Tíz éves korától ír. Mit ír egy gyerek?
Nyilván hobbi volt. Nem arról van szó, hogy egyszer felébredtem és mondtam édesanyámnak, hogy író leszek, ne is tarts vissza. Ez egy folyamat, inkább azt jelenti, hogy folyamatosan rögzítem a gondolataimat. Négy évesen írtam a falra, nem örültek neki. Tíz évesen írtam naplót, történetek jártak az eszemben, lejegyeztem őket.
Később jött egy fordulat, 1979-ben mutatták be a Star Warst itthon. Megnéztem, fertőzést kaptam, érdeklődni kezdtem a tudományos fantasztikum iránt, ez meghatározó volt. Aztán elolvastam a Harrison Fawcett életéről szóló regényt. Felfedező volt, eltűnt a Mato Grosso brazíliai őserdőben, miközben egy elveszett várost keresett. (Később róla mintázták Indiana Jones karakterét – a szerk.) Akkora hatással volt rám, hogy eldöntöttem, ha írói néven fogok publikálni, akkor biztos, hogy ez lesz az.
A lejegyzett történeteim megmutattam a szüleimnek, haveroknak, így indult az egész. A '80-as évek elején elvittek katonának, itt átestem néhány spirituális élményen, ami szintén meghatározó volt. Elkezdtem foglalkozni a spiritizmussal, okkultizmussal, később a hittudományról tanultam, teológia szakon a Pázmányon. Aztán 1994-től egy félbehagyott sztorimat nagy erőkkel kezdtem írni, négy év alatt a végére értem. Ez volt az első regényem.
A Katedrális?
Igen. A Katedrális harcosai és A Katedrális legendája, 1998-99-ben.
Milyen spirituális élmények érnek egy sorkatonát?
Egyszer bejött valaki a körletbe, mondta, hogy a másikaknál ott egy ember, aki ilyen spirituális szeánszokat tart. Átmentünk. Asztaltáncoltatás meg ilyeneken dolgozott, akkori tudásom szerint döbbenetes élmény volt. Lehet, hogy csalt a srác, most már nem tudom megmondani, de akkor úgy gondoltam, hogy elképesztő képességei vannak, természetfeletti aspektusokkal. Ez elég volt ahhoz, hogy elindítson egy pályaíven. Akkoriban azt gondoltam, hogy pap leszek vagy spiritiszta. Aztán a Szépművészeti Múzeumban 10 évig biztonsági rendszerkezelő voltam, majd portás a könyvtárban, meg ilyesmik.
Nemes Istvánnak (a debreceni Cherubion kiadó tulajdonosának) adta oda a Katedrális első szinopszisát. Mit szólt hozzá először?
Ez 1997-ben történt a Hungaroconon. Egy ismerősöm agitált, hogy menjek el, mert írókkal és kiadókkal találkozhatok, talán felfedeznek, csináljak egy szinopszist. Írtam egy 12 oldalast a Katedrálisból, odaadtam Nemes Istvánnak, azt mondta, hogy ő nem olvas szinopszisokat, de eltette. Talán egy-másfél hónap múlva jelezte, hogy ez neki nagyon tetszik, postázzam ami kész van belőle. Elolvasta, azt mondta, hogy kiadja, mert jó. Megkért, hogy előtte írjak egy novellát, hogy bevezesse a nevemet, amit egy antológiában ad ki. Ez volt a Hogyan legyünk Sherlock Holmes? – ezzel indult a Brett Shaw sorozat, ami óriási siker lett, tulajdonképpen a mai napig az.
Érdekelték az okkult tudományok, de később úgy fogalmazott, hogy „kigondolta magát a témából”, ez mit jelent?
1986-ban leszereltem, úgy jöttem ki, hogy marhára érdekel. Áltudománynak minősült, a szocialista rendszerben nagyon nehéz volt irodalmat szerezni belőle. Magánantikváriumokban találtam ilyeneket. A második világháború előtt megjelent spiritiszta, okkultista szakirodalmakat vásároltam. Ez sokáig meghatározó volt, az új regényeimben megjelenő spiritualizmus is ebből táplálkozik.
