viszont az a megállapítás, ami megfelelt 2002-ben, már nincs érvényben '17-ben, és egészen biztosan nem lesz igaz '22-ben, már csak demográfiai okok miatt sem.

"Orbánnak hosszútávon fog nagyon sokba kerül, hogy megtette ezt a váltást a kádári Magyarország irányába."

De még így sem tudta teljesen lefedni ezt a bázist, Gyurcsány Ferenc dúlása után például sokan a Jobbikhoz mentek át, és most is vándorolnak a két párt között. A hardcore kádári bázisnak tudniillik nem opció Orbán Viktor.

Azonban a Jobbik - és ez igaz az LMP-re is - azért is nevezhető XXI. századi pártnak, mert a fiatalok körében igencsak népszerű. Ezt bizonyítják különböző egyetemi felmérések is.

Természetesen a Jobbik és az LMP táborában is komoly számú rendszerkritikus fiatal van. De önmagában nem lehet azokra alapozni egy kormányváltást, akiknél a leggyengébb a szavazási hajlam, és akiket a leginkább fenyeget a kivándorlás. Ha Botka László legalább középhitelesen el tud adni egy baloldali programot - ami szintén nem lesz egyszerű, mert 1994 óta az összes megszorító programnál és a tb-privatizációnál is lelkesen nyomkodta a gombokat -, és behúzza a teljes kádári kispolgári tábort, miközben Orbán pedig képes lesz rárabolni a radikális jobboldalra, az MSZP és a Fidesz közösen tehetik présbe a Jobbikot.

Ez nem hangzik jól.

De ezek a tények.

Többször is utalt már 2022-re. A kormányváltás szempontjából 2018 már a veszett fejsze nyele? Ezt azért is kérdezem, mert Sallai Róbert Benedek (SRB – a szerk.) arról beszélt, hogy 2020 után, az EU-s támogatások vége után lényegében mindegy kié a politikai hatalom. Csakúgy mint a rendszerváltás idején, az elit gazdasági hatalomra váltja be azt.

Hogy kié a politikai hatalom, az sohasem mindegy. Az biztos, hogy minden egyes nap, amit a Fidesz a hatalomban tölt, kárt okoz az országnak, de én még a 2012-es LMP-n belüli csatározásoknál is azt mondtam, nem kell az irracionalitásokba felturbózni a választások jelentőségét, nem követi Armageddon azt, ha elmarad a kormányváltás. Ugyanakkor azok a folyamatok, amelyekre SRB utalt a termőföldek feletti tulajdonjog gyakorlása kapcsán, már megindultak, és nehezen visszafordíthatók. De azt mégsem mondhatjuk, hogy minden eldőlt '18-at illetően,

"főleg abban az időben, amikor a geopolitikai mozgások negyedszázada nem hatottak olyan erővel belső folyamatokra, mint most."

Orbán megbukhat '18-ban is, de a tendenciák azt mutatják, hogy '22-re biztosan kiszalad a talaj alóla.

De az már több mint egy évtized orbánizmus.

Ez így van.

Több alkalommal mondta, örül annak, hogy már nem tagja a parlamentnek. Ennyire nem hiányzik már ez a munka?

Egyáltalán nem.

Pedig majdhogynem győztesként jött le a színpadról. Ellenzékiként fogadtatta el a CETA-ellenes parlamenti határozatot a kormánypárti többséggel. Persze aztán erre hivatkozva írta alá Szijjártó Péter az EU-Kanada szabadkereskedelmi egyezményt.

Ez a velünk élő habonyizmus: a politikai tartalmat lassan húsz éve a kommunikáció helyettesíti a kormányzásban, gyakorlatilag minden szót ki lehet forgatni. Függetlenül '18 eredményétől, a végtelenségig nem lehet hazudni.

"Lehet máról holnapra csatákat nyerni azzal a habonyi-technikával, hogy narancsosnak hazudjuk a kék eget, de ez egy ponton túl nem fog működni."

