2016. október 1-jén a lakások és a lakott üdülők együttes száma, azaz a lakásállomány nagysága 4 404 518 volt, 14 ezerrel több, mint a 2011. évi népszámláláskor. Az elmúlt öt évben a korábbi cenzusok közti időszakokhoz képest kevésbé bővült a lakásállomány a lakásépítések számának jelentős visszaesése miatt.
A városokra általában enyhe növekedés, míg a községekre inkább a lakásszám csekély mértékű csökkenése volt jellemző.
A régiók közül Közép-Magyarországon, Közép-Dunántúlon, Nyugat-Dunántúlon és Dél-Dunántúlon nőtt a lakások száma, a többi régióban mérséklődött a lakásállomány a 2011. évi népszámlálás óta. A megyék közel felében, Bács-Kiskun, Békés, Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves, Jász-Nagykun-Szolnok, Komárom-Esztergom, Nógrád, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Tolna megyében kevesebb lakást számoltak, mint öt évvel korábban.
A lakásépítések számának jelentős visszaesését a KSH az építőipar gyengeségével magyarázta: eszerint az ágazatot nagyon megviselte a 2008-as gazdasági válság.
2016-ban a lakásállomány több mint 12%-a tartozott a nem lakott, vagyis a más célra használt, idényszerűen lakott vagy üresen álló lakások körébe. 2011-ben ez az arány 11, 2001-ben 9,2% volt. A jelenséget több tényező befolyásolta, amelyek területi sajátosságokat is mutatnak. A népesség fogyása, a kistelepülések lakosságának elöregedése, a munkalehetőség hiánya miatt a falvakból történő elvándorlás, a nagyvárosi lakásokban működő irodák, üzleti vállalkozások, valamint a csak idényszerűen, például üdülésre használt lakások mind a nem lakott lakások számát növelik. A nem lakott lakások lakásállományon belüli aránya a legnagyobb mértékben Borsod-Abaúj-Zemplén, Komárom-Esztergom és Jász-Nagykun-Szolnok megyében emelkedett.