Merjenek nemet mondani a bankok tisztességtelen követeléseinek, beszéljenek csúnyán, ha kell, vegyék elő a sodrófát, ha úgynevezett „követeléskezelőkkel” találkoznak, a végrehajtót azonban kínálják kávéval – néhány tanács bajban lévő devizahiteleseknek.
„Sztálin, IMF, vagy Orbán, az mindegy" - a magyar embert belökték a gödörbe, de mikor húzzák már ki?
A magas fizetés jelentette biztos kényelemből való totális kiszakadás; a távlati terveket jelentő hazai vállalkozás teljes feladása; a felismert felelősség és félrevezetettség döbbenete, vagy éppen a kétségbeesés szülte kapálózás - más és más módokon élik meg a devizahiteles válságba kerülő emberek azt, ami 2008 óta történt.
Megnéztük, mivel kecsegtetik a törlesztési problémákkal küzdő, a kormánypropaganda szerint amúgy már rég megmentett, sok esetben mégis a kilakoltatástól rettegő adósokat. Elmentünk egy magát devizaszerződés-kezelő irodának tituláló szervezet lakossági fórumára, majd megkérdeztük az ott hallottakról egy korábban több ezer devizapert vivő ügyvédet. Van, amiben ugyanazt mondják, akad, amiben homlokegyenest az ellenkezőjét, abban azonban egyetértenek:
csak az adós tud magán segíteni, sem parlamenti vitanaptól, sem tüntetéstől nem fordul jobbra a sorsuk...
„Amit a bankok követelnek, az durvább, mint az uzsorakamat”
– mondja felütésként egy egykori kommandós, ma már adósságrendezési tanácsadó a lakossági fórumon, melyet öt érdeklődő devizaadós hallgat. Aki irodájához fordul az irataival, attól indulásként 30 ezer forintot kérnek, majd 150-300 ezer forint lehet az ügyvédi költség, ha úgy ítélik meg, hogy jogi útra terelik az ügyet.
„Arra még nem volt példa, hogy autóhitel-ügyben egy követelés bíróságig jutott volna, mert a bank is és a „behajtó” is jól tudja: nyerhetetlen ügy. Azt használják ki, hogy az emberek megijednek a fenyegetéseiktől és fizetnek. Csúnyán kell velük beszélni! A lakáshitel már bonyolultabb, nehezebb téma, de ebben is merni kell ellentmondani a banknak, asztalra csapni, nem fizetni. Az eredeti szerződések érvénytelenek. Ha ötmilliót vett fel, az nem lehet tisztességes, ha tízet kell visszafizetnie. A hétmillió lehet reális”
– állítja a tanácsadó.
Felvetjük, hogy a forintosítással lemondtunk a bírósági perlés jogáról, az egykori kommandós azonban állítja: lehet perelni. És kell is – teszi hozzá –, mert a forintosított hitelek kamata is előbb-utóbb ugyanúgy meg fog ugrani, mint anno a svájci franké és akkor ugyanúgy megemelkednek a törlesztőrészletek. Másfél millió ember problémája, ez nagyon nagy szám – utal a kormánykörökből az elmúlt időszakban hallatott reagálásokra: Matolcsy György jegybankelnök „állítólagos devizakárosultakról” beszélt, Kövér László házelnök meg azzal vágott vissza egy fórumon egy devizaadósnak, hogy „ön vette fel a hitelt”…
Tisztességes elszámolás, egyezség a bankkal – ez a cél a lakossági fórumot tartó tanácsadó szerint és ők ehhez nyújtanak segítséget; hat év alatt másfél ezer ügyfelük volt. Azzal is kecsegteti az adósokat, hogy „nem nagyon kell pánikolni, a magyarországi végrehajtások 5-6 százaléka indul devizahitel-ügyben”, meg hogy „az uniós bíróság egy romániai ügyben az adós javára döntött, ez várható a magyar adósok ügyében is”.
„Ez egy jogi kérdés, mondvacsinált „lódoktorokra” nincs szükség, de politikusok se tudják megoldani a problémát”
– bocsátja előre Léhmann György. A siófoki ügyvéd négy éve még közel háromezer devizapert vitt párhuzamosan, de a 2014-es forintosítási törvény „keresztbe tett” a pereinek, ma már zömmel végrehajtás-megszüntetés iránti kereseteket nyújt be, emiatt Debrecenből, Makóról is felkeresik a kétségbe esett adósok. Napi gyakorlata mindjárt ellent is mond annak a fórumon hallott mondatnak, hogy ma is lehet még pert indítani a szerződés érvénytelensége címén. Léhmann azt is pontosítja, hogy ő mindig ellene volt a teljes szerződés érvénytelensége kimondásának, ő csak a tisztességtelen feltételek kiiktatását kérte a bíróságtól. Abban azonban egyetért az általa „mondvacsinált lódoktornak” titulált tanácsadóval, hogy a fizetni nem tudó adós törekedjen egyezségre a bankkal.
„Ha például autóhitel-ügyben valamiféle behajtócég emberével találkozik az adós, azt tessék nyugodtan sodrófával elkergetni” – így a siófoki jogász. –
"A végrehajtót ellenben kávéval kell kínálni. Sorra kínálnak egyezséget ügyfeleimnek a bankok; aki 20 millióval tartozott, annak nem egészen 6 milliós ajánlatot küldtek, aki 30 millióval, attól meg már beérte a bank 7,5 millióval is. De idáig el kell jutni, az nem megy, hogy bemegy az adós a bankba, asztalra üt és bank már tesz is egy új ajánlatot. Ilyet nem szabad, mert ekkor a bank „megérzi a vérszagot” és kifoszt. Ellenben ha valaki már két éve nem fizet és ráadásul még per is folyamatban van… A banknak sem érdeke, hogy újabb éveken át ez tovább húzódjon”.
A válság, ami kiszárította a magyar gazdaságot
A devizahitel-károsultak kálváriája lassan egy évtizede tart, rengeteg áldozatot követelve, szociális katasztrófahelyzetet okozva. A széthulló családok, a kilakoltatások, a végrehajtások okozta helyzet, ezen családok fogyasztói körből való kiesése mára már nemzetgazdasági szinten is érzékelhető.
Arra biztatja tehát az adósokat, hogy ne fizessenek és „várják a végrehajtót”? – kérdem Léhmann Györgytől, aki azt feleli: „Tele vannak a bíróságok devizahiteles végrehajtási ügyekkel. A végrehajtás megindításakor végre pert indíthatok a megszüntetésére, az is több év...” És közben az Európai Bíróság hoz majd a magyar adósok számára is kedvező döntést az előtte fekvő ügyekben? Léhmannak erről az a véleménye, hogy „a minapi, romániai ügyben hozott ítélet nem teljes győzelem, mint ahogyan azt sokan értelmezik. Azt mondja ki, hogy a bírónak minden egyedi ügyben vizsgálnia kell, hogy a banki tájékoztatás megfelelő volt-e, vagy sem. Nem azt mondja tehát, hogy az árfolyamkockázat teljes egészében a bankot terheli. Arra számítok ez alapján: úgy 70-30 százalékos döntések lesznek majd, vagyis az árfolyamváltozás nagyobbik részét fizettetik a bíróságok a bankokkal, ami persze jobb, mint a mai magyar gyakorlat, amikor mind a 100 százalék az adós terhe...”