2017. 10. 24. 16:37

Megragadtam köztes pozícióban: nem tartozom se a nézőtérre, se a színpadra – Polczer Eszter interjú

A képeit Sther néven publikáló Polczer Eszter bő egy évtizede fotózik rock és metal koncerteken, rendezvényeken. Ezt a tevékenységét civil foglalkozása mellett hobbiként űzi, ezért gépével túlnyomórészt csak a számára szimpatikus – energikus, igényes és egyedi muzsikát prezentáló – csapatok, előadók fellépéseit örökíti meg. Fotóival nyomtatott és online sajtótermékekben, különböző flyereken, CD borítókon, és a közösségi oldalak kiemelt felületein találkozhat az érdeklődő. Az idei tavasztól már MÚOSZ tagként – azaz hivatalosan is sajtósként – hódolhat szenvedélyének Eszter, akivel a fotózás elkezdéséről, a kész képek egyéni publikálásáról, a kedvenceiről, a koncertfotózás praktikáiról, a főzésről, és az esetleges álommelójáról beszélgettünk.

 - A honlapodon egy rövid, de velős bemutatkozás olvasható a tevékenységedről, de ha nem bánod, ezt egy picit részletesebbre vennénk néhány kérdésre adott válaszoddal, hogy jobban megismerjünk téged, és a munkádat. Csapjunk egyből a közepébe! Az interjúnk egyeztetésekor azonnal kiderült, hogy van civil foglalkozásod. Akkor miként kell tekintenünk a fotós tevékenységedre?

 - Mindenképpen csak hobbi. Villamosmérnök vagyok és bankinformatikus. Heti 40 órában rendszerezek, tervezek, szervezek és fejlesztek. Kikapcsolódásként élő rockzenét hallgatok és fotózok. Bevált a recept, kikapcsol és jókedvre derít. Ráadásul sokaknak sikerül a képeimmel örömet okozni. Szeretik és várják őket a bulik után. Sokan megköszönik és felhasználják. Ezt jó megtapasztalni, látni, s büszkévé is tesz. Megerősíti, hogy jó helyen vagyok, érdemes csinálni ezt az egészet.

 - A fotózásnak volt előzménye a családodban, vagy kizárólag csak te foglalkozol ezzel a szűk környezetedben?

 - Semmi ilyen előzmény nem volt. Egy nyáron véletlenül került a kezembe egy filmes automata fényképezőgép. Később, a képeket nézve döbbentem rá, hogy akár én is fotózhatnék. 2003 karácsonyra szüleimtől kaptam egy digitális kompakt gépet, ezután kezdtem rendszeresebben kattogtatni. Elvittem magammal barátaim koncertjére is, s a kedvükért elkezdtem játszani a fotóst. Évekig csak nekik, a Médium zenekarnak fotóztam. Aztán beleszerettem egy nagyobb, ún. ultrazoom gépbe, s masinát cseréltem. Innentől egyre több koncertre vittem magammal, a képek pedig egyre jobbak lettek. Újabb gépcsere után jött a fordulópont. Barátaim együttese megszűnt, így új áldozatok után néztem. Így lettem a Cry Free zenekar fotósa, majd sorra jöttek a többiek. Közben bemutattak menedzsernek, klub tulajdonosnak. Megtapasztaltam, milyen bennfentesnek lenni, egyre több buliban fotósként, a zenekar/szervező vendégeként jelen lenni. Ma már hazajárok a BackStage Pubba, a Dürer Kertbe. Gyakran a közönség soraiból fotózok, néha a kordonon belülről, a színpadról szinte sohasem. Megragadtam köztes pozícióban: nem tartozom se a nézőtérre, se a színpadra. És itt érzem magam jól. A gép mögött, sokszor észrevétlenül.

 - A már említett honlapodon visszamenőleg 2014 júliusáig lehet a feltöltött galériákból szemezgetni. Ekkor kezdtél el koncerteket fotózni, vagy csak innentől találtad publikusnak bemutatni a munkáidat?

 - A Google Photos profilomban 2009 óta gyűlnek a publikusnak ítélt fotók, ma már 300-nál is több album található itt, nagyrészük koncertfotókat tartalmaz. A honlapom jelenlegi formájában 2014 júliusa óta üzemel, abban az időben kezdtem elfogadni a fotós státuszt, s ehhez alakítani a weboldalt.

