Véget érhet a térdig érő várak korszaka
Egy cikkben minden, amit a Nemzeti Vár- és Kastélyprogramról tudni érdemes.
Régi túrázóként, várak és kastélyok nagy rajongójaként természetes, hogy már megszületése pillanatától kezdve árgus szemekkel figyeljük a Nemzeti Vár- és Kastélyprogram alakulását. Úgy gondoltuk, hogy a téma minősége, mennyisége mindenképpen egy komolyabb dolgozatot igényel, így az utóbbi hetekben igyekeztünk minden fellelhető információt összeszedni a két program alakulásáról és a helyszínekről.
A téma így is hatalmas, mégis a jelen dolgozatban - akármennyire is tűnik majd furcsának - csupán a felszínt kapargattuk, ám ez így sem jelent könnyű olvasmányt. Ahogyan nem jelent egy végső, statikus állapotot sem, hiszen ami június közepén még friss információnak számított, pár hónap múlva bizony már jócskán elavulttá válik. Remélhetőleg.
Nem is húzzuk tovább az időt, főzzön egy jó teát, esetleg készítsen egy jó fröccsöt magának, dőljön hátra és kalandozzon velünk az utóbbi évek egyik legfontosabb és legizgalmasabb programjában!
A terjedelem miatt mi azt javasoljuk, hogy mobilon ne kezdjen bele az olvasásba, inkább mentse le a cikket, hogy otthon, nyugodt körülmények között merülhessen el a várak és kastélyok világában.
Évek óta húzódik a régóta várt kastély- és várprogram, amely a magyar állam évtizedes adósságából törleszthetne valamit. A módosítások miatt azonban több helyszín kikerült a végleges verzióból, miközben költségvetését is megvágták. Természetesen hátráltatta a tervek megvalósítását, hogy a két programért felelős Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központot időközben beolvasztották a Miniszterelnökségbe.
Most utánanéztünk, hogyan áll a program, milyen lehetőségeket rejt magában, és persze, mikor is kezdődik el az egész.
Több mint két két évvel ezelőtt, 2014 novemberében jelent meg a Magyar Közlönyben a Nemzeti Kastélyprogramról szóló kormányhatározat, amely 35 kastély átfogó rendezését tartalmazta. A gyakorlatban ez első körben azt jelentette, hogy legkésőbb 2015. március 1-jéig a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő vagyonkezelésében lévő 19 műemlékegyüttes, valamint a hozzájuk tartozó ingatlanok – az őrzésükhöz, karbantartásukhoz, kezelésükhöz, fenntartásukhoz és fejlesztésükhöz szükséges személyi, tárgyi, vagyoni és pénzügyi feltételek átadásával és a jogi helyzet rendezésének költségeivel együtt – átkerülnek a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ vagyonkezelésébe.
A 19 műemlékegyüttes között volt az acsai Prónay-kastély és parkja, az aszódi Podmaniczky-kastély, a bicskei Batthyány-kastély és parkja, a dénesfai Cziráky-kastély, a geszti Tisza-kastély, a gyömrői Teleki-kastély, a jánosházi Erdődy-Choron-várkastély, a kisbéri Batthyány-Wenckheim-kastély, a mihályi Dőry-kastély, a soponyai Zichy-kastélyegyüttes és parkja, a sopronhorpácsi Széchenyi-kastély és a váchartyáni Rudnay-kastély.
Az ingatlanok átadásával párhuzamosan az MNV Zrt. költségvetésében az ingatlanok fenntartására és felújítására szolgáló teljes forrás, évente egymilliárd 135 millió forint tartós állami támogatás, átkerült a Forster Központ költségvetésébe, valamint hozzácsaptak még mintegy 679 millió forintot a "Nemzeti Kastélyprogram részét képező kulturális-turisztikai fejlesztések előkészítésére".
A 19 átadott kastély mellett további 16 ingatlan került fel a programba. Köztük a füzérradványi Károlyi-kastély, a lovasberényi Cziráky-kastély, a nádasdladányi Nádasdy-kastély, a csákvári Esterházy-kastély, a majkpusztai egykori Esterházy-kastély és Kamalduli remeteség, a tatai Eszterházy-kastély, a péceli Ráday-kastély, az ozorai Pipo Várkastély és Kula major, valamint a sümegi Püspöki palota is.
A jól hangzó tervek mögül azonban csak a számok hiányoztak, mivel a kormányhatározat a fenntartásra és a fejlesztések előkészítésére elkülönített összegen kívül nem tartalmazott más összeget.
