Sikeres, megbecsült ember, olimpiai bajnok vízlabdázó. És most már politikus is. Kellett ez önnek? Hiszen a közélet jelenlegi hangulatát figyelembe véve nem a magyar politika a legnyugodtabb közeg a világon. Hogyan lett önből a Jobbik országgyűlési képviselőjelöltje? Jelentkezett, vagy felkérték?
Vona Gábor elnök úr, a Jobbik miniszterelnök-jelöltje személyesen kért fel erre a feladatra. A Jobbik első disputáján találkoztam vele először, 2015-ben, Tapolca-Diszelen. Ez volt a nyitánya annak az azóta hagyománnyá váló augusztusi rendezvénynek, amelyen Dúró Dóra és Szávay László szervezésében összejönnek értelmiségiek, közéleti szereplők, sportolók és a Jobbik vezető politikusaival megvitatják az aktuális társadalmi, politikai, gazdasági kérdéseket. Persze, nyilván tudtunk egymás munkásságáról, de Vona Gáborral az előadása után, ott volt alkalmam először személyesen is beszélgetni.
Hogy a Jobbikkal szimpatizál, az mennyiben volt meglepetés az ismerősei körében?
A Barikád Hetilapnak volt egy munkatársa, aki évekkel korábban készített velem egy interjút sporttal kapcsolatos témában, de azt elfelejtette mondani, hogy az újság címlapján is fogok szerepelni.
Ajaj, ez a barikádos munkatárs én voltam. Pedig mindig megkérdeztem mindenkitől, hogy mehet-e a címlapra. Ezek szerint ezt akkor elfelejtettem. Utólag is elnézést kérek.
Azért ez nem akkora gond, csak váratlanul ért. Az viszont igaz, hogy
bár családi, baráti körben és vízilabdás berkekben sokan tudták, hogy szimpatizálok a Jobbikkal, a címlap után viszont már szélesebb körben elkönyveltek, mint jobbikost.
Ami szimpátia, értékazonosság alapján igaz volt, és ma is az, még, ha nem is vagyok tagja a pártnak.
Milyen mérlegelések előzték meg azt, hogy elvállalta a képviselőjelöltséget?
Természetesen a döntés előtt megkérdeztem a családomat, hogy mit gondolnak róla, hiszen az ő támogatásuk nélkül nem vágtam volna bele a jelöltségbe.
A politika, különösen a mai magyar belpolitikai elég kemény terep, ahogyan nyilván centerként helyt állni is az volt a medencében. Mit tud magával hozni a sportpályafutásából az életének ebbe az új szakaszába?
Sportolóként, a saját szakterületemen mindent elértem, amit el lehet, és ezt egy csapat tagjaként tettem. Tudom, hogy csak így lehet sikert elérni.
Most is egy csapatban „játszok”, és mivel közélettel foglalkozó embereként látok káros tendenciákat az országban, úgy gondoltam, hogy ha a második legerősebb párt elnöke, vezetői, valamint értelmiségi holdudvara bízik bennem, akkor én ezzel a bizalommal élni fogok.
Itt kölcsönös bizalomról beszélhetünk, hiszen a jelek szerint nem csak arról van szó, hogy a Jobbik bízik az értelmiségben, hanem az értelmiség egyre jelentősebb része is bízik a Jobbikban.
Hozzám hasonlóan valóban egyre többen a Jobbikban látják annak a reményét, hogy a polgári Magyarország ne csak egy jól hangzó termék, egy eladható márkanév legyen, hanem az a valóság, amelynek létrehozásában az aktív és kezdeményező értelmiség kiveszi a részét.
A baráti, ismerősi körömben nagyon tetten érhető, hogy folyamatosan ábrándulnak ki a Fideszből, közülük a legtöbben már a Jobbik politikájával szimpatizálnak.
Van olyan, aki már névvel, arccal vállalja ezt a szimpátiáját, más egyelőre a háttérből segíti a pártot szakmai tanácsokkal, tapasztalattal, amit a Jobbik beépít a választási-, majd később a kormányprogramba.
Mi az oka, hogy még mindig vannak olyanok, akik csak háttérből, a Jobbik-szimpátiájukat nyilvánosan nem vállalva vesznek részt a kormányzásra való felkészülésben?
Szinte mindent elmond Magyarország jelenlegi hangulatáról, hogy sokan egyszerűen a Fidesz-KDNP haragjától tartva nem merik nyíltan vállalni a tőlük eltérő véleményüket. Ennek nagyon rossz az üzenete.
Amikor szóba került a képviselőjelöltségem, családi-, baráti körben is felmerült, hogy lejáratással, különböző vegzálásokkal kell majd szembenéznem. Viszont éppen ez a körülmény volt az egyik fő motivációs tényező a jelöltség elvállalásában, hogy ezen az antidemokratikus állapoton változtatni kell, és ebben részt szeretnék venni, mert Magyarország, a magyar emberek nem lehetnek a félelem foglyai.
Ezért is szeretném hallatni a hangomat, hogy 27 évvel a rendszerváltás után senkit ne lehessen ellehetetleníteni azért, mert bizonyos dolgokról máshogy vélekedik, mint az aktuális kormánypárt. Egyébként vannak olyan intézkedései a mostani kormánynak, amelyek nekem is tetszenek, ezért én azt a Vona Gábor által is vallott politikát támogatom, hogy amit jól csinált az Orbán-kormány, azt meg kell tartani, amit pedig nem, azon változtatni kell.
Szerintem ez a fajta politika is hozzájárult ahhoz, hogy egy megbélyegzett rétegpártból szélesebb körben elfogadott néppárt lett azáltal, hogy bár az alapvető célkitűzések nem változtak, de a kommunikáció, a habitus pozitív irányba mozdult el.
Ez kellett ahhoz, hogy egyre többen elhiggyék, a Jobbik képes minden magyart egyformán képviselni, nem csak azokat, akik azonos értékrendet vallanak vele. Ez a feltétele egy sikeres kormányzásnak.