Alább változtatás nélkül közöljük az írást:
Először is leszögeznénk, hogy a Szabadság tér egy szakrális tér számunkra, amely a magyar szabadságküzdelmek emlékére kapta ezt a nevet az 1848-49-es szabadságharc után. Később, az országunkat szétdaraboló, igazságtalan trianoni békediktátumot követően ide épült e legnagyobb történelmi tragédiánk központi emlékműcsoportja. A hazánkba 1945-ben benyomuló szovjet csapatok ezt a nemzeti emlékhelyünket rombolták le, s ennek helyére építették fel a megszállásukat ma is ott dicsőítő obeliszket. Egy idegennek, aki orosz állampolgárként itt él a mi hazánkban, illene tájékozódnia erről, mielőtt véleményt formál a témában.
Ez az emlékmű a szovjetek oldalán a magyarokkal szemben fegyvert fogó, pufajkás Horn Gyula kormánya által kötött - újabb hazaárulással felérő - orosz-magyar kormányközi megállapodás miatt nem került elbontásra a "rendszerváltás" óta. Ezt a helyzetet viszont mi elfogadni nem tudjuk, ezért sok éve harcolunk ellene.
Mindezekből kifolyólag azért, mert a budapesti Szabadság téren álló szovjet megszállási emlékmű meg lett rongálva, senkinek nem jár bocsánatkérés! Mikor 1956-ban, majd 2006-ban magyar hazafiak megkísérelték elbontani ezt az emlékművet (a tévéostrom alatt sikerült is az egyik - elvileg tiltott - önkényuralmi jelképet lefeszíteni), pont ezért nem is kértek senkitől bocsánatot, és nem is fognak kérni. Különben is először talán Oroszországnak kellene bocsánatot kérnie 1849-ért, 1945-ért, 1956-ért, a Gulágra elhurcolt és ott meghalt magyarok százezreiért, a megerőszakolt magyar nők tízezreiért, a szétrombolt országunkért, a 45 év kommunizmusért.
Ez alatt az emlékmű alatt egyébként sincsenek katonák, azokat már rég exhumálták és átszállították egy orosz katonai temetőbe. Számos ilyen temető van hazánkban, Magomed Daszajev meg a honfitársai bármelyikbe elmehetnek leróni kegyeletüket elődeik előtt. Mi, magyarok se tartunk igényt felszabadítási emlékműre pl. Kijev egyik központi terén, pedig az ukránokat kb. ugyanannyira „szabadítottuk fel“ a szovjet megszállás alól, mint amennyire minket „szabadított fel“ a vörös hadsereg, mégis megelégszünk a katonai temetőkkel.
Az oroszoknak elég kevés barátjuk van a világban jelenleg. Mi, magyar hazafiak viszont kiálltunk mellettük hazai és nemzetközi fórumokon, mikor a Krímet visszacsatolták Oroszországhoz teljesen igazságosan. Nekünk szimpatikus Putyin ellenállása a nyugati devianciák térhódításával szemben. Megfontolásra ajánljuk Daszajev úrnak, hogy az a hozzáállás, amit ő tanúsít, nem igazán kedvez ennek a szimpátiának. Inkább azon fáradozzon, hogy meggyőzze az orosz barátait arról, hogy mindenkinek megnyugtatóbb lenne, s a két ország kapcsolatát sem terhelné tovább, ha ez az emlékmű elkerülne a magyar főváros szívében lévő Szabadság térről. Ennek támogatását az orosz diplomáciától is elvárjuk a két állam közötti kapcsolatot hátrányosan érintő körülmény kiküszöbölése érdekében. A tavaly e kommunista önkényuralmi emlékmű eltávolítását történelmi igazságtalanságnak nevező és ezáltal az ilyen akcióknak óhatatlanul táptalajt adó budapesti orosz nagykövetnek inkább azon kellene dolgoznia (megértve a magyar álláspontot), hogy végre pont kerüljön megalázásunk jelképének eltávolítása ügyére.
Komáromynak meg azt üzenjük, hogy jobb, ha nem üti az orrát olyan témába, amit nem tud képviselni, és csak mindenkire szégyent hoz a gyáva viselkedésével, a magyar nemzeti érdek melletti kiállás elmulasztásával.
2017. április 27.
A fenti sorokat Budaházy György politikai elítélt, Barcsa-Turner Gábor (HVIM), Dr. Gaudi-Nagy Tamás nemzeti jogvédő, Ináncsi József (MNG), László Attila (MÖM), Mészáros István (ÚMG), Novák Előd, Szíva Balázs (Romantikus Erőszak), valamint Tyirityán Zsolt Betyársereg-vezető jegyezték.