A zenei meztelenség korszakát éljük… – Interjú Vállai Krisztián énekes, multihangszeressel

Más tollával…?! 1. rész – Egy feldolgozás-fanatikus rockénekes bemutatkozása.

 - Mivel énekesként ismerhetett meg téged a nagyközönség, adja magát a nyitótéma: mikor és minek köszönhetően választottad ezt az igen nehéz, de sok szépséget is közvetítő „szakmát”? Hogy kerültél egyáltalán a zene világába? Iskolában, esetleg külön tanárnál képezted magad, vagy autodidakta módszerekkel készültél arra, hogy egyszer frontemberként (és muzsikusként) állj rivaldafénybe?

 - A zene szeretetével kezdődött az egész. Már kisgyerekként is sok zenét hallgattam. A korosztályomhoz „illő” stílusok mellett nagyon hamar megjelent a rockzene is. Sosem felejtem el, 5 évesen az első három kazettám egy Szandi, egy Marcipán cica (ez egy mese) és egy Bon Jovi album volt! (nevet) A rockzenéhez és később a muzsikáláshoz is édesapám hozta meg a kedvemet, aki maga is zenész volt a 80-as években.

Zenélni az általános iskola felső tagozatában kezdtem el klasszikus gitáron. Nagyon jó tanárt tudhattam magamnak Bende Zsolt személyében, akinek a tanításai a mai napig meghatározzák az akusztikus-, és basszusgitár játékomat.

Az általános iskolai ballagáskor az osztályfőnökünk kitalálta, hogy alapítsunk egy zenekart, hiszen az osztályban volt énekes, dobos, billentyűs, illetve gitárosok is. Mivel egyedül már csak egy basszusgitáros hiányzott a csapatból és 14 éves fejjel úgy gondoltam, hogy „még két húrral kevesebb is van rajta, mi lehet olyan nehéz benne”, így elvállaltam! (nevet) Apukám egy régi zenésztársától szerzett nekem egy basszusgitárt, és az első próbálkozások után rá kellett jöjjek, hogy a fenti állításom nem csak, hogy nem volt helytálló, de egy egészen más dimenzió a basszusgitár! Az első hangoktól kezdve beleszerettem a hangszerbe és onnantól kezdve elválaszthatatlanok voltunk.  A ballagás utáni nyári szünetem 90 százaléka abból állt, hogy reggel felkeltem és lefekvésig basszusgitároztam. Így, amikor először felmerült, hogy lépjek be egy zenekarba basszusgitárosként, már alkalmas voltam a poszt betöltésére.

A klasszikus gitár kivételével minden hangszert és éneket autodidakta módon sajátítottam el, bár ezt nem feltétlenül tartom követendő példának. Az egy dolog, ha az ember megnéz néhány oktatóvideót a Youtube-on, de egészen más a helyzet, amikor egy tanár szemtől-szembe azonnal tud reagálni arra, ha kérdésed van, vagy valamit rosszul csinálsz. Hogy egy saját tapasztalattal éljek: Már több mint négy éve énekelek, ebből három éven keresztül a Cherokee zenekar frontembereként. Ahogy említettem, énekelni is autodidakta módon tanultam és meg is lett az eredménye. Bár folyamatosan fejlődtem, szépen lassan elkezdtek nehezebben kijönni a magas hangok, és egyre kevésbé bírtam a koncerteket. Illetve, a bulik után volt, hogy a beszédhangom is majdnem teljesen elment. Ezért elhatároztam, hogy elmegyek egy énektanárhoz. Mivel a scream technikát is szerettem volna elsajátítani, felkerestem Karai Annát, aki az első hangok meghallgatása után közölte, hogy jók a képességeim, viszont a légzéstechnikám rossz, és azért megy el a hangom, mert torokból erőltetem, ahelyett, hogy a levegővel adnék erőt az éneklésemnek. Így három év éneklés után Annának köszönhetően visszatért, sőt, bővült a hangterjedelmem és a tudásom is. Szóval, alapvetően azt ajánlom, hogy az alapok lerakásánál mindenképpen érdemes egy hozzáértő visszajelzését kérni, de egyébiránt, úgyis te kellesz ahhoz, hogy megtanulj játszani a kiválasztott hangszeren.