Csupán annyit lehetett akkor tudni, hogy Lázár János kabinetének feladata lesz a Program végleges koncepciójának, ütemezésének, forrásainak kidolgozása 2015 márciusáig. Ekkor már biztos volt, hogy végre elindul a régóta várt várprogram is.
Jellegéből fakadóan ez már kezdettől fogva jóval nagyobb figyelmet kapott, így természetesen az elvárások is jóval nagyobbak. A "térdig érő romok" (és tegyük hozzá: az erősen leromlott állapotú várak, kastélyok) hazájában a program kapcsán egyedül arról nem volt vita, hogy óriási szükség van jelentős forrásbevonásra, minden más tekintetében viszont már alig-alig találni egyetértést.
A 2015 júliusában napvilágot látott Nemzeti Várprogramról szóló kormányrendeletben 32 várat nevesítettek, újdonságként, három ütemre bontva. A rendelet értelmében a kiemelt jelentőségű, a nemzeti kulturális örökség körébe tartozó várak a 2014–2020 közötti uniós ciklusban újulnának meg.
Az akkor kiírás szerint az I. ütemnek 2016-ban, a II. ütemnek 2017-ben, a III. ütemnek pedig 2017 végén, 2018-ban kellene indulnia.
Lassú kezdés után...
Látható, hogy az első ütemben szereplő öt vár esetében már tavaly meg kellett volna kezdődniük a munkálatoknak, ahogyan a második ütem esetében pedig idén. Hogy a 32 vár sok vagy kevés, nem tisztünk eldönteni, ahogyan azt sem, hogy melyik, esetleg szívünknek kedvesebb vár miért maradt ki, vagy éppenséggel miért került fel az akkori listára. Mint látható, mind állapotuk, mind felhasználásuk terén óriási különbségeket fedezhetünk fel az egyes várak esetében.
Így például van köztük olyan, amely - divatos szóhasználattal élve - "élő várként" funkcionál, részben helyreállítva ad otthont konferenciáknak, kulturális eseményeknek, lovagi játékoknak vagy éppen kiállításoknak. Ilyen többet között Diósgyőr, Sümeg, Eger, Visegrád, Sárvár, vagy Füzér, aminek évek óta tartó felújítása lassan a végéhez közeledik, mintegy jelképezve a várprogram szükségességét: azt az óriási régészeti, levéltári, művészeti és nem utolsósorban építészeti feladatot, amit egy vár - adott korszakon belüli - közel-korhű helyreállítása és funkcióval megtöltése jelent, különösen pedig egy olyan régióban, amit kiemelten sújt az elvándorlás és a munkanélküliség. Korábbi cikkünkben annak mentünk utána, mit is jelent ez a munka és mit sikerült elérni.
De ugyanígy megtalálhatjuk a listán a másik végletet is, ahol a vár már valóban rom, így első körben nem a hasznosítás és programokkal való feltöltés a legfontosabb feladat, hanem az ásatás és az állagmegóvás, vagyis a megmentés. Így például Fehérkő, a tragikus állapotban lévő Nógrád, Döbrönte, a szinte már észrevehetetlen Csobánc, vagy épp a soproni várfal, aminek egy szakasza pont tavaly februárban roskadt össze. És akkor nem beszéltünk még sok száz, szinte csak a szakemberek és a hátizsákos turisták számára ismert romról, vagy rommaradványról.
A Mandiner.hu által 2016 februárjában közzétett táblázat az akkor hatályban lévő Várprogramban szereplő várakat négy kategóriába sorolta:
1. kategória: állagmegóvás;
2. kategória: állagmegóvás, helyreállítás és egy építészeti egység rekonstrukciója
3. kategória: állagmegóvás, helyreállítás és részleges rekonstrukció
4. kategória: állagmegóvás, helyreállítás, rekonstrukció
Az elsőbe Szigetvár, Szerencs, Csókakő, Simontornya, Hollókő, Kereki (Fehérkő vára), Döbrönte (Szarvaskő vára), Szigliget; a másodikba Gyula, Mosonmagyaróvár, Várgesztes, Várpalota (Thury-vár), Csesznek, Somló (Doba), Nagyvázsony, Ónod, Regéc, Sárospatak; a harmadikba Sümeg, Füzér, Tata, Visegrád, Kisvárda, Kőszeg; a negyedikbe pedig Eger és Diósgyőr vára került be.