De már bocs,

"hogy lehet az, hogy szabadságharcot hirdetnek Brüsszellel, Washingtonnal szemben, közben ratifikálják a hazaáruló szabadkereskedelmi paktumokat, közben Máltán Orbán Viktor aláírja az oroszok elleni határozatot, és kvótaügyben mindent megszavaz, amit csak elé tesznek."

S miközben a CEU miatt szétlöveti magát Nyugaton, behoz egy olyan munkatörvénykönyv-módosítást, amelyet a német nagyipar mond tollba. S az, hogy a szabadkereskedelmi nyomulás megtorpant, csak annak köszönhető, hogy a trumpi politika más irányt mutat, mint amit Obama képviselt.

De mi kellene ahhoz, hogy lehetőleg még 2022 előtt kipukkadjon a lufi?

Hivatásos politikusként mondhatnék egy kétmondatos, frappáns választ, szebb jövőt ígérve, de már nem vagyok az, s a valóságban ez ennél hosszabb és komorabb. Az, hogy a kádári társadalmi kultúra fennmaradt, sokkal mélyebbre vezet vissza, egy legalább 200 éves tehertétel a magyar társadalmon. Egy hungarikum. Az emberek az egyéni túlélésre vannak kondicionálva, hogy okosba' meg tudjanak oldani dolgokat. Az együttműködésnek, a kollektív cselekvésnek a kultúrája sehol sem olyan alacsony Európában, mint nálunk. Gazdasági, szociális jogokért nem mennek ki tömegek az utcára, és ez katasztrófa,

"mert ez azt jelenti, hogy kormányoktól függetlenül a hatalmi elit gyakorlatilag azt csinál meg a magyar emberekkel, amit csak akar."

Valahol elszomorító, hogy egy abszolút alkotmány- és tudományellenes, romboló, ám mégiscsak egy milliárdos tőzsdespekuláns érdekeit sértő kormányzati döntés esetében tízezrek tiltakoznak, ám amikor milliók kizsákmányolásának a fokozásárólvan szó, arról, hogy éppen a német nagyipar cselédjeivé teszi a magyar munkavállalókat a kormány, akkor senki nem mozdul.

Mert nincs igény ilyen üzenetekre.

Nem vagyok hajlandó ennyire depressziósan látni ezeket a folyamatokat, azzal együtt, hogy az illúziókkal már rég leszámoltam. Amire 2004-ben Orbán rácsodálkozott az tény, csak az a kérdés, hogy ebből ki milyen következtetéseket von le. Abban biztos vagyok, hogy olyan politikai erő nem lesz képes alapvető változásokat elérni, amely Orbán Viktornál még hangosabban képviseli egy másik elitcsoport érdekét,

"ezt csak az teheti meg, aki közérthetően, szerethetően képes megszólítani azokat a tömegeket, akiket a rendszerváltás cserben hagyott."

Az a kérdés, hogy egy ilyen erő képes lesz-e megszerveződni.

Egyelőre nincs ilyen?

Először is, azt lássuk világosan: Orbán nem lottón nyeri a választásokat. Lehet ugyan ekézni a választási rendszert, de amikor egy évvel a választások előtt kezd el foglalkozni ezzel az ellenzék egy része, vagy épp néhány SZDSZ-árva, az engem arra emlékeztet, hogy amikor nem megy a Fradinak a bajnokságban, akkor azzal van tele a Nemzeti Sport, hogy az FTC a játékvezetőket szidja. Rendkívül irritál, amikor nekem tartanak erről előadást, mert ha valaki kurva sokat küzdött a ringben a választási törvény ellen, az én voltam, nem pedig azok, akik most handabandáznak. Azt is látni kell, hogy rengeteg ámítással, de Orbán fel tudott vázolni az égboltra egy olyan narratívát, amit bő kétmillió ember egy biztonságos keretnek gondol. Innen indulunk. Erre lehet mondani, hogy ez nem a többség, de a szembeálló ellenzék sem az orbáni ármány, hanem a magyar XX. század miatt megosztott.

Ezt értem, de akkor hogyan tovább?