 - Én a már szóba hozott Cherokee éléről ismertelek, de onnan nem is olyan régen kiléptél. Milyen zenekarneveket tartalmaz még a biográfiád, valamint milyen lemez(ek)en szerepeltél eddig?

 - Pont idén tíz éve, hogy elkezdtem zenekarokban játszani, és ez idő alatt összesen hat együttesben fordultam meg. Az összes hatással volt rám, de közülük is a két legmeghatározóbb csapat a Long Road és a Whiskeyjárat volt. Előbbi azért, mert itt kezdtem először igazán vokálozni basszusgitározás közben. Már korábban is vokálozgattam egy-két dalban, de ebben a csapatban lettem fő vokálos a basszusgitár mellett. Illetve, ennek a zenekarnak köszönhetem a legnagyobb koncertélményeimet, mert többek között felléptünk a Petőfi Csarnokban, illetve több fesztiválon is megtöltöttük a sátrakat a zenénkkel. Sajnos belső viták és széthúzások miatt feloszlottunk. A Whiskeyjárat pedig azért volt meghatározó, mert itt foglaltam el először az énekesi posztot, sőt néha még egy ritmusgitárt is a nyakamba akasztottam. (nevet) Ez egy sokkal rövidebb időszak volt, mint a Cherokee (összesen két koncertünk volt), de akkor is ez volt az első ilyen alkalom!

Lemezek terén eddig négy korongon tudhatom a nevemet, bár igaz, hogy ebből egyedül a Cherokee Üdvözöllek itthon nagylemeze jelent meg hivatalos, fizikai valóságában. Sajnos – ahogy mondtad – idén nyáron békében és barátságban elváltak az útjaink, és bár úgy voltam vele, hogy most egy ideig elég volt a koncertezésből, úgy alakultak körülöttem a dolgok, hogy mégis visszatérek a színpadra… hamarabb is, mint terveztem! De ez még titok! (nevet)

 - Így, hogy megismertük a kezdeteket, és az eddigi csapataidat, térjünk át az egyszemélyes produkciódra, hiszen egy ideje már cover videókkal jelentkezel, ráadásul igen sűrűn. A végeredményeket látva, hallva, nem kevés munkát és energiát fektetsz ezekbe. Azon túl, hogy visszajelzésekként egyre több kedvelőd lesz, valamint pozitív és építő kritikákat is kapsz, mi a célod ezekkel a klipekkel? Miért kezdtél el ilyeneket „gyártani”?

 - Ez az ötlet már egy-két éve érlelődött bennem, azonban korábban sem technikailag, sem tudásilag nem éreztem magam még készen a feladatra. De szépen lassan összegyűjtöttem azt a pénzt, amiből megvettem minden hangszert, stúdiófelszerelést, és elvégeztem egy témába vágó képzést is. Média-zeneszerző lettem… és most itt vagyok! (nevet)
Az első átdolgozásomat 2016. június 2-án tettem fel a Youtube-ra, ez volt a Sia Cheap Thrills dala. Ezt később le kellett törölnöm, majd újra feltöltöttem.

 - A videók elkészítésében – gondolok itt magára a felvételre, a képi nyersanyag vágására, a hang végleges keverésére, stb. – van segítséged, vagy azt is egyedül csinálod?