Végül 2015 augusztusában jelent meg a felhívás: a két programra összesen 33 milliárd forint különítettek el. A fejlesztési programban a várak és kastélyok minimum 50 millió forint, maximum 1,5 milliárd forint támogatásban részesülhetnek, de a világörökségi helyszíneken a támogatás elérheti a 3 milliárd forintot is. A pályázók turisztikai profil kialakítására, fejlesztésére, az élményszerű látogatás feltételeit biztosító interpretációs és látogatómenedzsmentet célzó fejlesztésekre, többfunkciós terem és kiállítótér kialakítására, valamint kulturális, művészeti rendezvények, fesztiválok lebonyolítására alkalmas infrastrukturális feltételek fejlesztésére pályázhattak.
Műtárgyprogram
Nemzeti Várprogramról szóló kormányhatározattal egy napon jelent meg a "a közgyűjteményekben őrzött, állami tulajdonú kulturális javak felújított kulturális örökségi helyszíneken történő elhelyezését szolgáló Műtárgyprogramról" szóló döntés is.
A kastély- és várprogram mellett, azzal párhuzamosan futó tervezet célja, hogy a hazánk kulturális örökségének hiteles megőrzése, fenntartása és minél szélesebb körű bemutatása érdekében a nemzeti vagyon részét képező felújított kulturális örökségi helyszíneken – különösen a kastélyokban és várakban – az eredeti környezetükben, a látogatók számára bemutatható módon kerüljenek elhelyezésre a közgyűjteményekben őrzött, a helyszínhez, az adott korszakhoz, történelmi családhoz vagy személyhez köthető, a helyszín turisztikai vonzerejét növelő, állami tulajdonban lévő vagy állami tulajdonba kerülő kulturális javak.
Ennek érdekében kiemelt cél volt, hogy - amennyiben az örökségvédelmi, állományvédelmi és vagyonbiztonsági követelmények teljesülnek - a kulturális javak a felújított, illetve helyreállított kulturális örökségi helyszíneken kerüljenek elhelyezésre. A Műtárgyprogram részletes intézkedés- és ütemtervének, valamint a Nemzeti Kastélyprogram két helyszínére kidolgozott mintaprojektnek 2015. október 31-ig kellett elkészülnie. Sajnos azóta a programról semmit nem tudni, de várhatóan a felpörgő műemlékfelújításokkal együtt ez is új lendületet vesz.
Nem elég a turistavonzó vár, ha nincs hol aludni
A két, egymással párhuzamosan futó program mellett vált egyre nyilvánvalóbbá, hogy a hazai váraink és kastélyaink nyomorúságos állagához hasonlóan a vidéki szálláshelyek sincsenek jobb állapotban. Ezért a 2015 végén kiadott kormányhatározat értelmében a Nemzeti Kastélyprogram és a Nemzeti Várprogram keretében megújuló műemlékek gazdaságos üzemeltetése érdekében a két program részét képező projektek tervezése során úgy határoztak: "be kell mutatni, hogy a hasznosítási programhoz illeszkedő szálláshelyek rendelkezésre állnak-e, és hol szükséges azok fejlesztését a projektekhez kapcsolódóan megvalósítani".
Ugyanebben a határozatban kismértékben módosították a várprogram három ütemét, így került a már tulajdonképpen elkészült Füzér az első ütembe, a másodikba pedig Kőszeg, a Kastélyprogram ütemét viszont - még - nem módosították.
Egy évvel később viszont jelentősen átalakították a programot, aminek köze lehetett ahhoz is, hogy a műemlékvédelem területét is elérte a nagypolitika, a Fideszen belüli hatalmi harcok pedig kihatottak a tervezésre is. Éppen ezért érdemes egy kitérőt tennünk a politikába.
A vár- és kastélyprogramért korábban felelős Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ elnöke, Sághi Attila 2015 nyár elején távozott a központ éléről, őt Sárváry István váltotta (Sághi elődje Cselovszki Zoltán volt, akit pedig a pletykák szerint L. Simon rúgatott ki Lázárral). Sárváry a harmadik Orbán-kormány óta a miniszterelnökségnek dolgozott, kinevezését megelőzően többek között a Várkert Bazár projektjében is részt vett, mint a munkákat irányító kormánybiztosság munkatársa. Sárváry feladatai között volt a Nemzeti Kastélyprogram és Nemzeti Várprogram elindítása, ami mint láthattuk korábban, 2015 júliusában el is indult. Ő azonban egy év múlva, 2016. augusztus 15-el szintén távozott a központ éléről, akkori lapinformációk szerint egyszerűen azért, mert L. Simon László emberének számított. Helyére január 1-jéig Varga István került.
