Hat nap, amely megváltoztatta a Közel-Keletet

A hatnapos háború következményeit ma is láthatjuk a Közel-Keleten.

Előzmények

Április 7-én izraeli Mirage harci repülőgépek lelőttek hat darab szíriai MiG vadászgépet a Szíria déli területei fölötti harcban. Az egyik gép a fővárosra, Damaszkuszra zuhant. 1948 óta, mióta Izrael létezett, folyamatosak voltak a határ menti konfliktusok a zsidó és a szomszédos arab államok között. A szíriai harci gépek lelövése után tetőfokára hágott az indulat a felek között. Amit talán kevesen tudnak, hogy a Szovjetunió is részt vett a háború kirobbantásában. Moszkva ekkor Szíria szövetségese volt, 1967. május 13-án pedig arról tájékoztatták Damaszkuszt, hogy Izrael támadásra készül, összevonja csapatait. Ez nem volt igaz.

Szíria ezután kölcsönös segítségnyújtási szerződést kötött Gamal Abden-Nasszerrel, ami azt jelentette, hogy ha támadás éri őket, akkor Egyiptom is beszáll a védekezésbe. Ehhez később csatlakozott Jordánia is. Mivel Nasszer is azt hitte a szovjet machinációk miatt, hogy Izrael tényleg támad, csapatokat küldött a Sínai-félszigetre - az ENSZ ezután kivonta az 1956 óta (egyiptomi-izraeli háború) ott állomásozó békefenntartó erőit a területről. A Sínai-félszigetből gyakorlatilag háborús övezet lett. Innentől már Lévi Eskól izraeli miniszterelnök is elkerülhetetlennek látta az összecsapást, bár az kétséges, hogy Nasszer tényleg akart-e háborút, ugyanis jelentős egyiptomi hadosztályok harcoltak ekkor Jemenben.

1. nap - 1967. június 5. - hétfő

A háború reggel 7 óra 45 perckor kezdődött. Szinte az egész izraeli légierő felszállt, hogy teljesítse a Fókusz-hadműveletet. Alacsonyan repülve, a radarok elől rejtőzködve csaknem az összes egyiptomi harci gépet megsemmisítették még a földön. Az ellentámadás lehetetlenné vált. A nap végére 298(!) egyiptomi repülőgépet lőttek szitává, ezzel Izrael gyakorlatilag meg is nyerte a háborút. Az egyiptomi hadsereg a Sínai-félsziget sivatagában teljesen védtelen volt légierő híján. Az izraeli tankok eközben a Szuezi-csatorna felé nyomultak. Az iraki és jordániai vadászgépek megpróbáltak harcba szállni, de a zsidó állam repülői elsöpörték őket. Jordánia bombázni kezdte a Jeruzsálem körül kiépített állásokat, ezért Izrael üzent is Husszein királynak:

"A háború köztünk és az egyiptomiak között zajlik. Ha nem lép hadba, nem esik bántódása."

Az uralkodó hadserege pár nap múlva megsemmisült.

2. nap - 1967. június 6. - kedd

Az egyiptomi sereg menekült, eldobálták a fegyvereiket, szomjaztak, a visszavonulás közben közel 10 ezer katona meghalt. Az egyiptomi tüzérség véletlenül a saját embereire nyitott tüzet. Az arab világban fellángolt az Amerika-ellenesség, őket okolták Izrael felfegyerzéséért. Az igazi probléma Nasszer gyenge diplomáciai képessége, gyenge hadserege, valamint az izraeli megelőző támadás volt.

Ezzel párhuzamosan Izrael keleti frontján, Jeruzsálemben csata zajlott. A gyalogosként harcoló izraeli ejtőernyősök körbezárták az óvárost. Ettől északra megtámadták a jordániai fennhatóság alatt álló óvóhelyeket. A jordániai katonák oroszlánként harcoltak, rengeteg ellenséget megöltek, Allah Akbar kiáltások közepette. Az ellenállás viszont fokozatosan felőrlődött, a lőszer fogyott. A Lőszer-hegyen vívott harcokban 71 jordániai és 53 izraeli halt meg, később emlékművet emeltek itt a harcosok előtt tisztelegve. A jordán csapatok végül nem menekültek el, hanem megadták magukat.

3. nap - 1967. június 7. - szerda

Izrael elfoglalta Jeruzsálem óvárosát és a Siratófalat. A katonai főrabbi kijelentette, hogy

"eljöttünk erre a helyre, hogy soha többé ne hagyjuk el."

Azt is javasolta, hogy robbantsák fel a muszlim mecsetkomplexumot, de a katonák ezt nem támogatták. Izraeli buldózerek lerombolták a Siratófal környékén álló 200 éves házakat. A zsidó állam csapatai Ciszjordániát is elfoglalták, 1 millió 250 ezer palesztin ember került katonai megszállás alá. Pár egyiptomi harckocsiegység tovább harcolt a Sínai-félsziget közepén egy bázison, lelassítva az ellenséget. Néhány megmaradt egyiptomi repülőgép gyakorlatilag öngyilkos bevetésre indult, az izraeliek először azt gondolták, hogy saját gépeikről van szó.

4. nap - 1967. június 8. - csütörtök

A Sínai-félszigeten nyomuló izraeli csapatok fogságba ejtették az ellenséges katonákat, később elengedték őket a magas rangú tisztek kivételével. Június 8-ára a jordániai és egyiptomi hadsereg megtört, Izrael Szíria felé fordult, de tartottak a szovjet beavatkozástól. Ekkor úgy tűnt, hogy négynapos háború lesz, melyben Izrael megszerezte a Sínai-félszigetet és Ciszjordániát. Végül megindították a Golán-fennsík elleni támadást, mert a területet értékesebbnek ítélték a szovjetekkel való diplomáciai kapcsolatoknál.

5. nap - 1967. június 9. - péntek

Nasszer azt üzente a szíreknek, hogy ne harcoljanak, inkább tartsák meg épségben a hadsereget. Móse Daján, az izraeli hadügyminiszter az előző napi tanácskozás után úgy döntött, hogy megszerzi a Golán-fennsíkot is. Bombázni és támadni kezdték a szír erőket.

6. nap - 1967. június 10. - szombat

Izrael megfutamította a szír erőket is, Moszkva a beavatkozáson gondolkodott. Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke fel is hívta Washingtont, hogy nagyon kritikus a helyzet, ha az izraeliek nem állnak meg, ők fogják megállítani őket. A szovjetek készen álltak rá, hogy bombázni kezdjék a zsidó államot. Végül Lyndon B. Johnson amerikai elnök az ENSZ-szel közösen kényszerítette Izraelt, hogy ne vonuljanak be a szíriai fővárosba.

Este 18 óra 30 perckor érvénybe lépett a tűzszünet. Az izraeli csapatok kevesebb, mint ezerfős veszteséget szenvedtek, 50 kilométerre voltak Damaszkusztól és 100 kilométerre Kairótól. Izrael létezésének katonai legtimációját ezután nem igazán kérdőjelezték meg, az arab csapatok megalázó és súlyos vereséget szenvedtek. Az izraeliek betelepítették a megszállt területeket, a palesztinok ellenálltak - ahogy az a mai napig is zajlik. 

Az összecsapások 1973-ban kiújultak a jóm kippúri háborúban, ez a viszály azóta is mérgezi a Közel-Keletet.

(forrás: BBC History Magazin/június)