Valóság a plakátok mögött: Áder nem segít a Calaisnál megvert magyar kamionosnak

A kormány egyik fő propagandaeszköze a migrációs válság napirenden tartása: plakátokon harcolnak Brüsszellel, a migránsokkal, az ellenzékkel, Soros Györggyel, tehát szinte mindenkivel, akivel csak lehet. E harciasság azonban csupán a plakátokon és a pártsajtó fenntartását biztosító drága hirdetésekben jelenik meg. Amikor igazi áldozat kér igazi segítséget, a hatalom félrenéz. Áder Jánosnak hiába írt levelet a migránsok által kis híján megölt magyar kamionos.

Valamennyien jól ismerhetik a történetet, ami Bárándi Attiláról szól. Ő egy nemzetközi útvonalon szállító kamionos volt, és mint megannyi társa, tavaly szeptemberben kénytelen volt a franciaországi Calaisnál áthaladni. Annál a Calaisnál, ahol a Csalagúton való átszökésre váró migránsok százai, ezrei táboroznak, és ahol az utóbbi években többször is megtámadták a kamionosokat.

Bárándi Attila is így járt: a magyar kamionsofőrt már 65-70 kilométerre Calaistól, egy kamionos pihenőben megtámadták a bevándorlók. Csúnyán megverték, fogait kiverték, majd magára hagyták.

Februárban interjút készítettünk vele, amiből kiderült, hogy a támadás nem csupán fizikai, hanem lelki traumát is okozott, így Bárándi Attila fél évig a debreceni klinikán feküdt. Azóta már otthon van, de vissza kell járnia kezelésekre, mert retteg. Szorongásai, pánikrohamai miatt ezidáig képtelen volt visszatérni az életét, valamint nem utolsó sorban megélhetését is jelentő hivatásához.

 

A vétlen áldozatnak az Alfahír olvasói is gyűjtöttek már adományt, melyből Bárándi úr és rokkant felesége egy-két hónapra könnyebb helyzetbe kerültek. De hosszú távon ez természetesen nem volt megoldás.

Ezért az áldozat szűk egy hónappal ezelőtt Áder János államfőnek küldött egy segítségkérő levelet, melyben leírta, hogy munkáltatója hogyan fordult el tőle, hogyan kellett harcolnia a legminimálisabb juttatásokért is, és noha nagyon szeretne már dolgozni, a támadás következményei miatt még mindig képtelen rá.

Leírta azt is, hogy a külügyminisztérium pénzügyi mentőövet ígért neki, de abból a Máltai Szeretetszolgálaton keresztül mindössze néhány kisebb részlet jutott el hozzá, az is tárgyi eszközök formájában, különböző feltételekhez kötve.

Bárándi Attila tehát a milliárdokba kerülő bevándorlási kampányt látva jogosan gondolhatta úgy, hogy végső elkeseredésében a köztársasági elnöktől kér segítséget.

De hiába. Az Alfahír birtokába került friss válaszlevél szerint ugyanis az Áder Jánosnak írt levél már az adminisztrációnál megakadt, arra a Köztársasági Elnöki Hivatal főigazgatója, Haszonicsné dr. Ádám Mária válaszolt.

Ebből a válaszlevélből pedig teljesen hiányzik a humanitárius segítésnyújtás felajánlása, ahogyan annak magyarázata is, hogy a korábban beígért támogatás végül miért nem jutott el hozzájuk. Mindössze arról kapott egy értesítést, hogy a munkáltatójával kapcsolatos panaszait nem Áder Jánosnak kell orvosolnia, hanem arra ott van a bíróság.

Az érzéketlenséget fokozandó pedig mellékletként még a Debreceni Járási Hivatal Hatósági Osztályának nyitvatartását is elküldték:

Szóval abban az országban, ahol éppen most fognak percenként 28 millió forintot költeni a vizes vb megnyitójára két órán keresztül (ez a cirkusz rögtön 3,4 milliárd forint), ahol tízmilliárdokat költöttek el a bevándorlásról szóló Nemzeti Konzultációra és a Brüsszelnek üzengető plakátokra, ahol a Miniszterelnökség milliárdokból költözik fel a budai Várba, ott, abban az országban

egy migránsok által megvert magyar kamionos, aki a támadás óta csak napról napra tud élni, nos, az Magyarország Kormányának, és az annak mindenben asszisztáló Köztársasági Elnöknek nem ér többet egy sablonlevélnél.

Na, ez az a valóság, ami a plakátok mögött van.