A hazai örökségvédelmet átfogó központ kálváriája ezzel nem ért véget, ugyanis a kormány 2017. január 1-jével - szép csendben - megszüntette, tevékenységét pedig szétosztotta.
Így került a kastély- és várprogram élére dr. Virág Zsolt jogász-művészettörténész.
dr. Virág Zsolt
- 2006-10 között a Magyar Országgyűlés Sport és Turisztikai Bizottsága Kastélyok, Várak, Falusi Turizmus Albizottságának szakértője kastély-ingatlanfejlesztés, kastélytörténet, kastélyturizmus témakörökben.
- 2005- Várak, kastélyok, templomok szaklap szerkesztőbizottsági tagja
- 2004-05 Kárpát-medencei Kastélykrónika szaklap szerkesztőbizottsági tagja
- 2003- Magyar Kastélyok és Kúriák Egyesületének alelnöke
- 2003-06 a Magyar Országgyűlés Idegenforgalmi Bizottsága Kastélyok, Kúriák, Várak Albizottságának szakértője kastély-ingatlanfejlesztés, kastélytörténet, kastélyturizmus témakörökben - Albizottsági elnök: Kovács Ferenc országgyűlési képviselő
- 2003- Magyar Kastélyprogram Kht. (2008-tól Nonprofit Kft.) ügyvezető igazgatója
Mint fentebb írtuk, a változások mellett - vagy éppen ezért - végül tavaly év végén jelent meg a Magyar Közlönyben a teljes program felülvizsgálata: mindkettőt jelentősen átszabták, 11 kastély és vár pedig kiemelt helyszínné vált. A teljes programra 40 milliárd forintot különítettek el.
Míg korábban 35 kastély, valamint 34 vár szerepelt a tervekben, a módosítással előbbiből mindössze húsz, utóbbiból 19 maradt, ráadásul sok olyan műemlék is bekerült, amely a korábbi tervezetek között nem szerepelt. Az sem teljesen mindegy, hogy pontosan mi került be: látni fogjuk a listából, hogy igencsak meglepő helyszíneknek sikerült a program részeivé válni.
A Nemzeti Várprogram
Mint látható, kikerült a várprogramból a szerencsi Rákóczi várkastély, a regéci, a siroki vár, Drégelypalánk, a hollókői, a nógrádi vár, a kereki Fehérkő vára, a döbröntei Szarvaskő, Csobánc, vagy épp Szigliget.
További helyszín maradt a cseszneki, a csókakői, a dobai Somló-vár, a füzéri, a kisvárdai, a mosonmagyaróvári Óvári vár, a nagyvázsonyi Kinizsi-vár, az ónodi, a sárospataki Rákóczi-vár, a sümegi vár, a szigetvári vár, a szögligeti Szádvár, valamint a várgesztesi vár.
Gyula - Az egyetlen, épen megmaradt síkvidéki gótikus téglavárunk
"Magyarországon számos palánkvár ismert, de egyetlen erődítmény kutatásával sem értek el hasonló szintre"
Az egri Várhegyen már a XIII. században állt egy kisebb erősség, melynek igazi fejlődése az ország tatárjárás utáni újjáépítésével kezdődött, amikor az egri püspök parancsára magas kőfalakat kapott. A könnyen faragható, de gyenge fagyálló képességű riolittufa azonban gyakran leomlott, ami miatt a vár rendszeres karbantartást igényelt. A tüzérség megjelenésével a klasszikus lovagvár jellegű (magas, vékony falakkal épített) egri erődítés több szempontból is kritikusan elavult, s falai fölött az Almagyar dombról is át lehetett lőni.
A hódító Oszmán Birodalommal szemben kialakított végvárrendszer fontos tagjának számító várat a XVI. század első felében külső és belső részre osztották, a védműveket Alessandro Vedani tervei alapján korszerűsítették. Eger élére 1548-ban nevezték ki Dobó Istvánt várkapitánynak, aki legfontosabb feladatának azt tartotta, hogy az erődítményt felkészítse a török támadásra, amely 1552 szeptemberében be is következett. A falak többsége az ostrom során súlyosan károsodott, újjáépítésük és modernizációjuk évtizedekig tartott.