Azért gondolkodtam ki magamat belőle, mert elmentem a hittudományi akadémiára, akkor még az volt a Pázmány. Két évig ott voltam, szellemi szikrázás zajlott végig, ami szintén meghatározó volt. Itt egészen másképp foglalkoztak ezekkel a témákkal. Okkult-kutató is akartam lenni, mélyen belementem a sztorikba. Bár ez egy elég veszélyes terület, aki ismeri az tudja, vagy totál magával ragad vagy még időben kiszállsz, én kiszálltam. Ezután a kreatív energiáimat inkább végleg az írásba öltem.
Sokáig a sci-fi volt a fő területe, aztán jött a történelem, amiből megszületett a Hadak Útja sorozat. Miért váltott?
A korona hatalma című könyvem megjelenése után beszélgettem az olvasóimmal. Azzal szembesültem, hogy nagyon keveset tudnak a magyar történelemről. Frodó nagyobb hős, mint Zrínyi, többet tudnak Batmanről, mint Toldiról. Ez tarthatatlan. Innentől kezdve úgy gondoltam, hogy ez egy misszió, amit tudatosan vállaltam. A mai napig nagyon szeretem a science fictiont, de inkább történelmi regényeket írtam és írok. Azt azért fontos tudni, hogy ezek nem a szó legszorosabb értelmében történelmi regények. A mitológia és a szakrális őshagyomány jobban érdekel, mint például az évszámok.
Ha nem találkozik az ismerethiánnyal nem vált történelemre?
Mindig szerettem a történelmet. Hiszek abban, hogy nem véletlenül történnek dolgok, valószínűleg ez az élmény volt az utolsó csepp, ami ebbe az irányba lökött. Biztos lett volna váltás.
Mennyi kutatómunkát igényel egy történelmi regény?
Rengeteget. Sok történelmi regényírónak a hitelesség a vesszőparipája, de alapjában véve a hiteles történelmi regény is nagyjából sci-fi, de lehet minél nagyobb hitelességre törekedni. Szerintem maga a történelem is egy mítosz. Miért mondom ezt? Egy példa: Steinmetz és Osztapenko kapitányok nagyjából százféleképpen haltak meg filmben, irodalomban, színpadon. Valójában az egyik sofőrje harckocsi-aknára hajtott, a másik meg baráti tűzben halt meg. A Kossuth téri sortűznél a mai napig nem tudjuk pontosan, hogy hányan lőttek, kik lőttek, honnan lőttek stb, csak elképzeléseink vannak. Honnan tudhatnánk, hogy pontosan mi történt ezer éve? Ráadásul nekem az egyik kedvenc időszakom a IX-X. századi magyar történelem, a honfoglalás időszaka. Nekem fontosabb a mítosz, a mitológia, az őshagyomány. Azt szoktam mondani, hogy amíg egyetlen magyar is él a Földön, addig Hunor és Magor kergeti a szarvast.
Hogyan lesz a regényíróból forgatókönyvíró?
2002 körül volt szerencsém megismerni pár filmes embert. Megkérdezték, hogy nincs-e kedvem szinopszist vagy treatmentet írni (ez a filmek történetének vázlata, összefoglalása – a szerk.), akkor még azt sem tudtam, hogy mi az. Találkoztam egy rendezőnővel, nincs-e kedvem vele forgatókönyvet írni? Oké, csak adj egy forgatókönyvet, hogy az hogy néz ki – mondtam. Tulajdonképpen megismertem A-t, az bemutatott B-nek, az meg C-nek. Később producerekkel is találkoztam, íróként mutatkoztam be nekik. Érdeklődtek, aztán mikor elmondtam, hogy van hat önálló kötetem, azt mondták, hogy akkor tényleg író vagyok. Elkezdtem írni filmnovellát, forgatókönyvet. Bán Jánossal, akihez ugye a Hunyadi regénysorozat fűződik, már akkor írtunk egy Hunyadit, pedig még el sem kezdte azt, ami most pörög. Összességében sok olyan emberrel megismerkedtem a filmes világból, akik gyártásban voltak, ez még a Filmalap előtti időkben volt.
