Nem először sírdogál Dzsudzsák a szurkolók miatt, de korábban még őket hibáztatta

Amikor még nem szólt a Soho Party, de "a sorsunk még a saját kezünkben volt".

S hogy miért? Természetesen a kapitány, Dzsudzsák Balázs szereplése miatt.

Dzsudzsák összeomlott a meccs után, könnyek közt kért bocsánatot

"Kikaptunk Andorra ellen, felesleges bármit mondani, hát levetették velünk a mezt"- kezdte megtört nyilatkozatát Dzsudzsák. A focista szerint "mindennek az alja", ami tegnap este a pályán történt. "Egy éve ilyenkor a csúcson voltunk, most meg a pokolban vagyunk. (...) Erre nincsenek szavak, erre nincs bocsánat."

Ha emlékeznek, ha nem, 2013. szeptember 6-án az Egervári Sándor által vezetett nemzeti csapat gyalázatos játékkal 3-0 arányban kikapott a románoktól Bukarestben: ez pedig óriási csapás volt a lelkes magyar tábornak, amelynek sohasem egyszerű odaát buzdítani a mienket.

(Jelzem, ez még a legendás 1-8 előtt volt).

Mivel a Nemzeti Együttműködés Rendszere már akkor túldimenzionálta a Csányi Sándor-féle MLSZ szakmai kompetenciáit, a magyar szurkolókat alaposan feltüzelték a romániai túra előtt, így a szégyenteljes teljesítményt követte a népharag.

Ezután nem is volt nagy élmény 7 ezer néző előtt az észtek elleni hazai meccs - és az azt megelőző 3 itthon töltött nap a csapat idegenlégiósainak - így Dinamo Moszkva játékosának, Dzsudzsák Balázsnak sem.

Így a könnyeivel küszködve jól meg is mondta a véleményét a győztes selejtező után.

Dzsudzsák gratulált a csapat teljesítményéért, mint mondta, magukért játszottak, nem kell őket sajnálni, mennek tovább a saját útjukon, és reméli, hogy

"pár embernek, legalább a hozzátartozóknak örömöt tudtunk szerezni, akik őszintén örülnek a sikernek".

A riporter támogató kérdésére elismerte, hogy még minden előfordulhat a labdarúgásban (itt arra utalt, hogy még kijuthatunk a vb-re, de aztán jött ugye az 1-8), de

"jelen pillanatban ellenségeskedni sem szeretnék, úgyhogy teljesen mindegy, hogy mit mondunk, a csapat ma megmutatta, (...) mert ilyen nyomás alatt, amit az elmúlt három napban megélt a csapat, hogy rendőrökkel kellett edzenünk, én azt mondom, hogy ez nem biztos, hogy normális, de elvileg szeretnek bennünket, szóval meglátjuk".

Ez majdnem olyan, mint egy bocsánatkérés, ugye?