Az erősség végül 1596-ban került török kézre, akik a hódoltság idején tovább bővítették. A várat a Habsburgok 1687-ben vették vissza, 1701-ben a császári haditanács felrobbantatta a feleslegessé vált külső védműveket, így a Rákóczi-szabadságharcban csak a belső vár kapott kisebb szerepet.
Ezt követően a régi dicsőség színhelyének köveit szekérszámra hordták el a városi építkezésekhez. A régészeti kutatómunka és helyreállítás csak 1862-ben kezdődött meg és egészen 1870-ig tartott. Az erőd tudatos lebontása a 18-19. század fordulóján óriási károkat okozott a vár középkori és kora újkori emlékeiben.
A Horthy-rendszer megszilárdulásának időszakában - 1919. augusztus elejétől 1921 végéig - 300 kommunistát tartottak fogva a Várlaktanya helyiségeiben, majd a komplexum 1939 szeptemberétől az Egerbe menekült lengyel tisztek egy csoportjának adott otthont. A Vörös Hadsereg betörése után, 1945 januárjától itt állították fel az ország első internálótáborát, majd a vár egy ideig a szovjet csapatok állomáshelyéül szolgált.
Az 1947-es államosítás után a pincét nem használták, ami ezért megroggyant és életveszélyessé vált. Az 1970-es évek végén vasbeton szerkezettel megerősítették, a veszélyes szakaszokat betonnal betömedékelték.
A vár rekonstrukciója 2009-ben kezdődött, a régészeti feltárások pedig 2013-ban indultak újra.
A 2014 végén zárult első ütemben készült el a látogatók elől évtizedek óta elzárt Török-kert rekonstrukciója, felépült a fegyvertár, befejeződött a közművek cseréje, és elkészült a Szép-bástya rekonstrukciója is (ezt végül csak 2016-ban nyitották meg a nagyközönség előtt), a várat ekkor nyilvánították nemzeti emlékhellyé.
Ekkor adták át a 170-180 millió forintos beruházás keretében elkészült Külső Vársétányt is, ami a panorámaélményen túl, elvileg az épület megközelíthetőségét hivatott javítani, ám a 384 méteres szakaszt nem akadálymentesítették, így mozgáskorlátozottaknak továbbra is problémát okoz a feljutás.
A 2016. május 8-án lezárult második ütemben az aknafolyosó meghosszabbításával a Dobó utca 12. szám alatti épületből újabb közlekedési kapcsolat létesült a várba. Az aknafolyosó egy része korábban is látogatható volt, ám annak déli vége még a vár 1596-os ostroma során beomlott, így ez a rész 420 év után lesz ismét járható. A Kazamatában interaktív, multimédiás elemekkel tarkított kiállítások valósultak meg.
A munkálatok során több falszakaszt is megerősítettek, helyreállítottak és új közlekedő felületeket alakítottak ki. Ennek keretében újult meg a Setét-kapu is.
A következő fejlesztési ütem keretében - 5,5 milliárdosra becsült összegből - többek között a következő célkitűzések szerepelnek a város 2014-2020-as integrált településfejlesztési stratégiájában:
-
Déli kapu: A vár fő beléptetési pontjánál új pénztárépületet, vizesblokkot, kerékpár- és babakocsi-tárolót alakítanak ki.
-
Hippolyt-kapu: A kapubelsőben lépcsőt alakítanak ki, ami alternatív megközelítési útvonalként üzemelne a várudvar felé, de a Varkoch-kapu kiváltására vagy átbocsátó képességének kiegészítésére is alkalmas lehet.
-
Varkoch-kapubástya: A kapubástya teljes rekonstrukciója magában foglalja az eredeti helyén visszaállításra kerülő, működőképes, korabeli szerkezetű felvonóhidat, farkasveremmel, ahol az emeletes kapu felvonószerkezete is látható lesz, illetve a legfelső szinten kilátót létesítenek.
-
Déli várfal: A várfal védműveinek rekonstrukcióján (gyilokjáró, falszövet, mellvéd) túl, a vár történelmi örökségének nemzetközi kontextusba helyezését erősítő bemutatóhely kialakítását tervezik.
-
Zászlódomb: Belsejében 3D panoráma vetítőterem kerül kialakításra 50-60 fő részére, az 1552. évi ostromot, a török túlerő elleni heroikus küzdelmet hitelesen bemutató látványos animációs és élőszereplős filmmel.
