A kkv-szektor szerint a versenyképesség gátja a korrupcióval átitatott közbeszerzési rendszer

Nyugati szintű bérekért hazatérnének a Nyugatra vándorolt magyarok is.

A kis- és középvállalkozói szektor képviselői első és legfontosabb problémának az „álközbeszerzéseket” jelölték meg. Úgy vélik, az állami és önkormányzati beruházások kivitelezőit előre kiválasztják, ezért a piac többi szereplőjének nincs is értelme pályázni, befizetni a több millió forintra rúgó biztosítékot és végigjárni a bürokratikus utat. A pályázók egymás jó ismerősei, a vesztes pedig számos esetben a nyertes cég alvállalkozójaként részesül a közpénzből.

Úgy vélik, ez a korrupcióval átitatott rendszer a jogszabályok átalakításával versenyképessé válna. Így például eltöröltetnék a kötelező megfelelőségi küszöbértéket, és lejjebb vinnék a közbeszerzési értékhatárt. A szektorban aktív vállalkozók úgy vélik, ha egy kiíró az értékhatár alatti beszerzését is közbeszerzési formában folytatná le, akkor azt az állam valamilyen módon honorálhatná.

Nyugati mintára hasznosnak tartanák, ha teljes nyilvánosságot kapna a közbeszerzési eljárás: így például ha bármelyik pályázó betekinthetne a konkurens cégek pályázataiba (megfelelő módon anonimizálva), és a korrupciógyanús pályázati anyag ellen ő maga is bejelentést tehetne.

Szintén fontos előrelépésként értékelnék, ha a szakmaiság kapna hangsúlyt az eljárások során. Mint fogalmaztak, „egy lakatos a vendéglátásba ne szóljon bele!”

A vállalkozók szerint a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) szerepét is radikálisan át kellene alakítani. Jelenleg ez a pénzintézet kizárólag a finanszírozás révén áll kapcsolatban a beruházást (akár közbeszerzés révén) megvalósító vállalkozással. A kkv-szektor képviselői szerint az MFB egy befektetési leányvállalata révén tulajdont is szerezhetne a finanszírozott cégben, illetve jelzálogot is bejegyeztethetne rá. Ez a kockázati tőkebefektetés biztosíthatná, hogy az MFB-nek érdeke legyen a vállalkozó sikere, rá tulajdonostársként, ne pedig hitelező–adós viszonylatban tekintsen.

A Fidesz nem oldotta meg a körbetartozások problémakörét

Bár próbálkozások voltak (például a pénzforgalmi szemléletű áfabevallás), a kkv-szektor szereplői továbbra is úgy érzik, fullasztó gazdasági légkört teremt a ki nem fizetett állami megrendelésekből eredő körbetartozások ügye.

A szektor képviselői hasznosnak tartanának egy olyan jogszabályváltozást, mely a beruházáson az alvállalkozót széljegyként tüntetné fel. Ezt a széljegyet akkor lehetne törölni, ha a fővállalkozó kifizette alvállalkozóját, és magát a beruházást is csak akkor vehetné át a tender kiírója, ha az összes széljegy eltűnt.

Felvetődött más, áthidaló jellegű pénzügyi megoldások átgondolása is, így például a váltórendszer újbóli meghonosítása. A legnagyobb támogatása viszont a szektoron belül a skontó rendszerének volt. A vállalkozók úgy vélik, nagyban növelné a fizetési kedvet és hajlandóságot, ha a számla befogadója előre meghatározott (például 3 százalék) kedvezményt kapna a számla határidő előtti kifizetése esetén. Ez amellett, hogy pörgetné a makrogazdaságot, segítene felszámolni a máig fennálló körbetartozásokat.

A körbetartozások – ha nem akarnak csődhelyzetbe kerülni – trükközésekre sarkallják a gazdaság szereplőit. Akik egyébként maguk is úgy vélik, a közteherviselés jelen formájában csak szükséges rossz,

az állam ugyanis rossz gazda módjára bánik az adókkal, azt elherdálja.

