2017. 06. 14. 18:14

Elfogadták a felkérést: a Jobbik vállalja, hogy képviseli az átfogó egészségügyi konszenzust

Bár a kormányzat úgy kerüli a témát, mint ördög a tömjénfüstöt, a hazai egészségügy iszonyatosan nagy problémákkal küzd, gyakorlatilag az összes szegmensében: az alapellátástól kezdve, a kórházi adósságokon keresztül a mentődolgozók béréig. Az érdemi változáshoz egyrészt természetesen pénzre lenne szükség, másrészt egy olyan mindent lefedő konszenzusra lefektetésére, amely az egészségügyet kiemeli a mindennapi pártcsatározások teréből. Az előbbire forrást találni politikai szándék kérdése csupán, utóbbi képviseletét pedig a Jobbik vállalta magára.

A Friedrich-Ebert-Stiftung és a Political Capital "Gyógyítható-e az egészségügy?" címmel tartott kedden közös konferenciát, amelyen szakma képviselőin kívül a parlamenti pártok szakpolitikusai is ütköztethették érveiket.

Ez nem pártpolitika

Az asztalnál

A Nemzeti Együttműködés Rendszerében az már szokássá vált, hogy szakmai konferenciákra nem megy el sem a kormány, sem pedig a kormánypártok, és ez így van akkor is, ha az egészségügyről van szó; az asztalnál Szabó Tímea (Párbeszéd), Lukács László György (Jobbik), Hadházy Ákos (LMP), László Imre (DK) valamint Szakács László (MSZP) foglalt helyet.

Az Orbán-kormány részéről való távolmaradás már csak azért is tűnhet stratégia hibának - azontúl, hogy a bőrünkre megy ez a játék -, mert a közvélemény-kutatások szerint most már a magyarok 37 százaléka értékelte súlyos problémának az egészségügy állapotát, ezzel pedig a vonatkozó lista első helyén szerepel az ágazat. Mindezt tovább árnyalja, hogy preferenciától függetlenül elégedetlennek az emberek, a problémaérzékelést nem írja felül a pártpolitikai szempont. Az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést például a lakosság kétharmada nem tartja igazságosnak. A Medián 2017. májusi felmérésében a megkérdezetteknek mindössze 28 százaléka nyilatkozott úgy, hogy a hozzáférés méltányos. Minden pártpreferencia-csoport többsége igazságtalannak tartotta a hozzáférést. Az alapellátás hiányosságaira feleletül, aki tud, és akinek megvan hozzá az anyagi lehetősége, igyekszik elfordulni az állami szolgáltatástól, a magánszektor szerepe tovább növekszik - ugyanakkor például daganatos betegségeknél ez az út sem járható.

Mivel ebben a panelben politikusok mutatták be meglátásaikat, mi is inkább a politika felől közelítjük meg az egészségügy helyzetét: mivel a Fidesz látható célja az egészségügy témájának háttérbeszorítása - elképesztő módon nincs önálló minisztérium, és emlékezetes az is, hogy tavalyelőtt hetekig még jelöltet sem találtak a szakállamtitkárság vezetésére -, és mivel a 2008-as szociális népszavazásból (lásd: vizitdíj) Orbán Viktor levonta azt a következtetést, hogy a reformokkal együtt járhat a politikai bukás is, így jelentős strukturális változtatásra nincs sok esély.

Overlapping consensus

A jobbikos Lukács László György egy másik szempontra is felhívta a hallgatóság és képviselőtársai figyelmét. Mint mondta, meg kell születnie egy olyan mindent lefedő konszenzusnak a politikai élet szereplői között, amelyik kiemeli az egészségügyet a mindennapi pártpolitikai csatározásokból. Olyan irányt kell megfogalmazni, amivel mindenki egyetért, s ami ezután érinthetetlen. Ezen a nyugalmi állapoton pedig az sem változtathat majd, hogy különböző politikai beállítottságú kormányok váltják egymást.

Példaként Nagy-Britanniát hozta fel, ahol például az alapellátás kapcsán kialakult ez a konszenzus (overlapping consensus) a pártok között, és jellemző, hogy a még mindent borítani szándékozó UKIP is tiszteletben tartotta azt.

Mindehhez persze engednie kellene a kormánynak a saját pozíciójából, az viszont már egyedül a kabinet feladata, hogy elegendő forrást biztosítson az egészségügy számára. S hogy honnan lesz pénz? A Jobbik szakpolitikusa emlékeztetett, pártja több mint 600 milliárd forintnyi felesleges kiadást talált a 2018-as költségvetés sorai között, ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy mindenféleképpen meg kell vizsgálni, hogy a rendszer hol működik hatékonyan, és hol van szükség központi beavatkozásra. Mindenképpen progresszivitásra van szükség.