-
Ispotály-pince: Az animációra is lehetőséget nyújtó állandó kiállítás keretén belül kerül bemutatásra az eredetileg is ezzel a funkcióval rendelkező helyszín.
-
Cipóosztó ház: Középkori látványkonyha és vendéglátóhely valósul meg a váron belüli történelmileg hiteles helyszínen. Szerepe elsődlegesen a korabeli hangulat erősítése, kizárólag korhű, kézműves termékek bemutatása és értékesítése lenne.
-
Képtár épület: A jelenlegi kiállítási tér funkciója megváltozna és a továbbiakban egy minimum 150 fős rendezvényközpontot alakítanának ki benne, ami konferenciák megtartására is alkalmas lenne.
A Diósgyőri kővár elődjéül szolgáló földvár már a XIII. században a Szinva-patak völgyéből kiemelkedő szikladombon állt, ám 1241. körül a tatárjárás során elpusztult. IV. Béla király a tatárjárás után kedvelt hívének, Ernye bánnak adományozta a helyet. Az ő fia, István nádor volt az első, ovális gyűrűvel övezett, két kerek toronnyal ellátott kővár építtetője.
Nagy Lajos 1364-ben nagy birtokrészt csatolt a várhoz, a nemzetségi vár helyén pedig itáliai és dél-francia mintára gótikus várkastélyt építtetett. A falakat körülölelő vizesárokkal, négy hatalmas, bevehetetlennek látszó saroktoronnyal, a tornyokat összekötő emeletes lakosztályokkal valamint a korabeli Közép-Európa legnagyobb lovagtermével Diósgyőr vára az ország legszebb és legpompázatosabb erődítménye volt. Királyi székhelyként akkoriban vált jelentőssé, amikor Lajos a lengyel királyi trónt is elfoglalta (koronázását is itt ünnepelte). 1381-ben itt írták alá a torinói békét.
Lajos halála után, 1526-ig hat királyné jegyajándékba kapott vidéki rezidenciájaként szolgált: ezért is emlegették akkoriban Diósgyőr várát "a királynék jegyruhájaként".
A mohácsi csatavesztés után a vár zálogos birtokosok kezére került, és hamarosan megkezdődött a 300 éven át tartó pusztulása: a XIX. századra már csak romok maradtak belőle.
1934–36-ban már folyt tudományos igényű feltárás a várban, ám a második világháború után csak 1962-ben kezdődhettek újra munkálatok. A tíz éves kutatás eredményeként, az akkori emlékezetpolitika jegyében, a várat rom állapotban konzerválták.
2013-ban a Diósgyőr-Lillafüred komplex kulturális és ökoturisztikai fejlesztése projekt vállalkozott arra, hogy az erősség teljes épületrészeit rekonstruálják. A 2,7 milliárd forintos beruházás emellett magában foglalta a Lovagi Tornák Tere és a hozzá kapcsolódó Vásártér kialakítását is.
2014. augusztus 30-án került sor az első ütemben - egy torony kivételével - szinte teljesen felújított vár átadására. A három újjászületett palotaszárnyban újraalkották a nevezetes lovagtermet, a várkápolnát és a királynék lakótermét is. 2015-ben pedig elkészült a 2014-ben bezárt, és azóta nem üzemelő Várfürdő területét részben elfoglaló Lovagi Tornák Tere, valamint a Vásártér.
Azonban Miskolc 2014-2020-as desztinációfejlesztési stratégiája még a 2013-as terveknél is merészebb elgondolásokat álmodott meg a várprogram keretében finanszírozandó második ütemre:
Rendbe tennék az úgy nevezett külső várat, tehát a főépületet körülvevő védműveket. Az eddigi műemlékvédelmi érvek - "maradjon meg a romszerűség, mert úgy hiteles" - figyelmen kívül hagyásával a negyedik tornyot is teljesen rekonstruálnák, és visszaállítanák a régi tetőszerkezetet. Ezen felül helyreállítanák és feltöltenék a vizesárkot.
Turisztikai célokat szolgáló közlekedési fejlesztések keretében létrehoznák a Diósgyőr-Lillafüred kerékpárutat, és az "élő vár" koncepció keretében nemzetközi szintű turisztikai marketinget folytatnának és folyamatos vonzerőt jelentő programokat szerveznének.
A fejlesztések kapcsán azonban itt sem hiányoznak az olyan "apró" szépséghibák, mint például az a plusz 400 millió forint, amit az önkormányzat a Modern Városok Program keretében, közbeszerzésként költene útfelújítási munkálatokra. A céllal önmagában nincs baj, de a programban nem szerepel az ilyen természetű munkálatok finanszírozása.
