6

Halálkufárok

Senkinek nem ajánlanám, hogy a kezébe vegye a kormányzati média legocsmányabb szennylapjának, a Ripostnak a szerdai számát. Mivel én elkövettem azt a hibát, hogy kíváncsiságból vagy inkább meggondolatlanságból hozzá jutottam egyhez, nem is tudok szó nélkül elmenni a címlapján megjelent újabb aljas propagandahúzás mellett.

„Már a gyerekeket ölik... Soros Úr! Kérjük, térjen észhez!” - olvasható nagy betűkkel a Ripost címlapján. A felirat mellett egy kép látható a manchesteri terrortámadás helyszínéről, illetve Soros Györgyről, akihez még azt is odaírták, hogy „1 millió migráns évente?”

Mostanra már egyfajta immunitás alakult ki bennem azzal kapcsolatban, hogy a világon valaha létezett minden rossz és gonoszság márkájává tette Soros György nevét a kormány. A 90-es évek elején gyakran látható Nesquik-reklám jut róla az eszembe, amelynek szövege beleégett a tudatomba: „Igyál még egy pohárral, és fogd rá a nyuszira!” Pontosan ez a primitív üzenet a lényege a kormányzati propagandának is. Tüntetnek a kormány ellen? Fogd rá a Sorosra! Külföldön kritizálják a kormányt? Fogd rá a Sorosra! Az ellenzék korrupcióval vádolja a kormányt? Fogd rá a Sorosra! Esik az eső? Fogd rá a Sorosra! Félreértés ne essék, a vállalhatatlan, migránstámogató szervezeteket pénzelő Soros György nem érdemli meg, hogy mentegessék!

Orbánék azonban olyannyira elcsépeltté tették a sorosozást, hogy már akkor is legyint az ember, ha esetleg ott motoszkál a fejében a gondolat, hogy Soros György azért valóban nem egy szent ember, akit csak a kormány öltöztetett farkasbőrbe.

A kormány ugyanis akkor is Soros bűnrészességét propagálja, ha épp nem ő a bűnös.

Amikor megláttam a Ripost szerdai címlapját, nekem speciel nem az jutott az eszembe, hogy a szemét Soros a felelőse a manchesteri terrortámadásnak (nem mellékesen az Iszlám Állam vállalta magára), sokkal inkább kifordult a gyomrom. Mert a kormányzati médiagépezet meggyilkolt gyermekek halálát használja fel Orbán politikájának és hiteltelen, illetve hihetetlen magazinok összeesküvés-elméleteinek szintjére süllyedő ellenségképének igazolására. Azt azért hozzá kell tenni, hogy a Ripost persze ezt nem magától találta ki, nem tett mást, minthogy a gazdáinak utasítására a kormánypárti politikusok üzeneteit fordította le a bulvárszenny könnyen fogyasztható nyelvére.

A manchesteri terrortámadásra – mintha csak egy falat kenyérről lenne szó - azonnal lecsapott a kormánypárt. A Fidesz kommunikációs igazgatója, Hidvéghi Balázs a közleményében azt kérdezte: „még hány ártatlan európai embernek kell meghalnia, hogy Brüsszel megváltoztassa elhibázott bevándorláspolitikáját?” Kósa Lajos, a Fidesz frakcióvezetője keddi sajtótájékoztatóján pedig nagy hévvel mutogatott Brüsszel felé, és szintén azt a kérdést tette fel teátrálisan, hogy „még hány ártatlan embernek kell meghalnia, hogy az európai vezetők elgondolkodjanak az idevezető bevándorlási politikájukon?”

Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter pedig azt hangsúlyozta: minden európai politikának azt a célt kell kitűznie, hogy helyreállítsák Európa és az európai emberek biztonságát. Szerinte ez a kötelessége a politikusoknak, a biztonsági kockázatokat senki sem becsülheti alá.

Nem a kérdésekkel és a kijelentésekkel van a baj, hanem a mögöttük meghúzódó kétszínűséggel és egyértelmű politikai haszonszerzés céljával. A terrorizmus és a bevándorlás között létezik összefüggés, ahogy az is igaz, hogy az európai migrációs politika öngyilkos és egy helyben toporgó. Ugyanakkor a 2015-ös migrációs válság tetőzése óta, illetve minden terrortámadás után is, számtalanszor hallhattunk hangzatos kijelentéseket a kormányzati politikusok szájából. De mit is tett valójában az Orbán-kormány az elmúlt két évben azonkívül, hogy ezt kihasználva, önmagából csinált végvári vitézt, miközben Magyarország határain belül rabló portyákra indult? Felhúzott egy kerítést és kivezényelte a honvédséget a határra. Mindezt azután, hogy az ellenzéki Jobbik többször is követelte. Alaptörvényt akart módosítani, de előtte még milliárdokat ölt egy népszavazásba, ami felemásra sikerült, mert bár Orbánék azt a választ kapták, amit szerettek volna, de a részvétel alulmaradt az érvényességi határtól. Mindezt köszönhetően a kormány hiteltelenségének. Orbánék akkor még nem Sorosra mutogattak, hanem ráfogták a Jobbikra, közben lenyúlták az alaptörvény-módosító javaslatukat. Persze úgy, hogy a zsíros üzleteket hozó és gazdag migránsok bevándorlását lehetővé tevő letelepedési kötvényeket azért megtartották volna. Megint bukta lett a vége, de Soros helyett, akkor még szintén a Jobbikra mutogattak.

Az Orbán-kormány politikája lényegében semmi másból nem áll, mint a háborús retorikából, melynek paneljei a kioktatás, a félelemkeltés, az ellenségképzés és a migráció elleni védelem illúziókeltése.

Mert, ha a kormány célja valóban egy őszinte, felelős hozzáállás lenne, nem pedig a fenyegetés és fenyegetettség propagandájának csúcsra járatása pusztán belpolitikai (na meg persze gazdasági) pozíciójának megőrzése érdekében, akkor mondjuk nem kaszálták volna el sokadjára a betelepülés minden formáját kizáró jobbikos alaptörvény-módosítást. De ugyanígy a kormány szemére vethető, hogy két éve nem hajlandóak a határőrség visszaállítására sem. Ezzel szemben továbbra is csak fújják és fújják a hangzatos kijelentéseket, a szennymédiájukban pedig már attól sem riadnak vissza, hogy ártatlan gyermekek halálából húzzanak hasznot. A cél szentesíti az eszközt, vagyis fenntartani a hisztériát, tovább építve a kormány szabadságharcos és határvédő legendáját, míg Mészáros Lőrinc bevásárol a gazdinak.