"Bezzeg az én időmben!" - hagyjuk már ezt!

Tényleg az okostelefon a fiatalok ellensége?

Tudom miről beszélnek, s bár én csak 40 éves vagyok (na jó, leszek), de a gyerekkoromat nekem is a foci, a bringázás, a szánkózás, az építkezéseken sóderkupacba ugrálás, általában a kinti elfoglaltságok tették mozgalmassá és boldoggá, nem pedig az okostelefon. 

Egészen egyszerűen azért (is), mert akkor még nem volt okostelefon.

Vagyis: baromi könnyű a mai idősebbeknek okosan bölcselkedni, bölcsen okoskodni, hogy

"bezzeg az én időmben..."

Nem az okostelefonnal van a baj. Mint ahogyan többnyire nem a forradalmi vívmányokkal van a baj. Az újítások felhasználásának, használatának módját az adott társadalom által kínált minták, a szűkebben, tágabban vett közeg, és nyilván még számos egyéb tényező határozza meg.

Egy eszközt nehéz beskatulyázni, hogy az jó-e vagy rossz, az a nem mindegy, hogy mire és hogyan használják.

Egy még nálam is idősebb ember számára például lehet, hogy hülyén néznék ki, ahogyan egy gyönyörű helyen, fák árnyékában, a folyóparton ülve a telefonomat nyomkodom. 

Gondolhatná, hogy miért nem sétálok inkább, ahelyett, hogy a hülye okostelefont vakargatom elmélyülten. 

Például lehet, hogy azért, mert egy alkalmazás segítségével éppen a Bibliát olvasom. 

Aztán, ami abból a néhány sorról eszembe jutott, azon el is gondolkodom. Mint ahogyan az pontosan megtörtént velem egyszer a festői Toledo városában, a Tajo folyó parján, egy árnyas ligetben ülve.

Utóirat:

Vajon ki mondhatta először, hogy "Bezzeg az én időmben..."?

Csak egy tipp:

Az utolsó ember, aki nem keréken guruló szekérre téve, hanem a földön vonszolva vitte haza az elejtett mamutot. Aki így szólt a fiatalokhoz:

"Bezzeg az én időmben még nem ilyen guruló izével szállítottuk a zsákmányt, mi még tudtuk mi az a vadászat.

Ti, nyámnyila ficsúrok!

Kerék..."