Keleten kél a nap – ez egy opera alapja, amihez szintén köze van. Ennek mi a sztorija?
Igen, ez Szörényi Levente operája, 2006-ban volt a bemutató Árpád népe címmel. Az alapdrámát írtam, ebből lett az opera. Óriási megtiszteltetés volt, hogy Szörényi felkért, hogy dolgozzak vele. Máig hálás vagyok érte. Utána is voltak közös elképzeléseink, de financiális okokból nem tudtak megvalósulni, viszont a mai napig tartjuk a kapcsolatot.
Mit szeret jobban? Forgatókönyvet vagy regényt írni?
Regényt jobban szeretek írni, de forgatókönyvet egzisztenciális okok miatt inkább megéri. Megjelentem már franciául is, most azon dolgozunk, hogy Amerikában is kiadásra kerüljenek könyveim. Ha megvalósulnak az elképzeléseim és sikerül megragadni a kinti piacon, akkor nem biztos, hogy írok forgatókönyveket. Egy televíziós sorozat forgatókönyvénél iszonyú sok elvárásnak kell megfelelni, néha gyilkos tud lenni. Regénynél csak te vagy és a szövegszerkesztő, később a szerkesztő és a korrektor, utána kész. Nem akarok túlozni, de egy forgatókönyvnél még a büfés is beleszól, hogy mi legyen. Koordinálni kell a millió elvárást: epizódíró, dialógíró, producer, storyliner, de jobban meg is fizetik. Csak irodalomból itthon nem lehet megélni.
Melyik a kedvenc saját könyve?
Isten ostorai.
Miért?
Egyrészt ez jelent meg franciául. Kritikai és olvasói szempontból is jó lett, már a negyedik kiadás jön. Emellett a legszemélyesebb is, nem véletlenül van benne, hogy édesapám emlékére. Előtte hunyt el nem sokkal. Ami benne van az apa-fiú kapcsolatról, az sok mindenben azonos azzal, amilyen a miénk is volt. Amúgy azt is szoktam mondani, hogy mindig az a kedvencem, amit épp írok, vagy ami utoljára jelent meg. Történelmi zsánerből az Isten ostorai a legkiemelkedőbb, a Naptól vagyok, holdtól vagyok a legfontosabb.
Miket szokott olvasni?
Rengeteg mindent. Tartani szoktam tematikus hónapokat vagy tematikus évet. Ha megjelenik egy ismerősöm könyve a történelmi zsánerből tuti elolvasom, vagy a kortárs, fontos sc-fi irodalomból. Jövőre lesz harminc éve, hogy Szentkuthy Miklós elhunyt, az ő tematikus éve lesz 2018. Minden idők egyik legnagyobb írója volt. A teljes életművét elolvasom, azt mondjuk nem tudom, hogy ősz magasságában milyen állapotban leszek már. Ha forgatókönyvet írok, akkor a vonatkozó szakirodalmakat szoktam elolvasni, hogy legyen hátterem a témában.
Olvasnak ma még könyveket?
Ez egy nagy probléma, sokkal kevesebbet olvasnak, mint régen. Ma már inkább tartalmakat olvasnak az interneten. Változnak a hangsúlyok. Az olvasás információhoz jutás, ilyen szempontból a mai generációk már sokkal több információhoz jutnak, csak nem nyomtatott formában szerzik azokat. Az viszont probléma, hogy kevesebb irodalmat olvasnak, de még ma is jó biznisz a könyveladás. Nem olyan súlyos a helyzet szerintem, a tartalom viszont inkább probléma. Tért nyertek a nem minőségi könyvek.
Történelmi filmekhez ír forgatókönyveket A magyar filmipar képes lenne ezen a területen nagyszabású produkcióra, ami nem gagyi?