 - Minden hangszer és ének felvételét, keverését, masterelését én végzem el, ahogyan a klipkészítés minden folyamatát is (beleértve a felvétel készítését, vágását, színezését, stb.). Egyedüli segítségem a barátnőm, Szentgyörgyi Katalin szokott lenni, aki néha megragadja a kamerámat! (nevet) Ebben a klipben például végig ő filmezett:

 - Számomra igen szimpatikus, hogy nem akarsz az eredeti előadók bőrébe bújni (persze a férfi orgánumokra gondolok), hanem mindig valahogy „Krisztiános” lesz a végeredmény. Gondolom, azt, hogy ilyen jellegű felvételeket mutatsz be, már az első videó elkészítésekor eldöntötted!?

 - Nagyon érdekes korszakát éli manapság a zenei átdolgozások készítése. Sokan úgy gondolják, hogy azt nevezhetjük átdolgozásnak, amit a felismerhetetlenségig átformáltunk az eredetihez képest. Megint mások úgy gondolják, hogy attól lesz átdolgozás, ha maradnak a felismerhető stílusjegyek (pl. énekdallam), de zeneileg megváltoztatjuk (pl. az akkordmenetet). Én valamilyen szinten egy harmadik kategóriába tartozom, akik nem akarják elemeire szedni az eredeti zenét, hanem pusztán a saját ízlésük, hangzásuk szerint eljátszani, és maximum egy-egy extra részt beletenni (pl. egy gitárszólót). Ettől abszolút megtörténik az átdolgozás, és az átdolgozó stílusa, karaktere benne lesz a dalban. Azt gondolhatják az emberek, hogy ez a legkevésbé kreatív kategória, de miután nem saját számok komponálásáról beszélünk, hanem valaki más szellemi termékét adjuk elő a saját „köntösünkben”, én úgy vélem, hogy nem itt kell kiélni a zeneszerzési vagy szövegírási vágyainkat.

 - Mi alapján választod ki a feldolgozandó dalokat? Kizárólag a saját kedvenc előadóid, zenekaraid munkásságában kutakodsz, vagy valami egész más alapján döntesz?

 - Vegyesek a szempontok. Mivel szeretném, hogy minél több emberhez eljuthassanak az átdolgozásaim, igyekszem a jelenlegi világsztárok frissen megjelenő dalait követni, és ha látok benne fantáziát, akkor elkezdek dolgozni rajta. És itt jön a másik fontos szempont, hogy tetsszen az eredeti dal is. Na, itt történnek az igazi rostálások. (nevet) Nem akarok senkit megbántani, de az a véleményem, hogy a jelenlegi popkultúra valami döbbenetesen primitív. Olyan érzésem van a mai világslágerekkel kapcsolatban, mintha egy 20-30 évvel ezelőtti sláger legelső demó változatát hallgatnám, természetesen brutál jól kikeverve. A zenei meztelenség korszakát éljük, de remélem, hogy hamarosan beköszönt a hűvösebb idő, hogy felöltözzön…
De vannak esetek, amikor abszolút azért dolgozok át egy dalt, mert szeretem az eredetit. Ilyen például az A-ha Take On Me című száma vagy a Creedence Clearwater Revival-től a Have You Ever Seen The Rain.

 - Anélkül, hogy bármiféle jövőbeni meglepetés élményfaktorát csökkentenénk, azt elárulod, hogy van olyan dal, aminek nagyon-nagyon el akarod készíteni a feldolgozását? Ha igen, akkor melyik az, és miért?

 - A cikk készülésénél még nem publikáltam, de a megjelenésekor már elérhető lesz egy ilyen átdolgozás, amit mindig is szerettem volna elkészíteni. Életem egyik legmeghatározóbb filmjének a Tenacious D - The Pick Of Destiny párbaj dalát készítettem el, amiben Jack Black, KyleGass és maga az Ördög bőrébe bújva adtam elő a nótát. Ez azért is különb a többi videómtól, mert először próbálkoztam az eredeti művet minél jobban lemásolni, nem csak éneklés, de színészkedés terén is. Egyébként, van még a filmben néhány szám, amit el szeretnék készíteni, de mellette rengeteg más, számomra kedves zene létezik, amik előbb-utóbb biztosan hallhatóak lesznek az én előadásomban is.