Ahogy mondtam, csak akkor váltható le Orbán Viktor, ha lesz egy olyan politikai erő, amely nemcsak a rendszerváltó elit által cserbenhagyott millióknak a nyomorúságáról képes beszélni, de át is tudja lépni a XX. századi árkokat. Csak így jöhet létre egy olyan szavazótábor, ahol már nem nácizással, komcsizással lehet irányt mutatni a szavazóknak.

Ennek felismerését nem lehet siettetni azzal, hogy nyíltan konfrontálódunk Orbánnal? Gondolok itt a Jobbik óriásplakátjaira, vagy épp Simicska Lajos lehetséges atomfegyverére.

A Simicska-jelenség egy érdekes történet: önmagában leplezi le a rendszer, és az egész magyar közélet romlottságát. Igaz az az állítás, hogy Simicska és Soros nélkül Orbán nem lenne ott, ahol most van, de Simicskának miből van a pénze? És a legtöbb milliárdosnak, aki '90 után tollasodott meg, miből lett a pénze? Nem abból lettek milliárdosok, hogy egy Európában egyedülálló terméket fejlesztettek volna ki. Jókor voltak jó helyen, tisztelet a kivételnek, a rablóprivatizációban, vagy később sikerült kamatoztatniuk a politikai kapcsolataikat. Közben a nemzetgazdasághoz nem tettek hozzá semmit, nem az ország fejlesztésével, hanem az ország megrablásával jutottak vagyonhoz. Persze, miközben nagyon szimpatikus Simicska szembenézése azzal, hogy a manőverezése mit okozott, maradjunk annyiban, ő is azért tudott meggazdagodni, mert használta a fideszes kapcsolati hálót. Az pedig külön a Fidesz cinizmusát és romlottságát mutatja, hogy amíg 2010 és 2014 között a Közgép nem tudott egyetlen közbeszerzést sem elveszíteni, most egyet sem tud megnyerni.

"Ha a politikai küzdelem azon múlik, hogy a maffián belüli pártütés miatt az egyik ki akarja lőni a másikat, akkor éppúgy jaj ennek az országnak, mintha külföldi csapatok akarnának rendet tenni Magyarországon."

Nem a pórul járt oligarcháknak, és nem külföldi erőknek kellene leváltania a kormányt, hanem a magyar népnek. Ha nem ez történik, akkor ugyanazokat a tehertételeket fogja tovább cipelni az ország. Sőt, ne legyen illúziónk, ebben az esetben Orbán sem fog összetörni, újult erővel tér majd vissza a hatalomba. S vagyok annyira szkeptikus a Habony-művek kapcsán, hogy bármit is ránt elő Simicska, már megágyaztak annak, hogy a keménymagjuk agyát hatékonyan át tudják mosni. Csak annak a 2,3 millió embernek a véleménye fontos, amelybe beletartoznak azok a radikáljobberek is, akiket át akarnak hozni a Fideszhez a Jobbiktól, akiknek meg akarják magyarázni, miért Orbán Viktor a haza megmentője a nemzetek háborgó tengerén.

De nem az az ország érdeke, hogy Orbán bármi áron, de eltűnjön? Lehet elitistán hangzik, de még akkor is, ha ezzel átnyúlunk a társadalom fölött?

Ebbe az elitizmusba bukott bele 2014-ben az álbaloldal. Egy országnak, egy nemzetnek vannak a miniszterelnök személyén túlmutató, magasztosabb céljai is. S ha azt mondjuk, hogy bármi áron, de le kell váltani Orbánt, lehet, hogy azok az eszközök, amiket felhasználunk, agyonvágják ezeket a magasztosabb célokat is.

Például?

Például, hogy az országot kiszabadítsuk az oligarchák fogságából. Vagy, és ezt vállalom akkor is, ha ezzel egyedül vagyok: ennek az országnak, nyilván egy józan külpolitika mellett, de a saját lábára kell állnia, és nem elvtelenül külső hatalmakhoz dörgölőznie. Magyarországnak egy olyan fejlődési pálya lenne az érdeke, amely a mintakövetés helyett a belső gazdaságát, saját tudástőkéjét és közösségeit erősíti meg.

Ez tök jól hangzik, de két dolog miatt azért pesszimista vagyok. Egy, nincs túl késő? Kettő, ez egyáltalán megtörténhet?