Igen. Európa legjobb stúdiói közül sok itt van. A kreatív kapacitás is megvan. Pénz kell hozzá. Bán Jánosnak komplett Mátyásról szóló filmkoncepció ki van dolgozva. Pénz kell hozzá, meg mondjuk egy forgatókönyv is, de az a legkevesebb.
A költségvetés hiányzik, de szándék van?
Nehéz kérdés, kényes terület. Akkora költségvetés kéne hozzá, hogy ez befolyásolhatja a szándékot is. A Filmalap tevékenységét látva olyan, mintha félnének az ilyen filmektől. Nem tudom miért. Kicsit politikai síkra terelve: ha egy intézmény nevében benne van, hogy magyar és nemzeti, akkor az általában a legkevésbé magyar és nemzeti. Olyan ez, mint amikor valaki nadrágszíjat és nadrágtartót is hord, túl van biztosítva. Nem elég, hogy magyar? Nem elég, hogy nemzeti? Összességében valamiért nem szeretik ezt a történelmi témát.
Tegyük fel, megvan a költségvetés és a szándék is. És ha elszúrják a filmet?
Meg tudnánk csinálni. Azt le kell szögezni, hogy Hollywoodot nem lehet megverni abban, amiben a legerősebb. De nehogy már a szlovákoknak történelmi filmje legyen Báthoryról, a lengyelek három évente csinálnak maguknak monumentális történelmi filmet. A románok is beelőznek ebben. Mi meg sorolni sem tudjuk, hogy mennyi mindenről tudnánk filmet csinálni a történelmünkből. Sőt, akár a kudarcainkat is fel lehetne dolgozni így, például Mohácsot.
Melyik eseményt vagy személyt választaná legelőször?
Bátor Opos vitézről csinálnék filmet, Salamon király idejéből. Rengeteg elképzelésem van, nem is feltétlenül nagyjátékfilmben, hanem sorozatban. Bethlennel, Munkácsyval, Zrínyivel nem jutottunk el a gyártásig, de mindegyik kapott fejlesztési támogatást. A Zrínyiből kiszálltam, úgy gondoltam, hogy nincs értelme ott maradnom. Mondjuk erre nincs is most kapacitás.
Nincs rá pénz?
Teljesen mindegy, hogy milyen a forgatókönyv. A szigetvári ostrom jelentőségéhez meg kell érteni azt is, hogy miért fontos, hogy Szigetvár hol volt. Az egy sziget volt. Ha nem tudunk köré mocsárt csinálni, akkor funkcionálisan nem Szigetvár filmről beszélnénk. Így nincs értelme megcsinálni.
Magas költségvetés nélkül érdemes lenne történelmi filmet csinálni, hogy legalább legyen?
Nem. Tévéfilmet esetleg lehetne csinálni, de a mozi más helyzet. Akarsz látni olyan filmet Mátyás királyról, ahol ő kinéz az ablakon, lent valami mozgolódás, csörömpölés van, nyilván tudod, hogy a Fekete sereg az, de nem mutatják meg, mert nem volt rá pénz? Hagyjuk. Csinálnánk néhány csatajelenetet, ami kimerül abban, hogy szűk secondban csapkodnak. Ez volt a csata? Vagy úgy megcsináljuk, mint a Trónok harcában, vagy ne csináljuk meg.
Toldi miért nem lett?
Pálfi György rendező elmondta Alindánál, hogy Vajna mit kért tőle. 2,5 milliárdos film lett volna, Vajna kitalálta, hogy külön filmfinanszírozó társaságot hoznak létre a még hiányzó tíz százalékhoz, cserébe gyakorlatilag az összes jogért. Pálfi ezután borította az asztalt. A hivatalos verzió szerint az volt a probléma, hogy nem tudtak megegyezni arról, hogy ki rendezze az akciójeleneteket, Pálfi maga akarta, de Vajnáék másokat hívtak volna. Nehéz eldönteni, hogy mi van, Vajna szerint Pálfi miatt nincs Toldi, Pálfi szerint Vajna miatt nincs. Nem tudjuk.
A héten sajtótájékoztatón mutatta be Dúró Dóra, szerepet vállal a Jobbik szakmai munkájában. Miért?