 - Néhány klipben gitárosként, dobosként, billentyűsként, és basszusgitárosként is szerepelsz. Úgy tudom, hogy dobolni kezdtél a legkésőbb. Érintőlegesen már szóba kerültek a húros hangszerek, de most pontosítsunk! Hány hangszeren tudsz játszani, és milyen szinten kezeled ezeket?

 - Nagyjából fel is soroltál mindent. (nevet) Nemrég kezdtem el ukulelézni, illetve nagyon minimálisan hegedülök is, és ami még tervben van, az a szaxofon. Az összes hangszer közül a basszusgitározás megy a legjobban, azt már tíz éve nyúzom. Elektromos gitáron nagyjából 2-3 éve játszok és dobolni nincs még egy éve, hogy elkezdtem. Mindegyik hangszernél van még bőven hova fejlődni! (nevet)

 - Még a szakmánál maradva… Ilyenkor ősszel, tél felé közeledve igen aktuális a kérdés: Hogyan vigyázol a hangodra?

 - Megpróbálom kerülni a beteg embereket! (nevet) De egyébként sálat viselek, hogy kívülről védjem, belülről pedig vitaminokkal és alkalomadtán mézes-citromos teával támogatom a torkom.

 - Az interjút úgy kezdtük, hogy a nagyközönség énekesként ismert meg. És botorság lenne tagadni, hogy az X-Faktorból. Ezt a bemutatkozásodat így utólag hogyan látod? Miért jelentkeztél ebbe a tehetségkutatóba, és mennyire segítette a karrieredet ez a szereplés?

 - Abszolút az volt a célom vele, hogy megismerjenek az emberek. Nagyon sok fenntartásom volt a jelentkezéssel kapcsolatban, de aztán a szervezők, ismerősök, családtagok meggyőztek, hogy próbáljam meg. Persze, nem az volt az elképzelésem, hogy az elején kiesem, de „ezt dobta a gép”. Utólag nem bánom, sem a jelentkezésem, sem a székes feladatnál való kiesésem.

 - A legfrissebb publikált infó veled kapcsolatban, hogy színházi feladatot kaptál. Az erre való felkészülés, valamint a cover videók készítése mellett mivel foglalkozol?

 - Szerencsés helyzetben vagyok, mert az időm döntő részét a zenélésnek szentelhetem. Egyre több megbízást kapok éneklésre, zenék keverésére, így a saját videóim és projektjeim mellett ezeket is el tudom vállalni. De mindezek mellett a tanulmányaimat befejezve főállású egyéni vállalkozó lettem.

 

 - Egy saját szerzeményed is felkerült már a Youtube csatornádra. Mik a további tervek ezzel kapcsolatban?

 - Igen, a Fire című dalom az első saját szerzeményem, amit publikáltam a Youtube csatornámon, de időben nem az első. Nagyon sok saját dalom van már félkész-kész állapotban, de szándékosan tartom vissza őket. Egy zenésznek a saját számai a féltve őrzött kincsei, de én azon felül, hogy szeretném ezeket minél jobb minőségben publikálni, azt is szeretném, hogy sok emberhez eljussanak.

 - Két-három év múlva hol és milyen pozícióban látnád szívesen magad? Egy zenekar élén, szólóénekesként, vagy színházi előadóként tudod magad leginkább elképzelni? Vagy valami egészen mást hoz(hat) a jövő?

 - Egy dolog kőbe vésett számomra: Én a zenélésből fogok megélni! Addig nem nyugszom. Utána meg aztán végképp nem! (nevet) Azonban azt, hogy ezt egy zenekar frontembereként, Youtuberként, színházi előadóként, vagy egyszerre mindháromként (vagy bármi másként) fogom elérni, azt nem tudhatom. De amíg zenélhetek és énekelhetek, addig nem is számít!