Kovács Zoltán fiatal éveiben egyáltalán nem közéleti, sokkal inkább tudományos pályára készült. A tehetséges ifjú történész 1993-ban kitüntetéssel diplomázott a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen (amelyet 2001-ben olvasztottak be a Debreceni Orvostudományi Egyetemmel, a Debreceni Agrártudományi Egyetemmel és a hajdúböszörmény Wargha István Pedagógiai Főiskolával együtt az így létrejövő Debreceni Egyetembe). Az utolsó két évben már demonstrátorként dolgozhatott az intézményben, ahol 1995 és 2000 között óraadó tanár is volt.
A Central European University-vel már alapítása után egy évvel kapcsolatba került. Debreceni tanulmányaival párhuzamosan, 1992-93-ban mesterképzésen vett részt a CEU-n. Ennek elvégzése után
egy évig az oxfordi Queens College-ban képezte magát Soros-ösztöndíjjal, majd 1996 és 1999 között a CEU kutató-ösztöndíjasa volt.
Ennek keretében négy hónapig a londoni University College-ban, illetve három hónapig a washingtoni Wodrow Wilson Centerben kutathatott.
Doktori témája a Habsburg Monarchiáról a 18. század közepén a brit közvéleményben kialakult politikai kép volt. Erről szólt a 2001-ben, az akkor már a Debreceni Egyetem részeként működő KLT-n leadott disszertációja is, amelynek az „Anglo-Austrian diplomatic relations and the political image of the Habsburg Monarchy in mid-eighteenth-century England” (Angol-osztrák diplomáciai kapcsolatok és a Habsurg Monarchia politikai képe a 18. század közepén Angliában) címet adta.
Az értekezést 2001 októberében védte meg, s 2002 júniusában újabb PhD fokozatot szerzett a CEU-n, szintén történelemből.
Hogy miért is volt szüksége két történelem szakos doktori címre, már önmagában felvet néhány kérdést, és erre még vissza is térünk. Az is meglehetősen kimagasló eredménynek tűnik, hogy
két egymást követő félévben két disszertációt adott le.
Persze ezeket írhatta párhuzamosan is, és az sem kizárt, hogy oxfordi és londoni kutatásai idején két doktori értekezésre is elegendő forrásanyagot gyűjtött. Kíváncsiak voltunk rá, Kovácsnak hogyan sikerült ez a bravúr, így
mindkét dokumentumot megnéztük, és elemeztük.
A CEU-ra készített disszertáció címe nem más, mint a Debrecenbe írt értekezése címének második fele: „The political image of the Habsburg Monarchy in mid-eighteenth-century England.” De természetesen ez a legkisebb gond vele. A helyzet ugyanis az, hogy
a két disszertáció tartalma lényegében megegyezik.
Kovács nem pontosan ugyanazt a szöveget adta le, ám a mondanivaló tulajdonképpen ugyanaz, sok helyütt akár mondatról mondatra is. Előfordul például, hogy a Debrecenben leadott értekezésben az
„általában nem egyértelmű” kifejezés szerepel, míg a CEU-s disszertációban ugyanezen a helyen „általában kétértelmű”-t ír.
Több tucat hasonló példát sorolhatnánk fel – de sajnos, ha a törvényeket be akarjuk tartani, nem tehetjük.
A hazai szabályozás rendkívül szigorú jellege miatt ugyanis a disszertációkról nem készíthettünk másolatot, és nem is idézhetjük őket nyilvánosan. Így hát maradnak a számok.
A két értekezés szinte ugyanakkora terjedelmű, a debreceni 211, a CEU-s 204 oldalas. Már
a szó szerint megegyező tartalomjegyzékekből
is sejthető, hogy nagy különbség nincs a két dokumentum között. A két disszertáció a különböző témákat is szinte pontosan ugyanolyan részletességgel tárgyalja, több fejezet teljesen egyforma terjedelmű, a legnagyobb különbség is 4-5 oldalas.
A CEU-ra leadott értekezés összesen 575 lábjegyzetéből
egyetlen kivételével az összes levéltári forrást – de a szakirodalmi hivatkozások nagy részét is – megtaláltuk a fél évvel korábbi debreceni disszertációban.
Jellemző, hogy még az illusztrációként betoldott korabeli angol karikatúrák is kivétel nélkül megegyeznek a két értekezésben.
Egy-egy résztémát a CEU-s értekezésben bővebben, vagy szűkszavúbban fejt ki, mint az egy évvel korábbi debreceniben – de az igen nagy valószínűséggel elmondható, hogy
a CEU-n benyújtott dokumentumban új kutatási eredmény nem szerepel.
(Hiszen akkor lennének olyan levéltári források a második értékezésben, amelyek az elsőben nincsenek.) Márpedig ez nemhogy a doktori disszertáció, de az egyetemi diplomamunka elfogadásának is általában alapfeltétele szokott lenni a történelem szakokon.
Kettős versenyelőny
A végére marad a kérdés: egyáltalán miért volt szüksége Kovács Zoltánnak arra, hogy két intézményben is doktori fokozatot szerezzen? Hiszen a debreceni már egyértelműen feljogosította arra, hogy a magyar PhD fokozatot viselje, még egy további disszertáció megírása és megvédése pedig nem ad további tudományos fokozatot - legalábbis magyart biztosan nem.
A CEU azonban 2002-ben nem is hazai, hanem amerikai PhD-t adott
azoknak, akik a doktori képzést elvégezték az intézményben.
Amikor egy áprilisi kormányinfón azt kérdezték Kovácstól, a CEU-n amerikai diplomát kapott-e, azt válaszolta: nem tudja, de majd „meg fogja nézni”. Azóta sem derült ki, sikerült-e előásni a fiókból a diplomát, ám az biztos, hogy a CEU történelmi doktori iskoláját a magyarországi rendszerben csak 2005-ben, Kovács végzése után három évvel akkreditálták.
Vagyis józan paraszti ésszel gondolkodva
Kovács Zoltán csak azért akarhatott Soros György egyetemén is PhD fokozatot szerezni, hogy legyen egy, az Egyesült Államokban is elfogadott doktori címe.
Ami persze önmagában nem volna ördögtől való – ha a politikus nem bírálta volna több alkalommal is éppen azért az intézményt, mert a többi egyetemmel szemben versenyelőnyre tesz szert azzal, hogy Magyarországon ad ki amerikai diplomát.
Ő ugyanis
pontosan ezzel a „versenyelőnnyel” élt tizenöt esztendővel ezelőtt.
Sőt, a jelek szerint a többi CEU-s hallgatóval szemben is volt némi „versenyelőnye”: hiszen neki javarészt csak át kellett fogalmaznia fél évvel korábban már máshol leadott disszertációját.
Frissítés: A CEU reagálása