Tényleg itt tartunk? Aki nincs velünk, az ellenünk van

A pártok megjelenésével szinte egyidőben született meg azok betiltásának igénye. 

A Jobbikot párttá alakulása óta számos szervezet, politikus szerette volna már feloszlatni, betiltani. A Zsidó Világszövetség mellett ebbe a körbe tartozik többek között: Vajnai Attila, Feldmájer Péter, Kende Péter, Nyakó István, Dániel Péter, Vadai Ágnes, Gyurcsány Ferenc, Dömötör Csaba. A kör ma bővült. A Fidesz-közeli Alapjogokért Központ  stratégiai igazgatója is megpendítette ennek a lehetőségét. 

Kovács István az m1-en kijelentette:

"A Jobbik számára a lét a tét, mivel a legvégső esetben, ha súlyos jogsértést tapasztal az ügyészség, benyújthatja a megszüntetésre irányuló keresetet a bíróságnak."

Fenyegetések, üzengetések

A Jobbik ellehetetlenítésére széles eszköztárral próbálkoztak már a politikai ellenfelei. A betiltással való fenyegetés mellett a szalámizási kísérletek is előfordultak.

Tavaly szeptemberben Volner János beszélt arról, hogy egy a kormánykörökkel jó kapcsolatban lévő vállalkozó hívta találkozóra, ahol azt közölte vele, hogy vagy kiszáll a politikából és keményen betámadja Vona Gábort, vagy tönkreteszik és „kinyírják”. 

"Hagyd ott őket, leállítjuk az akciót!"

Nyikos László 2010-ben került a fideszes politikusok és a kormánybarát média célkeresztjébe. Az Állami Számvevőszék egykori alelnökének, a Jobbik korábbi országgyűlési képviselőjének szakmai előéletét, a munkájáért felvett pénzt firtatták.

A Bar!kádnak arról nyilatkozott hat évvel ezelőtt, hogy Lázár János beszélgetésre hívta. Az akkor elhangzottakról a következőket mondta a lapnak Nyikos:

"Meglepően informált volt rólam. »Készültem belőled« – így fogalmazott Lázár. Majd folytatta a fideszes politikus: »Azt mondta nekem a miniszterelnök úr, hogy a Jobbik-frakcióban két emberre kell figyelni: az egyik a Pősze, a másik a Nyikos.« Ez volt ősszel, és íme, mi történt? Pősze Lajos már nem tagja a frakciónak. Engem meg több médium is kérdezett: mikor leszek én is független?

(...)

Nyilván nem tudom bizonyítani, hogy a lejárató akció mögött ő áll, de elképzelhetetlen, hogy ne tudott volna például az ominózus azonnali kérdésről, ami a törvényesen keresett jövedelmemet firtatta. Ha pedig tudott erről, akkor súlyos politikai hibát követett el azzal, hogy hagyta az Állami Számvevőszéket bevonni egy direkt politikai játszmába. Két hete kaptam egy telefonhívást:

Figyelj, már a kuruc.info is veled foglalkozik. Nem háborít fel? Hagyd ott őket, és egy percen belül leállítjuk az akciót."

A politikai küzdelmekben gyakori a megfélelmlítés, ellehetetlenítés, a szalámizás, a riválisok bebörtönzése és végső soron egy párt betiltása. 

Leradírozták az ellenzéket

A magyar pártrendszer a kiegyezés utáni időszakban alakult ki. Előtte inkább a közös álláspontot képviselők laza csoportjairól beszélhetünk. 1865-ben Országgyűlésen a képviselők Felirati és Határozati Pártként jelenítették meg közjogi álláspontjukat Deák húsvéti cikke kapcsán.

A magyar társadalom rendkívül megosztott volt az 1867-es kiegyezés kérdésében. Sokan az 1848-as eszmék elárulásának tartotta az alkut az udvarral. Az elutasítók táborának legismertebb alakja a Turinban élő Kossuth volt. Szavai azonban a politikai döntéshozók körében nem találtak széles körű támogatásra. A baloldali politikai erők viszont egyetértettek azzal, hogy a haza pusztulásához vezet, ha annak sorsát Bécshez kötik.

A szenvedélyes hangú levelek mellett elsősorban Böszörményi László országgyűlési képviselő révén, számos cikk is született ebben a témában. Perbe fogták a politikust és bebörtönözték. A kiegyezést ellenző demokrata köröket pedig nemes egyszerűséggel feloszlatták.

Feloszlatott szakszervezet

A földművesek és a munkásmozgalmak szerveződése 20. század eleji közéleti aktivizálódása óriási kihívás elé állította a hatalom birtokosait. Komoly fejtörést okozott a párttá szerveződő a szegény paraszti réteg képviseletére vállalkozó Parasztszövetség is a kormánynak. Áchim András parasztvezérként hiába nyert 1905-ben és 1906-ban is képviselői mandátumot bírósági úton megsemmisítették azt, osztályellenes izgatás miatt.