Soha sincs késő! Soha nem szabad feladni a reményt, hogy egy tízmilliós ország a saját lábára állhat. Erre több példa szolgál Európában. Keressünk szövetségeseket Kelet- és Dél-Európában, és racionális konfliktusokat vállaljunk fel Brüsszellel, Berlinnel szemben. A nemzeti vagyont, a természeti erőforrásokat, az élelmiszerbiztonságot, a magyar kisvállalkozókat, a helyi gazdaságot érintő ügyekben menjünk el a falig.

"Az elmúlt hét évben a miniszterelnök viszont kizárólag a saját hatalmi érdekei, pillanatnyi kommunikációs szempontjai mentén generált konfliktusokat az Unióban."

Annak a legrosszabb következménye, amit jelenleg a kormányfő külföldön művel, nem az, hogy a liberális sajtó mennyit fasisztázik, diktatúrázik, hanem hogy a CETA/TTIP, a GMO-mentesség, a földforgalom esetében, vagy a kkv-k terén nem tud sem Magyarországnak, sem pedig a térségnek megfelelő döntéseket kiharcolni. Valójában ezekben az ügyekben Orbán ugyanolyan szolgaian befekszik a globális nagytőkének, mint ahogy azt elődei tették.

De változás ebben is csak akkor lesz, ha kormányt váltunk '18-ban. Akkor visszatértünk a kiindulóponthoz.

Igen, de a cél nem szentesítheti az eszközt. Ezt vagy a magyar emberek tudják kiverekedni maguknak, vagy nem lesz itt változás. Ugyanakkor, az az orbáni politika, amely csak a 2,3 milliós tábor egyben tartására megy rá, önmagában kódolja a katasztrófát, mert a másik 6 millió nemcsak a pokolba kívánja most már a kormányt, hanem az államhatalom minden egyes intézkedésének a legitimitását megkérdőjelezi, legyen az rendőri eljárás, bírói ítélet, kormányhatározat. Az emberek, ha nem is húznak el mindahányan külföldre, végképp nagy ívben fognak tenni arra, hogy a mi történik a hazájukban, és ott fogják kicselezni az államhatalmat, ahol csak tudják. Így meg lehet ugyan nyerni a következő választást, de országot építeni, biztosan nem lehet.

Ezt a fajta elfordulást megállíthatják valahogy a parlamenti pártok? Maradt még szerepük?

Ahogy a legfrusztráltabb fideszes nyomulás idején, most is, így kintről is azt gondolom, van értelme a parlamenti munkának. Az ellenzéknek két funkciója van minden parlamentáris demokráciában: napról-napra be kell tudni mutatnia, hogy mi történne akkor, ha az MSZP-be, LMP-be, Jobbikba helyezné a választó a bizalmát. A másik, hogy az ellenzéknek kell lelepleznie a kormány disznóságait, visszaéléseit és azokkal hétről-hétre szembesítenie a hatalmat. Ezt nem lehet megspórolni sehol sem.

És épül az LMP hátországa?

Ezt szeretném helyretenni, a visszalépésemnél én nem az LMP hátország-építésére vállalkoztam. Akkor sem, ha sokan ezt így interpretálták. Egy párt mindig csak egy eszköz. A kérdés, ami engem foglalkoztat és kicsit fel is őrölt a hivatásos politizálásban, hogy megteremthető-e a nyilvános térben a kristályosodási pontja a rendszerkritikus, globalizációkritikus, zöld gondolatnak. Ezért is örülök, hogy nem vagyok már hivatásos politikus, mert ebben a CEU-ügyben például radikális baloldali, rendszerkritikus pozícióból beszélni lehetetlen.

"Amit a Fidesz csinál, barbár cselekedet, ellentétes az ország érdekeivel, de én meg Soros György mellett akkor fogok az utcára menni, ha befizette a Tobin-adót (a nemzetközi pénzügyi tranzakciók megadóztatása – a szerk.) és felszámolta az off-shore érdekeltségeit."