 - Az hogyan jött, hogy a rock/metal színtár előadóit, zenekarait kapd lencsevégre?

 - Mindig is rock és metal koncertekre jártam, ezt a zenét és ezeket a bandákat szerettem és szeretem a mai napig. Nekik, értük érdemes dolgozni. Kivételek persze adódnak: szívesen fotózom a Vazul Vére rockopera előadásait és fontolgatom, hogy meg kellene próbálkozni a prózai színházi előadások fotózásával is.

 - Kizárólag olyan csapatokat fotózol, akik zenéje, előadásmódja tetszik neked, vagy vannak „nemszeretem” munkáid is?

 - Sokáig csak így ment, csak akkor lettek igazán jó képek, ha volt valamiféle kapcsolatom a zenekarral. Ma már működik enélkül is, de igazán akkor érzem magam jól, amikor szívemcsücske zenészekkel dolgozhatok. Hobbi fotósként pedig megengedhetem magamnak, hogy szinte csak ilyen bulikat vállaljak - hisz nem a pénzért csinálom.

 - Számodra könnyebb úgy dolgozni egy-egy „alannyal”, ha a privát életben is sűrűn találkoztok, rendszeresen kapcsolatban vagytok?

 - Sokat segít, ha van valamiféle kapcsolatom a színpadon állókkal. Sok esetben ez csak köszönőviszonyt jelent, vagy épp csak online csevegéseket egy-egy buli után. Nem szoktam visszaélni a státusszal, a lehetőséggel, nem lógok a művész urak nyakán csak azért, mert megtehetném. Idővel persze alakultak/alakulnak már ki barátságok, amikre büszke vagyok.

 - Kis kitérőként, a bemutatkozásodban azt is megemlíted, hogy családi és egyéb jellegű fotókat is készítesz. Ezek kizárólag belső használatra készülnek-e, illetve, ha már ennyi féle közegben dolgozol, akkor képzeljünk el téged úgy, hogy szinte állandóan a nyakadban lóg, vagy kezed ügyében van egy gép?

 - A családi fotók az érintettek kérésére kizárólag belső használatra készülnek, illetve készültek. Néha „nem koncert” körülmények között is ott a gép a kezemben, de nem mindig és nem mindenáron. Motoros nyaralások/túrák alkalmával például megelégszem a mobiltelefonom fényképezőgép funkciójával, s egy-egy bulira elkeveredek masina nélkül is.

 - Visszatérve a „hangos” képekhez. Nem érzem, hogy szűk zenei határok között mozognál, hiszen az albumaidat elnézve jó nagyot merítesz a rock és a metal színtér stílusai közül. Konkrét kedvenceket felsorolnál, és meg is indokolnád, hogy miért ők azok?

 - Fotós és „civil” szemmel is ugyanaz a lényeg: az energikus, igényes és egyedi muzsika. Amikor szívvel-lélekkel és tehetséggel tevékenykednek a színpadon, az megfog és elvarázsol. Lehet az tribute (mint az Iron Inside, a City of Moon, Heep Freedom, Run for Power és Triász), vagy saját zenei anyag (mint a Salvus, divideD, Continoom, Vegas Mafia és Tales of Evening). De sokszor nem is a zenekarokhoz kötődöm, hanem sokkal inkább egy-egy énekeshez, zenészhez. Jó példa erre Jósa Tamás, Kiss Zoli, Molnár Péter „Stula” és Rudán Joe.

 - Igen szimpatikus, hogy egy-egy galéria közzétételekor egy rövidebb-hosszabb bevezetőt is írsz a fotózott eseményről, ezáltal jóval személyesebb a visszatekintés, mintha csak szimplán megosztanál egy albumot. Ezt miért tartod fontosnak?

 - Épp a személyes jelleg miatt tartom fontosnak. Sokan ömlesztik nyilvános Facebook albumokba a bulikon készült képeiket, ezektől szerettem volna látványosan különbözni. Nem mindig van energiám és időm hosszabb szöveget írni, de két-három sor ilyenkor is odakerül az album mellé az oldalra. Egy-egy különösen jól sikerült este után, vagy számomra épp újdonságszámba menő koncert után pedig dőlnek a szavak és hosszabb szöveg sikeredik.

