Öt napig tartott a túszdráma a magyar leánykollégiumban

A bűncselekményben sok minden benne volt abból, ami a szocialista társadalmat jellemezte. 

Negyvenöt éve zajlott le az első magyarországi túszdráma egy leánykollégiumban. 

Számos irodalmi mű és film is készült az 1973. január 7-12. között tartó bűncselekményről. Finta Kata Túszdráma Balassagyarmaton - Egy szemtanú visszaemlékezése - címmel írta meg a korabeli eseményeket. A szerző a városházán dolgozott akkoriban, irodájának ablakából pontosan arra a kollégiumi szobára látott rá, ahol a drámai események zajlottak. 

Az elkövetőket, a Pinyte fiúkat jól ismerték a városban.

A szocializmusban fényes karriert építő szülőpáros gyermekei voltak.

Az apa megfelelő előképzettség nélkül, de nagy párt iránti lojalitása miatt katonai iskolába kerülhetett és határőr tiszt lett. Az anya is fontosabbnak tartotta a felkapaszkodást a fiai nevelésénél.

A fiúk iskolában jelentkező kilengéseit a szülők soha nem vették komolyan, a tanári kar alkalmatlanságával magyarázták a történteket. 

Idővel a Pintye testvéreknek szűk lett Balassagyarmat és a hetek bandájával a fővárosban is akcióztak. Ekkor már az apa is lépett és kapcsolatai révén munkát és a kor viszonyaihoz képest remek munkásszállást intézett a fiúknak. Hiába. Az elkényeztetett gyerekek kortársaiknál sokkal jobb módban nőhettek fel a szülők pozíciói és az azzal járó anyagi előnyök miatt.
 

Nem tetszett nekik a munkásélet. Úgy gondolták, hogy változtatnak ezen…

A Pintye fiúk határőrtiszt apjuk hanyagságát használták ki, könnyedén megszerezték annak szolgálati fegyvereit és simán bejutottak a balassagyarmati leánykollégiumba. A téli szünidőről visszatérő tanulókat az egyik hálószobába vezényelték és elbarikádozták magukat.

Amikor a helyi rendőrök tárgyalmi akartak a túszejtőkkel, azok géppisztolyból leadott lövéssorozattal válaszoltak. 

Az akkor 19 éves András és a 17 éves László a fogságukban tartott egyik lánnyal íratták le követeléseiket. Rengeteg pénzt, buszt, repülőt és sértetlenséget követeltek. Nyugatra akartak menekülni. 

Az öt napig húzódó dráma során a túszejtők apja és anyja is megpróbálta jobb belátásra bírni a fiúkat. Előbb határőr-alezredes apjuk szónokolt túlzott önbizalommal gyermekeinek, majd az anyjuk. Mendkettejüket elhajtották saját véreik. Megszégyenülve kullogtak el az épülettől. Magatartásuk és reakciójuk népharagot gerjesztett a településen.

Finta Katalin írásából az derült ki, hogy amikor az anya kezébe adták a fiúk követelését tartalmazó levelet félvállról csak annyit mondott: - Ez nem az én fiaim írása. 
Majd hozzáfűzte: - Az is lehetetlen, hogy ők lőttek ki az ajtón! 

Majd mégis magadásra kérte fiait, az elutasítást hallva az ajtó betörésével is fenyegetőzött a nő.

Az elkényesztetett fiúk apjuk után, anyjukat is lelövéssel fenyegették meg.

A népharag miatt őrizni kellett a Pintye szülőket otthonukban. 

A drámai eseményeknek január 12-én a mesterlövészek vetettek véget. Három lövéssel végeztek az idősebb fiúval, az öccse megadta magát, a túszok sértetlenül hagyták el az épületet.
 

Pintye Lászlót 15 év börtönre ítélték. 

A rendszerváltás előtt röviddel Gazdag Gyula fimet forgatott Végh Antal a bűncselekményt feldolgozó regényéből. Az eltelt időszakban számos alkotás, dokumentumkötet született az első magyarországi túszdrámáról, ami a mai napig is élénk emlékként él a túszokban és a helyiekben. 

(Az illusztrációk Gazdag Gyula Túsztörténet című filmjének részletei)