Nem látják ugyanis, hogy az általuk befizetett adóforintok megjelennének az olyan gazdasági alrendszerekben, mint az egészségügy, az oktatás vagy éppen a nyugdíjrendszer. Mindemellett azt is kiemelték, az Európa-csúcsnak számító 27 százalékos általános forgalmi adó súlyosan visszaveti a szektor versenyképességét. Ezért úgy vélik, sokat segítene a szektoron, ha a tartozások államtól eredő, de még ki nem fizetett áfáját nem kellene megfizetniük a központi költségvetésnek.

1 NAV – 1 utalás

Bár a bürokráciacsökkentést is a zászlajára tűzték Orbánék, itt sem beszélhetünk átütő sikerről. A kkv-szektorra ugyanis továbbra is jelentős adminisztratív, valamint pénzügyi terhet rónak ezek, az egyébként a vállalkozást előre nem vivő lépések. Itt olyan ügyekre gondolnak a szektor szereplői, mint például a foglalkozást terhelő adók átláthatatlansága. A közterhek mindegyikét más-más kincstári számlára kell utalni, és bár az adóbevallásban elkülönülten vallják be, a NAV rendszere mégsem alkalmas arra, hogy a beérkező összegeket „szétdobja” a különböző adófajták között.

A vállalkozók ezért azt tartanák üdvösnek és a vállalkozásuk szempontjából előrevivőnek, ha bevezetnék az 1 NAV – 1 utalás elvét: a munkát terhelő, havonta befizetendő adókat egyetlen számlára kellene utalni, melyet az állami adóhatóság rendszere automatikusan tudna elosztani.

Ugyancsak segítő lépésnek tartanák, ha az adóhatóság inkább egy számviteli segítő szerepét töltené be, ahogy az Nyugat-Európában már meghonosodott, és azt szeretnék, ha

a bírságolás csak a végső lépés lenne!

A vidék vállalkozásai

A kezdő, illetve feltörekvő startupokat nagymértékben segítené, ha az egyes térségekben (legyen az város, megye vagy régió) „inkubátorházak” gyámkodnának felettük. Hogy ennek mi legyen a szervezeti kerete, az vita tárgyát képezheti, de abban egyetértettek a szektor vállalkozói, hogy az állam ebben a kezdeti időszakban átvállalhatná a helyi iparűzési adó megfizetését ezektől a kezdő vállalkozásoktól, akik – miután kikerülnek az inkubátorházból – cserébe egy bizonyos ideig kötelesek lennének ebben a térségben működni. Ez nemcsak a térség gazdaságát, hanem az ott élők helyben maradását is segítené, így ők is szülőföldjükön boldogulhatnának.

És ha már felmerült a szülőföldön boldogulás mint a bérunió egyik szlogenje: természetesen nem volt megkerülhető a munkaerőhiány problematikája, illetve a Nyugatra vándorolt magyar dolgozók hazacsábítása. Egyöntetű vélemény volt, hogy nem a szép lányok és a Túró Rudi fogja Magyarországra hívni az emigráltakat. A vállalkozók saját példákat hozva állították:

visszajön a melós, ha megkapja ugyanazt a pénzt, mint Nyugaton!

Mi több – tették hozzá –, akkor is kész hazatérni, ha a fizetése ugyan valamennyivel elmarad a nyugatitól, de cserébe egzisztenciális biztonságot megalapozó kedvezményeket kap. A vállalkozók kiemelték: egy kedvezményes bérlakásprogram ilyen tényező lenne.

Vona Gábor, a Jobbik kormányfőjelöltje megköszönte a kis- és középvállalkozói szektor előrevivő gondolatait. Felidézte: a párt minden magyar ember érdekeit képviselni kívánja, ezért ígéretet tett, a szektor képviselőinek felvetéseit integrálni fogják választási programjukba, és kormányra kerülve a kormányprogramnak is részévé fogják tenni.