A Szociáldemokrata Párt politikusai felszólaltak az Országgyűlésben az érdekében. 1906. november 9-én adták ki az 122000 számú körrendeletet, ami kimondta, hogy a földmunkásszakszervezetek alapítása és ellenőrzése a helyi közigazgatási hatóság feladata. 

Csak egy feljelentés kellett

Gyakorlattá vált, hogy egy-egy feljelentés alapján a szakszervezet működését felfüggesztették, vagy feloszlatták. Olyan indokok is előfordultak a betiltáskor, hogy tagdíjat szedtek az érdekvédelmi fórum tagjai, hogy sztrájk esetén segíteni tudják egymást, a hatóságok a pénzről azt állították, hogy azt szervezkedésre akarták fordítani. A szakszervezeti tagok száma az adminisztrációs fellépésnek köszönhetően rövid időn belül nagy mértékben csökkent.

A jelentős munkaerő többlet miatt a munkaadók arra kötelezték alkalmazottaikat, hogy írjanak alá egy bárcát, ami annyit tett, hogy kijelentették, hogy nem lépnek be szakszervezetbe. 

A bosszúvágy

1918 novemberében alapították meg a Kommunisták Magyarországi Pártját, amit a következő év februárjában betiltottak. A szervezet vezetését bebörtönözték. 1919 tavaszán a szociáldemokraták szövetkeztek velük és a két párt tagságának egyesülése után kikiáltották a Tanácsköztársaságot és létrehozták a Szocialista-Kommunista Munkások Magyarországi Pártját.

A vörös rémuralom idején 1919 áprilisában úgy tartottak tanácsi választásokat, hogy abból számos társadalmi réteget kizárták és csak a szocialisták jelöltjeire lehetett szavazni. A proletárdiktatúra betiltotta és felszámolta az ellenzéki erőket, így például az Egyesült Negyvennyolcas és Függetlenségi Pártot, a Keresztényszociális Népppártot.

A Tanácsköztársaság bukása után a pártok szétváltak. A kommunisták illegálisan újjászerveződtek már 1922-ben, legális alakot 1925-ben öltöttek, amikor a proletárdiktatúra kiépítésének célját a Magyarországi Szocialista Munkáspárt név alatt hirdették meg.
1928-ban betiltották a szervezetet, tagjait halálbüntetések útján, valamint súlyos börtönévekkel likvidálta a hatalom. A kommunisták idővel újjászerveződtek és a fasizmus elleni harccal szereztek maguknak támogatókat.

Magyarország szovjet megszállásával egyidőben ismét Magyar Kommunista Pártként jelentették be igényüket a hatalom megszerzésére. A második világháború lezárása után két évvel a kék cédulás választási csalással a legerősebb párttá váltak. Beolvasztották a Nemzeti Parasztpártot, egyesültek az MSZDP-vel. A polgári ellenzéküket módszeresen felszámolták. 

Szálasi kitartása

Szálasi Ferenc 1935 tavaszán alapította a Nemzeti Akarat Pártját. A következő évben betiltották a szervezetet. 1937-ben új néven próbálkozott a politika színpadára lépni, de a Magyar Nemzeti Szocialista Pártot 1938-ban ismét feloszlatták, Szálasit bebörtönözték. A hatalom így próbálta elejét venni az ország további jobbra tólódásának. Szálasi szabadulása után 1938 tavaszán Nemzeti Szocialista Magyar Párt – Hungarista Mozgalom (NSZMP – HM) néven szervezte közösségbe eszméi követőit, de 1939-ben ezt is betiltották. 1939 márciusában a Nyilaskeresztes Pártként futó formáció már a választásokon való indulásig is eljutottt. 1944 nyarán a Sztójay-kormány feloszlató határozatot fogadott el. Az illegalitásban tovább működő szervezet ugyanez év őszén megragadta a hatalmat.

Fizikai megsemmisítés

1945 után a szovjet megszállás miatt a választásokon győztes kisgazdák koalíciós kényszerben voltak. A kommunisták megkapták a belügyi tárcát. 1947-ben jogellenesen lefogták a kisgazdák főtitkárát, Kovács Bélát. Aki ellenállt a kommunista hatalmmi törekvéseknek az megfélemlítették, perbe fogták, fizikailag megsemmisítették. Nagy Ferenc miniszterelnököt is lemondásra kényszerítették. 

A keresztény szociális mozgalom nemcsak a vörösöknek volt útjában, 1944-ben a Sztójay-kormánynak is problémát okozott, ezért betiltotta. Az 1945-ben újjáalakított szervezet négy évvel később, Rákosiéknak köszönhetően megszűnt létezni.

A rendszerváltás után is voltak tiltások

A rendszerváltás után több hungarista nézeteket valló párt alakult Magyarországon. Ezek vezetésében Szabó Albertet, Győrkös Istvánt és Ekrem-Kemál György foglaltak helyet. 1994-ben a Legfelsőbb Bíróság betiltotta a Világnemzeti Népuralmista Pártot. A Magyar Népjóléti Szövetség formációban tovább politizált Szabó valamint elvtársai sőt, 1998-ban az önkormányzati választásokon is elindultak és 112 szavazatot szerzett a jelöltjük.