Amikor megírtam a Naptól vagyok, Holdtól vagyok művet, volt egy interjúm a Barikádban. El tudtam helyezni magam abban a szellemi szférában, mint alkotó. Arról lehet beszélni, hogy független vagy elkötelezett alkotó. Egy művész addig művész, amíg nem politizál. Ha üzenni akar, azt tegye a műveivel. Ebben a szellemi szférában jól érzem magam, mert elmondom a véleményem és azt mondják rá, hogy igen, de… és utána értelmes véleménycsere alakul ki. Olyan emberekkel találkoztam, akikkel tudok beszélgetni a magyarságról szélsőségek nélkül. Gondolatokat tudunk cserélni a művészetről és sok mindenről.
A filmtámogatási rendszer átalakításában vállalhat szerepet. Mi a baj a mostanival?
Több probléma van, egyedül nem is tudom mindet elmondani, mert például egy producer vagy egy rendező a saját területéről többet tud mesélni. Mint író azt mondom, hogy a forgatókönyvfejlesztési-rendszer több sebből vérzik, az előolvasói-rendszer szakmai színvonala pedig kritikán aluli. Ha kapok egy felkérést, hogy működjek közre egy fejlesztési rendszer megalkotásában, akkor elmondom, hogy szerintem hogyan kellene. Ha olyan területre hívnának, amihez nem értek, mindenképp szólok.
Andy Vajnát sokan kritizálják a Filmalap élén végzett tevékenysége miatt is, pedig a munkássága alapján kompetens ember ezen a területen. Mi a gond?
Andy Vajna ért a filmekhez, ért a forgatókönyvekhez, az ő szakmai hozzáértését nem lehet megkérdőjelezni. Ez tény. Vannak viszont más aspektusok is. Pálfi mondja azt, had hivatkozzak rá, hogy Vajna létrehozott egy olyan rendszert, ami elől ’56-ban elmenekült. A védelmében azért had mondjam el, hogy a produceri felfogás szerint keményen kézben kell tartani a dolgokat, mert ha nem így teszel, akkor baj van. Ez egy amerikai szisztéma, az a kérdés, hogy ez mennyire működőképes itthon. Sokan lehet, hogy emiatt tartják parancsuralmi rendszernek ezt. Tagadhatatlan tény, hogy vannak eredmények, de vannak hibák is. A hiba az, hogy van 70 százalék a filmszakmában, aki nem kap esélyt arra, hogy filmet csináljon. Összeesküvés-elméletekbe nem érdemes belemenni.
Melyik volt az utolsó magyar film, ami jó volt?
Kincsem. Forgatókönyvíróként azt mondom, hogy ez egy professzionális munka. Filmes szakemberként azt mondom, hogy a beemelt modernizmusok miatt vannak fenntartásaim, mert ezek nekem nem tetszenek. Történelmi regényíróként azt mondom, hogy vállalhatatlan, sőt, kifejezetten sértő Blaskovich Ernőre, a magyar lósport legnagyobb alakjára nézve. Ezek viszont filmben megbocsáthatók. A film szórakoztatás, ezt akarja belénk verni Vajna is. A Budapest Noirt még nem láttam, de megnézem. Persze mindig szubjektív, hogy mi a jó.
És külföldi?
Birdman. Ideges is voltam, hogy miért nem én találtam ki. Aztán lehiggadtam, mert rájöttem, hogy nem támogatná az alap. Fonyódi? Színházban játszódik? Á, látom magam előtt. Iñárritu elképesztő, Keaton óriási színész. Aki igazán zseni, az színháztérben, irodákban, folyosókon, az utcán, nagyon egyszerű térben, minimális költségvetéssel is tud ilyen mélységű, szenzációs filmet csinálni. Edward Norton is óriási benne.
El is felejtettem megkérdezni, örül, hogy újraélesztették a Star Wars filmeket?
Annyira már nem fog meg. Nincs már olyan bűbájos varázsa, mint az elsőknek volt. Lehet, hogy megöregedtem?
(fotók: Béli Balázs / Alfahír)