Szolidaritás lvl 9999: a PS szerint 444, az Index szerint az Echo kapta azt, amit érdemelt

Pontosan ezért törölhetik a lábukat az újságírókba. 

 

Múlt héten a 444 újságírónőjét, Halász Júliát dobták ki fizikai erőszaktól se visszariadva egy nemzeti konzultációs fórumról, majd a telefonját is elvették tőle, és kitörölték belőle a fotókat, felvételeket. Tegnap pedig az Echo Tv stábját hajíttatta ki rendőrökkel Botka László szegedi MSZP-s polgármester, sőt, később egy szocialista fórumra sem engedték be őket.

Halászról a Pesti Srácok ma írta meg, hogy "mesemondó", mert kitakart nevű kommentelők szerint nem igaz, amit mondott, sőt, még ő provokálta ki a balhét. A galaktikus méretű leleplezéshez csatoltak egy

3 (három) másodperces videót,

amelyen annyi látszik, hogy az újságírónő - már az épület előtt, tehát a kidobása és telefonja elvétele után - elég ingerült, és egy őt kamerázó embert megrángat. "A 444 sztorija tehát kamu és "csúsztatás", ami egyedül arra jó, hogy hogy "ismét legyen ok tüntetni a kormány ellen és feszültséget generálni az emberek között". - szól a Szomszédok Lenke nénijének epizódvégi bölcsességeit megszégyenítő szentencia a Pesti Srácoktól. 

Csak pár órát kellett rá várni, hogy az Index Botka hamisítatlan komcsi tanácselnökös eljárását énekelje meg hasonló szakmai színvonalon. Igaz, a PS Szabad Nép vezércikkes stílusa helyett itt legalább a történtek leírása tárgyilagos. Ám az anyagnak sikerült a Vörös Csillag Traktorgyár üzemi lapjának szintjén a következő címet adni:

"Rendőrt hívtak az Echo TV botrányt okozó riporterére Botka Lászlóék"

Az Echósok azzal "okoztak botrányt", hogy Botkára - aki nem akart nyilatkozni nekik, mert bejelentkezés nélkül érkeztek - "rá akarták törni az ajtót". Ezt onnan tudjuk, hogy I. Igaz Szavú László szegedi nagykán ezt mondta. És az Index szerint innentől

ez tény, amit a címbe állításként bele lehet venni.

Két elfogult és igénytelen cikk önmagában nem érne annyit, hogy írjunk egy harmadik cikket róla. De amit ebben a két írásban látunk, az sokkal pontosabban világít rá a valódi problémára, mint maga a két eset, amit feldolgoznak. Mert az, hogy a hatalmasok hatalmaskodnak, a politikusok meg bunkók, önmagában nem volna tragédia. De hogy

egyik újságíró tagadja, vagy bagatellizálja a másikat ért sérelmet,

hogy a bántalmazott, megalázott, vagy munkájában megakadályozott kolléga mellett nem kiállunk, hanem sunyi módon próbáljuk őt még jobban megbántani és megalázni - na, az már tényleg aggasztó kórtünet. 

És itt most nem csak erkölcsről, emberségről, szakmai szolidaritásról és egyéb hippi ködevésekről van szó. Hanem arról, hogy

pontosan ezért tehetik ezt meg velünk.

Hogy ameddig csak a sajátjaink sérelmein háborodunk fel, a "másik oldalén" meg kajánul röhögünk, addig a hatalom  - legyen az országos, vagy helyi - nyugodtan belénk törölheti a lábát. Hiszen pontosan tudják, hogy akámekkora arrogáns prosztóként viselkednek,

a média egyik fele úgyis megtalálja majd számukra a mentséget, áldozatukban pedig felfedezi a "provokátort", a "botrányokozót"

aki csak magának köszönheti a bajt, és különben is megérdemli. 

És ami a legszörnyűbb, hogy nem csak a média, de

az egész nyomorult, acsargásba görcsölt magyar társadalom így működik.

Gyurcsány nyugodtan lövethette ki a szemeket, verethetett félholtra, küldhetett börtönbe ártatlanokat, hiszen bízhatott benne, hogy saját rajongói a tévé előtt fröcsögve éles lőszerrel lövetnének a "náci csőcselékre". Bayer Zsolt a NER Marosán Gyurijaként őrjönghet, véren és taknyon rángatást, meg pofaszétverést követelve a kormányellenes tiltakozókra, Orbán böföghet viszkető tenyerekről, és az ő példájukon feltüzelve hazaárulózhat pár szarházi kis fideszes nyikhaj egy 75 éves asszonyt - biztosak lehetne benne, hogy

nincs az a ordenáré alpáriság, amihez a saját táboruk nem tapsol, és nincs az leköpött, megfenyegetett, megbélyegzett áldozat, akiben ne látnánk meg a gyűlölt ellenséget, akiért nem kár.

27 év alatt sem értettük meg, hogy

a humanizmus nem a kibombázott szíriai gyerekek, a hazafiság nem a gyimesi csángók iránti szolidaritással kezdődik - hanem a szomszédunkkal.

Akkor is, ha másként gondolkodik, mint mi, akkor is, ha kozmopolita, akkor is, ha nacionalista, akkor is, ha "nemzetietlen", és akkor is ha "kirekesztő", vagy akkor is, ha csak egy ostoba barom. De ember és magyar. És bármelyik politikusnak is higgyünk, vagy bármelyiket is utáljuk - akkor is

több közünk van egymáshoz, mint hozzájuk.

És felelősséggel tartozunk egymásért, ha bármelyikünkre ráemeli kezét a hatalom. 

Ameddig a másik magyarnak adott pofonról nem érezzük, hogy az a mi arcunkon csattant - addig bármikor felpofozhatnak minket is. És addig meg is érdemeljük.