- Kb. egy éve készítettem egy életműinterjút Molics Zsoltival, és abban elmesélt egy sztorit rólad, hogy van egy mikrofonod, amit még Vikidál használt, és hogy te azt milyen nagy becsben tartod.
- Ez így van. Illetve, már csak volt, mert sikeresen ellopták most nyáron.
- Hoppá!
- Felléptem egy fesztiválon, ahol több zenekar is játszott. Amikor befejeztük a mutatványt, lejöttünk a színpadról, otthagytam az effektjeimet, az állványon a mikrofont, és amíg egy kicsit beszélgettem az öltözősátorban, egyszerűen eltűnt. Úgyhogy sajnos így jártam a Vikidál Gyulától kapott mikrofonommal. Ilyen a rockszakma… vigyázni kell mindenre!
- Sajnálom! Nem akartam rossz emlékeket feleleveníteni, hanem ennek apropóján adta volna magát a kérdés, hogy a Dinamit első két nagylemezével milyen a kapcsolatod?
- Nagyon szerettem ezeket. Nagy Vikidál rajongó voltam – illetve vagyok a mai napig is – mert számomra ő volt Magyarországon a rockéneklés etalonja. A P. Mobil frontembereként ismertem meg, és értelemszerűen a Dinamit megalakulását is nagy örömmel üdvözöltem. És egy személyes élményem is kötődik az első pécsi fellépésükhöz. Abban az időben az volt a divat, hogy a koncertek előtt kis felvezetők, konferansziék is elhangzottak. Nálunk Cintula (Keresztes Tibor, rádiós műsorvezető/lemezlovas – a szerk.) volt lenn, aki bemondta a zenekarokat, valamint a buli előtt feltett egy találós kérdést, és az arra adott jó válasszal az első Dinamit kislemezt lehetett megnyerni. Bejátszották egy dal rövid részletét, és ki kellett találni, hogy mit hallottál. Ez jelen esetben a Golden Earring együttes Radar Love című száma volt, és mivel már akkor is nagyjából képben voltam a külföldi rockzenével is, jelentkeztem, hogy tudom. Így felmehettem a színpadra az erősítők és a dobfelszerelés mellé – és egy picit meg is voltam illetődve, hiszen akkor még csak 16-17 éves voltam – ahol is átadták nekem a zenekar tagjai által dedikált kislemezt. Ez egyébként az itteni Nemzeti Színházban történt, ahol akkor még rockkoncerteket is rendeztek.
De természetesen nem csak ezen a bulin voltam, hanem olyanon is, amikor már Lugó (Lugosi László, gitáros – a szerk.) is a zenekarban játszott. Figyelemmel kísértem a pályafutásukat, mindegyik lemezük megvettem.
- Te 2014 elején csatlakoztál a csapathoz. Ismerted a 2010-es Játszd, ahogy akarod című albumot is, illetve – az előzőek fényében – képben voltál az együttes ezt megelőző újjáéledésével?
- Igen, ez a lemez is eljutott hozzám. És örültem, hogy ismét van Dinamit.
- Amikor felkértek, hogy lépj be a zenekarba, azonnal elvállaltad ezt, vagy gondolkodnod kellett rajta? Hiszen akkoriban jött ki első szólólemezed, és amúgy is elég sűrű a koncertnaptárad.
- Nem okozott gondot, hiszen akkor még úgy volt, hogy ketten énekelünk Kálmán Gyurival, amit én egy nagyon érdekes felállásnak, színfoltnak gondoltam. Plusz úgy gondoltam, hogy a Dinamittal nagyon sok bulim nem lesz, mert Németh Gábor mindig is a minőségre törekedett, és akkor is felvázolta, hogy csak nagy koncerteken, különleges alkalmakkor lépnénk fel, klubozni nem akar.
- Megtiszteltetésnek vetted a felkérést?
- Hogyne! Németh Gábor és Szűcs Antal Gábor zenészkarrierjét már a Skorpiótól kezdve követtem. Kisgyerekként már 1975-ben Skorpió bulin voltam, szintén Pécsett. Nagyon szerettem a bandát, és személy szerint tiszteltem a muzsikusokat. Utána meg ugye tíz évet együtt játszottam Németh Gáborral a P. Mobilban, tudom, hogy hogyan dobol. Szerintem ő az ország egyik legjobb dobosa, szeretek vele dolgozni, mert egy olyan ember adja a ritmust mögötted, aki a világon a párját ritkítja. Ilyen zenészekkel nagy öröm, és felemelő érzés együtt muzsikálni. És ez igaz Zsöcire is! Az ő munkásságát is betéve tudom az ős-Eddától kezdve. Úgyhogy egyértelmű volt, hogy azonnal igent mondtam.
- A Játszd, ahogy akarod dalait újra felénekelted, és ebben a verzióban is megjelent a lemez 2015-ben. Igen minimális azoknak a hazai albumoknak a száma, amelyeken ugyanaz az anyag szerepel, csak más énekhanggal.
- Igen, ez így van. Gábor kérése volt, hogy legyen meg az én hangommal is ez az anyag. Úgyhogy felmentem Pestre, és egy délután felénekeltem. Jól ismertem már a számokat, nem volt semmi gond.
- Van egy kész nóta, és a többiek most is próbálnak Pesten, úgyhogy elvileg lesz.
- Azt jól érzékelem, hogy mintha egy kicsit nagyobb fordulatszámra kapcsolt volna a zenekar? Szinte több koncertetek van itt az év utolsó felében-harmadában, mint az ezt megelőző esztendőkben.
- Lehet. Nyáron volt két szabadtéri fellépésünk, most jön a miskolci dolog, és lesz egy karácsonyi koncertünk a Barba Negrában december 26-án, amit még egy – általam szervezett – hazai pályás, azaz pécsi bejátszó buli is megelőz pár nappal korábban, december 23-án.
- Te, mint frontember, hogy látod, a Dinamit és a dalai mennyire vannak a köztudatban?
- Az első két lemez anyaga nagyon. Minden magyarországi rockzenét szeretőnél szerintem etalon a Dinamit és A híd album, vagy legalább is szeretik és ismerik az azokon megjelent számokat, ezek bevésődtek mindenki agyába. Ezért azt kell mondjam, hogy szinte nyert ügye van a zenekarnak, hiszen jó dalokat játszik kiváló zenészekkel, és emiatt mindenhol jó a fogadtatása.
- Milyen programmal léptek színpadra?
- Mindhárom nagylemezről játszunk dalokat. A repertoár egyharmad részét a Játszd, ahogy akarod album számai, kétharmad részét pedig az első két LP klasszikus nótái adják, úgyhogy el van osztva arányosan. Ez műsoridőben kb. bő másfél, szűk két órát jelent. Úgyhogy itt nincsenek három vagy ötórás bulik, mint nálam, annyira elvetemült csak én vagyok, hogy ilyen hosszúságú koncerteket adjak. (nevet)