De ezt nem tudod értelmesen elmondani ma! Az elmúlt egy évben még drasztikusabban szembesültem azzal - és ez a Jobbikot is sújtja -, hogy a magyar választók döntő része vagy a Habony-művek kreált valóságát, vagy a liberális média által kreált valóságot fogyasztja. S minden, ami nem ebben a két galaxisban történik - még akkor is, ha mindkét fanatikus tábor száma hála Isten csökken - az nincs, vagy csak nagyon töredékesen létezik. Ha – maradjunk a CEU-ügynél – arról beszélsz, hogy középméretű országok GDP-jét megmozgató milliárdosok ma éppúgy befolyásszerzésre törekszenek szerte a nagyvilágban, mint a nagyhatalmak, hogy a globális kapitalizmus jelenlegi periódusának éppen az a sajátossága, hogy nagyvállalatok, hedge fundok szépen lassan átveszik a demokratikus intézmények szerepét, na ha most erről próbálsz meg beszélni, rád fogják, hogy Orbán-bérenc vagy. Ha pedig arról beszélsz, hogy a személyre szabott jogalkotás a maradék bizalmat is megöli a társadalomban, hogy ha ma egyes CEU-tanszékeket és a CEU könyvtárát egyetlen mozdulattal kimetszik a magyar felsőoktatás és tudományos együttműködés szövetéből, akkor -függetlenül attól, hogy ki és miért alapította őket- évtizedekkel vetik vissza a komplett magyar szellemi életet, hogy ma a magyar egyetemek versenyhátrányát nem a CEU dupla diplomája, hanem az elmúlt hét évben a felsőoktatási büdzséből kirántott 250 milliárd forint hiánya okozza, na akkor jól megkapod, hogy valójában te is Soros-bérenc vagy. Nem léteznek a nyilvános térben azok a megerősítések, amelyek arról beszélnek, hogy a fekete és a fehér között még van néhány árnyalat. Ezt a szellemi erőteret akarom felépíteni. Enélkül ugyanis lehetetlenség alapvető és tartós változást elérni. Ugyanakkor igaz az is, hogy amikor az ember érzelmi, egzisztenciális helyzetet vált, akkor nem tudja pontosan megjósolni, mi is vár rá azután. Kicsit ez olyan lehet, bár én soha nem éltem vele, mint amikor a drogról, vagy az alkoholról lejön az ember...

Azt mondják, hogy akkor unalmassá válik minden.

Pontosan. Először a saját fejemben kell rendet csinálni, felmérni, hogy ebben az építkezésben ki lehet szövetséges. Az elmúlt tízesztendő számomra legnagyobb személyes drámája az volt, hogy a megelőző 38 évemben soha nem találkoztam az emberi hitványságnak olyan bugyraival, mint amióta pártpolitikára adtam a fejemet. A konkrét tervek már körvonalazódnak a fejemben, de engem nem szorít a választási naptár, és jelen helyzetemben nem is tartozom elszámolással senkinek.

De miért nem? Schiffer András véleményére még most is sokan adnak. Nem érzi a felelősséget, hogy a megkezdett munkát befejezze?

Felelősségem van. Ezzel teljesen tisztában vagyok. Ezért is volt nehéz meghozni ezt a döntés tavaly, és ezért is kellett meghoznom ezt a döntést tavaly. Érzékeltem azt, hogy azzal a „tőkével”, amit 2016-ig felhalmoztam, valamit kell csinálni, viszont azt is, ha folytatom a darálót '18-ig, akkor ezt a tőkét fel fogom élni. Viszont mandátum hiányában nincsenek választóim sem, akik felé el kellene számolni.

A választópolgároknál maradva: azt mi is érzékeljük, hogy a nemzeti oldalon is nagyobb indulatokat generál a CEU-ügye, mint a már emlegetett „rabszolgatörvény”. Ez szintén baljós a választások előtt egy évvel.

Igen, erre utalt Robi (SRB – a szerk.) is, neki ez a földprivatizációnál volt egy keserű szembesülés. De ezt fel lehet fogni konstruktívan és pozitívan is...

Amennyiben?