Az egészségügyben nem a politikai beállítottság, hanem a hatékony szakpolitika a fontos – ebben egyetértetek Lukács László Györggyel a képviselőtársai is.

Egyébként a konferencián számos szektoron belüli hibára fény derült

Hadházy Ákos például arra emlékeztetett, hogy 2016. december 31-én szép csendben megszűnt a társadalombiztosítás (az OEP, csakúgy mint több más háttérintézmény, megszűnt), amivel szerinte a kormány külföldi biztosítócégeknek ágyaz meg, illetve beszélt arról is, hogy az egészségügy képviseletét 2010 óta a Fideszen belül rendre súlytalan emberekre bízzák. László Imre kórházvezetőként arról beszélt, hogy az Egyesült Államokban megismert és a Szent Imre kórházban meg is honosított Mátrix-rendszer (a feladatkörök pozíciók szerint elkülönülnek, de egységes rendszerben működnek, növelve a hatékonyságot) például azért nem terjedhetett el Magyarországon, mert megfúrták azt a feudális struktúrájukat féltő főorvosok, akiknek így megszűnt volna a "kishercegsége"; ezen a lobbin megbukhat egy kórházprogram - tette hozzá. Szabó Tímea önkéntesként dolgozott a Szent János kórházban, ahol már például akkora a munkaerőhiány, hogy bérnővéreket alkalmaznak.

Érdekes szempontra hívta fel a figyelmet a szocialista Szakács László. Véleménye szerint a ciklusokon átívelő politikai konszenzust a 2008-as szociális népszavazás akadályozza, amikor is a Gyurcsány-ellenes hangulat elsöpörte az egészségügyi reformokat, amiből a Fidesz azt a következtetést vonta le, hogy nem fog rendszerszinten hozzányúlni az ágazathoz.

Csak őszintén

Miután visszakerült a szó Lukács László Györgyhöz egy másik olyan aspektust is bemutatott, amelyben szintén van felelőssége a politikusoknak.

Mint mondta, nincs őszinteség, átláthatóság a rendszerben. S ez ugyanúgy tapasztalható a beteg-orvos viszonyban, mint intézmény-állam szinten. Kórházigazgatók jellemzően olyan emberekből lesznek, akik a választókerület vezetőjének bizalmasai, így lényegében mindegy is milyen mutatókkal dolgozik. Ezt a kifelé bizalmatlanságot árasztó légkört erősíti tovább, hogy nem ismerhetőek meg a kórházak teljesítményszámai - hivatalosan azért, mert az adatokat úgymond félreértenék az emberek.

Az őszinteség kikényszerítéséhez társadalmi nyomásra van szükség - tette hozzá Lukács László György.

A legerősebb ellenzéki párt szakpolitikusa reagált az egészségügyi biztosító rendszerrel kapcsolatban elhangzottakra Ebből kiderült, hogy a Jobbik nem akar több szereplőt a piacon, viszont egy olyan modellben gondolkodik, amelyben lehetőség van kiegészítő szolgáltatások vásárlására. Azt pedig aláhúzta, hogy ne jussunk el odáig, hogy "tűzzel-vassal írtjuk a magánszektort", már csak azért se, mert jelen pillanatban ott magasabb szinten folyik a gyógyító munka, mint az állami intézményekben.

A felkérés

Kifejezetten előremutató volt, amikor a hallgatóság sorából kérdésre jelentkezett Kincses Gyula; a kutató, egészségpolitikus 2007-2008-ban az akkori Egészségügyi Minisztérium államtitkára volt, 2001-ben az Egészségügyi Minisztérium reformügyekért felelős miniszteri biztosaként az Orbán-kabinet főtanácsadója, majd a Medgyessy-kormány egészségügyi tárcájának tanácsadója lett. A Gyurcsány-kormány idején az egészségügyi reform előkészítésén dolgozott. A kormányzási tapasztalattal is rendelkező szakember arról érdeklődött Lukács László Györgytől, hogy képviselné-e az általa felvezetett, az egészségügyi szektorokat átfogó ellenzéki elhatározást.

"A Jobbik egy bátor párt, vállalja, hogy képviselni fogja ezt az egészségügyi konszenzust”,

amely kiemeli végre az ágazatot a belpolitikai csatározásokból - ígérte meg a politikus, hozzátéve, hogy ennek hiányáért jelenleg egyértelműen a kormánypárt vezetése a felelős.