 - Néhány szóval bemutatnád a felszerelésedet?

 - Aki nagy nevekre és komoly szett felsorolására számít, annak csalódást kell okoznom. Bő két éve használom a jelenlegi gépemet, egy SONY Cyber-Shot DSC RX-10 masinát. Nem tükrös, nem cserélhető objektíves, cserébe villámgyors, könnyű és imádja a színeket és a sötét apró színpadokat.

 - A képeid milyen felhasználási területeken jelennek meg?

 - Én sem számítottam rá, de visszaköszöntek már nyomtatott sajtóban, flyeren és CD borítóban is. Előszeretettel használják őket a zenekarok és zenészek Facebook profil- és borító képként. Alkalmanként bekerülnek az online zenei sajtóba is, cikkekbe, interjúkba.

 - Van egy Youtube csatornád is, ahová az általad készített videókat töltöd fel. A koncertek, dalok filmezése mennyire komoly a fotózás mellett?

 - Ritkán, de készülnek videók. Jellemzően akkor, amikor egy-egy dal rögzítését valakinek megígérem, vagy valamiért szeretném az adott nótát később újra hallgatni. De inkább meghagyom ezt a komoly felszereléssel rendelkező videós kollégáknak.

 - Idén tavasszal MÚOSZ tag lettél. Számítottál erre, vagy meglepetés volt?

 - A tagfelvételi kérelmet én írtam, így nem okozott meglepetést. Nincs ennek a tagságnak komoly jelentősége, de mégiscsak jólesik az elismerés. Néha jó leírni és elmondani egy-egy koncert belépő-, illetve vendéglistás hely igénylésekor: sajtósként, és nem magánemberként kérem az akkreditációt.

 - Figyelemmel kíséred más fényképészek munkáit, aktualitásait, netán szoktál-e kimondottan fotós oldalakon nézelődni?

 - Nem jellemző, ilyen szempontból sem vagyok tipikus fotós. Kollégák koncertfényképeit szívesen átpörgetem, de fotós oldalakat szinte egyáltalán nem látogatok.

 - Újra szóba hoznám a témaválasztásaidat, amelyek alapján arra lehet következtetni, hogy a rock és metal muzsika a domináns az otthoni zenehallgatás során is. Ez így van, vagy azért befér más stílus is?

 - Ritkán hallgatok otthon zenét, munkához vagy utazáskor is csak ritkán szól. Amikor tehetem élőben hallgatom a kemény zenét.

 

 - És ha már magánszféra: még egy témát felhoznék, ha megengeded. Egy Facebook mappád arról tanuskodik, hogy főzni-sütni is szeretsz, és a képek alapján pedig elég egyértelműen, hogy tudsz is.

 - Gyerekkorom óta szeretek főzni, sütni. Mostanra már talán tudok is. (nevet) Nyaranként nagymamámtól tanultam, Anyumnak segítve gyakoroltam, majd saját háztartást vezetve alakítottam ki a saját stílusomat ebben is. Munka utáni kikapcsolódásként gyakran főzök vacsorát, másnapra ebédet. Eleinte csak egymagamnak, alkalmanként családi ünnepek apropóján, az utóbbi évben már Páromnak is.

 - Kötelező téma: kezdő koncertfotósoknak mit tanácsolsz?

 - Türelem és szerénység kell ehhez is. Nem lehetsz útban a többi szórakozni vágyónak, nem zavarhatod a zenészeket. És érdemes alaposan megválogatni a publikálásra kerülő képeket. Nem jó egy buliról 200 képet kitenni, mert unalmas és senki sem nézi végig. Találd meg a legjobb, legérdekesebb 20-30 képet és azt mutasd csak meg. Figyelj rá, hogy melyik zenész milyen képeket lát szívesen magáról, és ezeket válaszd.

 - Végezetül érdekelne, hogy van-e fotós álmod? Úgy értem, hogy olyan előadó, zenekar aki még „nem volt meg” – akár koncerten, akár promóanyagként –, de szívesen fényképeznéd?

 - Nem gondolkoztam ezen, nincs ilyen vágyálmom. Persze, biztosan jó kaland lenne hivatalosan fotózni például egy Tankcsapda vagy Metallica koncertet.