Hogy ez a feladat! Olyan politikát ácsolni a Fidesszel szemben, amely nem a XX. századi rivális szellemi elitet mozgatja meg. Az elmúlt két évben a Fidesz kutyaszorítóba fogta az ellenzéket, így rendre állnak elő olyan helyzetek, amikor nincsenek jó döntések. A kérdés az, hogy tud-e egy ellenzéki párt önálló agendát megalkotni? El tudunk-e jutni odáig belátható időn belül, hogy a magyar közvéleményben nagyobb hangja legyen milliók kisemmizésének, mint egy elitegyetem vegzálásának?

Csúnyán hangzik, de akkor ezt majd az idő fogja megoldani?

Ez nem lineáris. A nemzeti cinizmus rendszerének a kezdete óta felnőtt egy generáció. A '10 előtti világban a neoliberalizmus kritizálása felhajtó, protest erővel bírt. De akik a NER-ben szocializálódtak, azoknak a protest-érzés elsősorban az Orbán-ellenességben merül ki.

Tehát, azért tüntetnek Soros mellett, mert ezzel Orbán ellen vannak.

Igen, ezzel is kalkulálnia kell az LMP-nek is, a Jobbiknak is. De nagyon félre ismeri az Magyarországot, aki azt hiszi, hogy ezekből a csillogó szemű fiatalokból ki fog nőni egy új, mindent elsöprő liberális erő.

Beszéljünk azért az ellenzék másik oldaláról is, mert mindeközben Botka László megfizettetné a gazdagokat.

Ez elég viccesen hangzik, mert ott áll mögötte a Lengyel-szalon, egy poszt-SZDSZ-es agytröszt. Mulatságos, amikor luxusutazásból hazaérkezve, luxusterepjáróból kiabálja valaki, hogy fizessenek a gazdagok. Mivel nem hiszek a Mikulásban, nem hiszek a ballib oldal feltámadásában sem. Viszont rövid távon semmit nem lehet kizárni.

Mármint hogy balról előzzenek?

A mostani tendenciák nem ezt mutatják, de az ország jelenlegi legnagyobb keserve, hogy a bizonytalansági tényezők nem belföldiek, hanem külföldiek. Nem az az aggasztó, amit Simicska tud, vagy nem tud.

Hanem?

Ezt is elmondtam szemtől szemben, napirend előtt, a miniszterelnöknek a kitiltási ügy kapcsán.

"Az a borzasztó feltevésem, hogy külhatalmak központjaiban többet tudnak a kormány viselt dolgairól, mint a magyar választópolgárok."

Orbánék mozgásterét nem Simicska szűkíti be, hanem hogy akár Washingtonban, akár Moszkvában tudhatnak-e kompromittáló dolgokat a magyar politikai elitről. Az igazi hazaárulás, az igazi veszély a magyar szuverenitásra, ha a külhatalmi központok zsarolni tudják a magyar vezetést.

Ha így nézzük a dolgokat, ezeknek az erőknek végül is érdeke, hogy Orbán Viktor maradjon.

Ha másért nem, ez is épp elégséges indok lehet, hogy Orbán menjen.

Sőt, ha azt vesszük, hogy Paks2-nek már minisztere is van.

Paks2 minősített hazaárulás. Orbán úgy okoskodik, hogy különböző gesztusokat tesz, ma csináltat egy atomerőművet, holnap kérés nélkül elküldi a katonákat Irakba. De egyik függőséggel nem lehet kiváltani egy másikat, ennek csak a szuverenitásunk további csorbulása lehet a következménye. A TTIP-pel Paks2 nem csereszabatos. Nagyjából ezzel kísérletezett Kádár János is a hetvenes évektől: a szovjet csapatok mellé behívta a nyugati hiteleket is. Aztán jól ráomlott az egész rendszer.

Akkor csak oda jutunk, hogy Orbánt kívülről fogják.

