Olaszországot eddig elkerülték az olyan terrortámadások, mint amilyeneket az iszlamisták Franciaországban, Belgiumban, Nagy-Britanniában és Németországban követtek el. A dél-európai ország javarészt a szélsőségesek őrizetbe vételére és kitoloncolására szorítkozott az ország biztonságának szavatolásában, de az olasz kormány emellett nem feledkezett el a megelőző intézkedésekről sem, különösen a börtönökben nem, mert nem akarja, hogy azok potenciális terroristák kiképzőtáboraivá váljanak.
Az olasz hatóságok ezért "mérsékelt nézeteket" követő imámokhoz fordultak segítségért, hogy a börtönökben lépjenek fel a rabok radikalizálódása ellen. Februárban a római kabinet toborzási megállapodást írt alá az iszlám sokszínűségét hirdető Olaszországi Muszlim Közösségek és Szervezetek Szövetségével (UCOII). Belügyminisztériumi átvilágítást követően az UCOII 13 imámja kezdett el dolgozni az ország nyolc börtönében. A kormány és az UCOII ősszel tervezi kiértékelni a radikalizáció-ellenes stratégia hatékonyságát.
Izzeddin Elzir, a szövetség elnöke kiemelte: a raboknak szóló hitszónoklatokban "azt hangsúlyozzuk, hogy mi muszlim vallású olaszok vagyunk, európaiak, akik a muszlim vallást követik ... százszázalékos állampolgárok vagyunk, az ennek megfelelő jogokkal és kötelezettségekkel".
Az olaszországi muszlim bevándorlók második nemzedéke most éri el a felnőttkort. Ugyanakkor a muszlim rabok aránya az olasz börtönökben létszámukhoz képest rendkívül magas. Az Antigone jogvédő szervezet 2017-es évi jelentése szerint az olasz büntetés-végrehajtási intézetekben raboskodók harmada külföldi, akiknek 42 százaléka többségében muszlim államokból, Marokkóból, Albániából és Tunéziából érkezett. A jogvédők összesen 411 börtönlelkészt és mindössze 47 imámot tartanak számon, akik Olaszország mintegy 200 börtönében végeznek szolgálatot.
A büntetés-végrehajtási tisztségviselők attól tartanak, hogy ha az imámok nem tudnak rendszeresen ellátogatni a létesítményekbe, a foglyok a már radikalizálódott társaik befolyása alá kerülhetnek. Natascia Bastianelli, a terni börtön főfelügyelője szerint nem azok a rabok jelentenek kockázatot, akik imádkoznak, hanem azok, akik alávetik magukat a radikalizációnak.
A radikalizálódás ellen fellépő imámok egyike El Hacmi Mimoun, aki hetente tesz látogatást a terni büntetés-végrehajtási intézet imahellyé átalakított szobájában, hogy - mint mondja - a rabok "ne térjenek le a helyes útról", és tiszteljék a nem muszlim vallású embereket. Három-három marokkóiból és tunéziaiból, valamint egy szomáliaiból álló gyülekezetének egyik névtelenséget kérő tagja elmondta: "Ha imádkozom, nem azon töröm a fejem, hogy miként árthatnék másoknak a külvilágban".
Gennaro Migliore, az olasz igazságügyi minisztérium helyettes államtitkára egy interjúban hangsúlyozta: a muszlim országokból származó mintegy 11 ezer rab közül nem haladja meg a 400-at azok száma, akik potenciálisan radikalizálhatóak, vagy ezen már át is estek.