De a Műemléki Tanácsadó Testület sem volt túl kegyes az olyan tervekkel szemben, melyek szálloda létesítését körvonalazták az épületben. A miskolci önkormányzat által 2016 októberében kiírt közbeszerzés kapcsán a vár egyik szintjére tervezett szálló megvalósítását mind a vár műemléki homlokzata, mind a majdani üzemeltetés szempontjából problémásnak ítélte a testület.
Ugyan a Nemzeti Várprogram részét képező projektek tervezése során valóban be kell mutatni, hogy rendelkezésre állnak-e a hasznosítási programhoz illeszkedő szálláshelyek, és ahol szükséges, azok fejlesztését a projektekhez kapcsolódva tényleg meg kell valósítani, de ez korántsem azt jelenti, hogy a sok esetben nemzeti emlékhely státusszal rendelkező műemlékekben kellene kialakítani ezeket.
Amellett, hogy a hiteles történelmi környezetben a szállodák nem tudnák kellő színvonalon kiszolgálni a vendégeket, az ilyen formában történő vendéglátás a felújított várakban idővel komoly károkat okozhat, az amortizáció mértéke pedig feleslegessé tenné a felújításba fektetett erőfeszítéseket.
Szerencsére az ügyben jobb belátásra tért az önkormányzat, és a vár közelében más helyet keresnek a szállodának.
<div>Így festene Rostás László, Miskolc város főépítésze által megálmodott kész vár teljes pompájában. A látványterveket még tavaly márciusban mutatták be a várban rendezett konferencián, melyről portálunk is részletesen beszámolt.</div>
<div> </div>
<div>Az önkormányzat az ellenzéki kételyek ellenére - miszerint a tervezett nagyberuházások csak uniós pénzből, hitelből vagy éppen kormányzati támogatásból valósulhatnak meg - tavaly novemberben még <a data-saferedirecturl="https://www.google.com/url?hl=hu&q=http://www.boon.hu/miskolci-koltsegvetes-egyensuly-vagy-hiany/3223443&source=gmail&ust=1493537648971000&usg=AFQjCNEbeZkVpwlGOXMxLOI0pzp-dMc9RA" href="http://www.boon.hu/miskolci-koltsegvetes-egyensuly-vagy-hiany/3223443" target="_blank">ragaszkodott</a> álláspontjához, hogy a városnak 35 milliárd forint áll rendelkezésre, ami elegendő lesz többek között a vár fejlesztésének folytatására is.</div>
A Géza fejedelem által megkezdett építkezést I. (Szent) István folytatta, így vált a vár a XI. század első felére a fiatal királyság központjává, az érsekség megalapításával pedig egyházi központtá. A vár és palota kiépítését III. Béla folytatta, nem sokkal később a tatárok sikertelenül ostromolták. A királyi székhely Budára költözésével az Esztergomi vár teljes egészében érseki központtá vált. Virágzása Vitéz János érsekségére esett, Janus Pannonius nagybátyja jelentősen bővítette a várat.
Az első feltárások 1934-38 között zajlottak, majd a '60-as években indultak újra, és kisebb megszakításokkal 30 éven át folytatódtak. A várban folyó ásatásokról bővebben itt olvashat.
Pedig költeni kell rá, nem is keveset, hiszen az évtizedek óta tartó, majd az első Orbán-kormány idején lendületbe kerülő, később leálló rekonstrukciók miatt a királyi palota lényegében félkész, a fellegvár egyes részei még mindig romosak, pusztulnak, a Salamon-toronyról és az omladozó völgyzáró falakról nem is beszélve.
"A tervezett rekonstrukció összességében az építő korszakok vállalható szellemiségét tükrözné, miszerint a történeti korok építő potenciája korábban is a meglévő és értékesnek tekintett elemek felhasználásával alakította, formálta örökségét az adott kor és saját funkciós igényei szerint."
A várprogram szükségességét Füzér váránál jobban semmi sem tudja bemutatni. A Hegyköz aprófalvai között, távol a fő turisztikai látnivalóktól áll Magyarország egyik legszebb fekvésű vára, szinte teljes helyreállítása több tényező szerencsés együttállása révén valósulhatott meg.