Az igazság valahol középen lehet. Magyarország szempontjából tényleg fontos, hogy bővítsük a gazdasági mozgásterünket, és ez racionális szempont is. Az egész keleti nyitásnak, a nettó lopáson túl - mert azért ezek olyanok, mint Móricka, mindenről ugyanaz jut az eszükbe -, van egy ilyen olvasata is. Orbán abban gondolkodik, hogyha mindenfelé vannak csápjaink a kereskedőházakon keresztül, akkor a felszínen tudunk maradni akkor is ha az európai gazdaság döcög, de ez orbitális tévedés. Mert az exportfüggőségre nem az a válasz, hogy az export szerkezetét alakítjuk át, hanem az exportfüggőséget kellene csökkenteni. Ehhez a helyi gazdaságot kellene beindítani, luxusberuházások helyett az oktatásba és K+F-be fektetni, s nem utolsósorban jogbiztonságot teremteni az itthon szerencsét próbáló fiatalok számára. Orbán azonban nem ezt teszi, hanem padlógázzal megy előre ugyanabban a zsákutcában, amibe a rendszerváltó elit -amelynek amúgy ő is tagja - navigálta az országot.

"A legtöbb fiatal számára három perspektívát kínál az orbáni Magyarország: közmunka, rabszolgamunka az összeszerelő szalag mellett, vagy a kivándorlás."

Persze, meg akarja erősíteni az országot. Csakhogy számára az erőt nem a tudás, a kiteljesedő alkotóképesség jelenti, hanem a megfogható vagyontömeg. Ezért halmoz fel rettenetes anyagi erőt a saját, személyes rendelkezése alá.

Akkor Orbán Viktor gazdag ember?

Háromévtizedes praxisuk van abban, hogy a jogi környezetet úgy használják, ahogy az a pillanatnyi érdekeiknek megfelel. Hogy pontosan mi az, ami a személyes vagyona, és mi az, ami felett egyébként rendelkezik, azt az életben nem fogja senki kideríteni. De nem lehet pusztán azzal leírni ezt a rendszert, hogy „Orbán lop”. Ez az Orbán-rezsim meg nem értésének a diadala. Ő egy olyan ember, akinek nem egy indítéka van.

"Részese volt az elmúlt évtizedek zűrzavarának, de 20 évvel később egyedüliként vette le a levegőből, hogy nagy baj van, hogy a horni status quo megbukott, hogy az EU – és egyáltalán a hidegháború után kialakult világrend - már a migrációs krízis előtt válságba jutott."

Jó érzékkel vette észre, Magyarországon nemcsak gazdasági, hanem társadalom-lélektanikrízist is okoz, hogy munkaképes milliók hosszútávon munka nélkül vannak. Ezt azonban persze csak tünetileg kezeli a közmunkaprogram. Mintahogy egyébként is jellemző Orbánra, hogy a briliáns diagnózis után pusztító gyógymódot választ. A zöldbárók latifundiumai fojtogatják a magyar vidéket? Igen. De erre nem földosztást hirdetett, nem a helyi közösségek földigényét elégítette ki, hanem fogta és a meglévő állami földekből kiépítette a narancsos latifundiumokat. Túlsúlyos a külföldi tőke, kettészakított a gazdaság? Nosza neki, szedjünk védelmi pénzt (lásd még stratégiai partnerségi megállapodások) a multiktól! Azt is jól érzékelte, hogy ha a gazdasági erőforrások fölött kizárólag multik, illetve a velük összefonódott nomenklatúra-burzsoázia rendelkezik, akkor lehetetlen velük szemben kormányozni. Azonban nem sokáig bíbelődött a fejlesztő állam - egyébként vonzó – koncepciójával, hanem vadnyugati módszerekkel maga alá gyűrte a komplett gazdaságot, tokkal-vonóval.

Ebben a kialakult helyzetben megmarad az LMP a parlamentben?

Szerintem minden további nélkül. A párt ismertsége és a közvéleménykutatásokbeli támogatottsága alapján jobb pozícióból fordul rá a választási évre, mint 2009-ben, vagy 2013-ban.

De egyedül? Vagy összefogva a baloldallal?

Az a megszűnés lenne. Baloldali pártokat pedig nem látok a palettán...

A végére egy utolsó kérdés, amire talán egyszerűbb lesz felelni. Ki nyeri a magyar bajnokságot?

Csak a Vasas!