Közös sors, közös jövő

Határon túli lengyel és magyar fiatalok találkoztak Budapesten.

Az elszakított területeken élő lengyelekről még a "dwa bratanky" leglelkesebb magyar hívei közül is kevesen, s keveset tudnak. Többek közt ezen kíván változtatni az tábor, amelyet határon túli magyar és lengyel fiataloknak szerveznek Budapesten és a Balaton partján. A rendezvény a Magyar Szív-Magyar Szó Alapítvány és a Fundacja Kompania Kresowa nevű külhoni lengyeleket támogató alapítvány együttműködésének köszönhetően valósult meg. A résztvevők közt egyaránt találunk délvidéki és felvidéki magyar, valamint litvániai és fehéroroszországi lengyel fiatalokat. 

A tábor hétfői megnyitóján kiderült: a két szervezetet nem csak az elszakított nemzetrészek iránti elkötelezettség köti össze, hanem az is, hogy egyik fontos céljuk a téma beemelése a fősodratú közbeszédbe. Bencsik János, a Magyar Szív-Magyar Szó Alapítvány kuratóriumának elnöke kiemelte: fontos küldetésüknek tartják, hogy a segítsék a határon túli tehetséges fiatalok felfedését és segítését, különösen azokét, akik a sajtóban szeretnének dolgozni. Hangsúlyozta: többek közt azért dolgoznak, hogy a magyar közösségekről szóló hírek – amelyek sokszor kimaradnak a mainstream médiából – súlyuknak megfelelően jelenjenek meg a hazai nyilvánosságban. Ez azonban sokszor igen nehéz feladat, hiszen egyszerre kell megküzdenünk a fősodratú sajtó elhallgatásával, és az álhírgyárosok kattintásvadász „híreivel”.

Karel Kazimierczak a Fundacja Kompania Kresowa képviseletében elmondta: szervezetük fő célja, hogy felhívja a figyelmet határon túl élő nemzettársaikra, akiknek sorsa sem a közéletben, sem a médiában nem kap elég teret. Beszámolója szerint Fehéroroszországban közel 300.000, Litvániában 200.000, míg Ukrajnában 140.000 lengyel él. Ám megjegyezte, hogy ezek a számok csak a hivatalos adatok, amelyeket rendszeresen meghamisítanak a népszámlálások alkalmával. Hozzátette: a lengyel kisebbségnek mindhárom országban igen komoly diszkriminációval kell szembenéznie. A lélekszámukhoz szükségesnél sokkal kevesebb iskolájuk van, s ezeket is igyekeznek ellehetetleníteni. 

„Sok helyütt a lengyel nyelvű hirdetéseket, reklámokat is tiltják” 

mutatott rá Kazimierczak. Hozzátette: a lengyel állam nem sok segítséget nyújt a határon túli nemzetrészeknek, s a nemzetpolitika területen „ma Magyarország jóval előrébb tart”.

A megnyitón Szávay István jobbikos országgyűlési képviselő adott rövid összefoglalót a határon túli magyarság kialakulásáról és elmúlt száz esztendejéről. A történész végzettségű politikus ismertette a trianoni békediktátumot, illetve annak következményeit, az utódállamok közel egy évszázados elnyomó-asszimiláló törekvéseit, illetve a jelen kihívásait és lehetőségeit. 

A találkozó kedden az Országházban folytatódott, ahol Szabolcs Attila fideszes országgyűlési képviselő, a Nemzeti Összetartozás Bizottságának alelnöke köszöntötte a vendégeket. A honatya emlékeztett: Mi, magyarok és lengyelek az elmúlt száz esztendőben „két világégést majd a legaljasabb kútmérgező diktatúrát kaptunk a nyakunkba, s utána egy nagy adag istentelen globalizmust is.” 

Amit a 20. század művelt a nemzeteinkkel nem lehet egyik napról a másikra helyrehozni, ám a sebek begyógyításán fáradhatatlanul dolgozni kell – hangsúlyozta. 

„Aki nemzetpolitikával akar foglalkozni, annak törölnie kell szótárából a ’nehéz’ és a ’lehetetlen’ szavakat.”

fogalmazott Szabolcs Attila. 

A rendezvényen előadást tartott Szilágyi Péter, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára, aki részletesen ismertette az elmúlt hét év nemzetstratégiai lépéseit, a kormány határon túli magyarsággal kapcsolatos politikáját, valamint a magyar nemzetpolitikai intézményrendszert. Külön kitér azokra az oktatási programokra és ösztöndíj-lehetőségekre, amelyek a külhoni magyar fiatalokat célozzák.

A fiatalokat köszöntötte Csúcs Lászlóné, az Országgyűlés lengyel nemzetiségi szószólója és Rónayné Slaba Éva, az Országos Lengyel Önkormányzat elnöke is, akik előadásaikban részletesen ismertették a hazai lengyelek történetét, valamint az általuk fenntartott intézményrendszert, külön hangsúlyt téve a lengyel nyelvű oktatás helyzetének ismertetésére.

A találkozón felszólalt Mirkóczki Ádám, az Interparlamentáris Unió Magyar-Lengyel Baráti Tagozatának alelnöke is. A jobbikos országgyűlési képviselő az Alfahírnek elmondta: a magyar pártok szinte semmiben sem értenek egyet, a kevés üdítő kivétel egyikét a különleges lengyel-magyar kapcsolatok jelentik: ebben gyakorlatilag teljes a konszenzus minden politikai erő között. A politikus kiemelkedően fontosnak nevezte, hogy a két nemzet közös múltjának és közös küzdelmeinek emlékét ápoljuk, és hogy ezt a hagyományt átadjuk utódainknak is.

Ugyanakkor hozzátette: 

„nem szabad, hogy a lengyel-magyar barátság beragadjon a szimbolikus térbe, sokkal jobban ki kell aknáznunk a jelen és a jövő gazdasági együttműködési lehetőségeit.”

Mirkóczki szerint ennek előmozdítására és egy közös közép-európai stratégia kidolgozására időközönként ismétlődő, rendszeres közös lengyel-magyar kormányülésekre lenne szükség.
Joggal vagyunk büszkék közös múltunkra, de többet kellene beszélnünk a jövőről – fogalmazott a politikus.