Bár az 1676-ban lerontott és elhagyott vár felújítása nem a Nemzeti Várprogram részeként kezdődött, a programba később belevették Füzért is, így jó esély van arra, hogy teljes egészében befejezik azt. Az országos hírnevet szerző rekonstrukciót megkönnyítette, hogy a részletes régészeti leletanyag mellett rendelkezésre álltak a XVII. századi inventáriumok, vagyis leltárak, amelyek alapján pontosan ismert volt a régészek, művészettörténészek számára a palota kialakítása, berendezése, az egyes termek funkciója.
Az inventáriumok jóvoltából még azt is tudjuk, hogy hány ágyúgolyót, mennyi lőport tároltak a várban, mennyi élelem volt, miből mit tároltak, hogyan nézett ki a konyha, milyen volt a fűszerkert, de a részletes leírásnak hála rekonstruálni lehetett a palota termeinek fakazettás mennyezetét, vagy épp díszítő festését. Ez azért is jelentős, mert ezek a leltárak természetesen nem minden várunk esetén maradtak fent, vagy ha igen, akkor csak elvétve, hiányosan kerültek elő.
Az inventáriumok és az 1977 óta tartó alapos régészeti kutatás mellett a hasonló jellegű magyar és külföldi várakat, vagy a kor és a környék analógiáit hívták segítségül, így biztosítva a korhű és hiteles helyreállítást.
Megújult a palotaszárny, a várkápolna (ahol a közhiedelemmel ellentétben nem őrizték a Szent Koronát, mivel arra alkalmatlan volt, a koronázási ékszereket valójában a palotában található kincstárban, a Tárházban helyezték el), az Alsó-bástya és részben az alsóvár. Természetesen jócskán akad még tennivaló, így többek között a várudvaron található, nagy mennyiségű törmelékhalom ásatása, vagy épp a felsővár kapuját védő falszakasz helyreállítása.
Az eddig körülbelül 2,5 milliárd forintba kerülő rekonstrukció óta megtöbbszöröződött a turisták száma, akik a vár mellett a faluban és a környéken töltenek el pár napot, ott étkeznek, ott költenek. Nem kell hozzá túl nagy képzelőerő, mit jelent ez egy olyan elvándorlással, és munkanélküliséggel sújtott régiónak, mint a Zemplén és a Hegyköz...
"Nem egykor volt épületrészeket álmodtunk vissza, hanem modern épülettömbökben gondolkodunk egy meglévő történelmi környezetben."
"A meglévő műemléket tehát nem bántjuk (milyen figyelmes tőlük... - a szerk.), csupán konzerváljuk (...), s ehhez olyan épülettoldalékokat illesztünk, hogy a meglévő épülettömeg hangulata is megmaradjon."
Mivel az ikonikus lakótorony állapota folyamatosan romlott, ezért 2013-ben helyreállítások kezdődtek: jól mutatja, mennyi turista keresi föl, hogy a felújítás költségének felét a jegybevételekből tudták fedezni.
A környékbeli lakosság később széthordta az erősséget, így tűnt el lényegében a teljes külsővár. A 1932-ben a Munka Turista Egylete turistaházat épített a várban, később pedig megkezdődtek a tudományos igényű feltárások is. A '60-as években meginduló állagmegóvás után a belső vár épülettömbjében turistaszálló és vendéglő nyílt.
Az egyre romló állagú épület 1996-ig állami, majd 2011-ig önkormányzati tulajdonban volt. A várat 1990 óta egy családi vállalkozás üzemeltette, a bérleti díj mellett gondozta az épületet. Igen ám, de a rendszerváltást követően a tulajdonosok (az állam és a megyei önkormányzat) semmilyen értéknövelő beruházást és javítást nem végzett. Sőt, a megye még eladásra is meghirdette az erősséget. Végül az addigra életveszélyessé vált gesztesi vár újra állami kézbe került. 2013-ban a turistaszálló és a vendéglő bezárt.
A várprogram részeként várhatóan épp az életveszélyessé vált részek helyreállítása kerül középpontba.
"Ez Magyarország legszebb barokk kastélya, szerintem mindenki egyetért abban, hogy nem arra való, hogy egy iskolát tartsunk fenn benne, semmi keresnivalója ott."
Ennek tükrében elmondhatjuk, hogy műemlékvédelmi és turisztikai szempontból kiemelten fontos, hogy a Batthyány-Strattmann-kastély bekerült a felújítási programba, ám félő, hogy ennél sokkal többet nyomott a latba, hogy valakik nagyot kaszálhassanak a felújítási munkálatokon.
