Ha már BUÉK: érdemes a boldogságot a politikától várni?

Boldog. Új év. Utóbbi vitathatatlan tény, előbbi pedig ugyanennyire szubjektív.

Hogy kinek mi a boldogság, sok mindentől függ. Alaptermészettől, élethelyzettől, intelligenciától, kortól stb..

A mai, súlyosan és bántóan átpolitizált magyar közéletben, főleg egy választási évben nyilván sokakban leegyszerűsödik a boldogság meghatározása a

"Végre bukjon az a szemét Orbán!",

illetve a

"Pusztuljon a Soros-, Simicskabérenc ellenzék!"

Ennek ellenpontjaként terhelhetném most az olvasót néhány elcsépelt, instant bölcsességgel, hiszen az újév első napjai kiváló táptalaját adják az ilyen jellegű gondolatoknak. 

Helyette inkább felteszem a kérdést: 

Az emberek, az emberek közösségének, a magyar nemzetnek a boldogságát várhatjuk-e a nagypolitikától? Pontosabban:

függhet-e a boldogságunk kizárólag a nagypolitikától? 

Megengedhetjük-e magunknak azt a luxust, hogy elfogadjuk,

a boldogságunk odafönt, a Duna partján, abban a nagy tornyos épületben dőlnek el? 

Amibe legfeljebb egy-egy X behúzásával szólhatunk bele négy évente? Egészséges dolog, hogy emberi kapcsolatainkat egyre inkább az határozza meg, hogy kinek milyen a politikai hovatartozása?  

Nem. Mert szerintem paradox módon

a politika akkor lenne hatékonyabb szolgálója a boldogságunknak, ha a mindennapi életünket nem a politika, a pártszimpátia határozná meg, hanem az emberi minőség.