Persze ez az erő korábban sem volt több illúziónál: a GDP-nk a multik által betelepített összeszerelő-üzemek teljesítményétől, gazdaságpolitikánk Merkel asszonytól, energiapolitikánk pedig Putyin úrtól függ. Közben a fiatalok lelépnek az országból, hanyatlik az egészségügy, az oktatás, és még Tiborcz Istvánt is cseszteti az OLAF.
De eddig legalább megakadályozta a kormány a 60 milliós migránsáradatot, a fáma szerint ahogy elterjedt a kerítés híre közöttük, egyből az összes otthon maradt. Legalábbis ebben hittünk addig, amíg Altusz Kristóf (tényleg, azóta látta őt valaki?!) Máltán el nem mondta, hogy az Orbán-kormány, ugyanúgy befogad munkát és jobb életet kereső, eltérő kultúrájú, muszlim bevándorlókat, és ugyanúgy segélyezi őket, mint ahogy azt a "bevándorlóországok" teszik.
Ez viszont egyértelműen a gyengeség jele. Ezért lépnie kellett az agytrösztnek, még ha csak olyan képtelenségekre futotta most, mint a Stop Soros.
A lényeg, hogy a meghívott közönség elhiggye, a műsor még mindig tart, és a szereplők továbbra is fiatal tökös magyar gyerekek, nem pedig pocakos megfáradt középkorúak.
Majdnem azt írtam, hogy szerencsétlen, de persze nem az, mert a szerencsétlen sorsú magyar, mondjuk az, aki kénytelen közmunkáért kuncsorogni a fideszes polgármesternél, miközben Lázár János tolvajnak tartja őt, míg Dömötör Csaba valószínűleg egészen jól elvan az adóforintokból neki járó fizetéséből. Szóval, a szerencsés Dömötör Csaba vasárnap csakis a látszat fenntartása kedvéért mondta a szintén közpénzből fenntartott Kossuth Rádióban, hogy a választások tétje az, hogy Magyarország bevándorlóország lesz-e vagy nem, illetve hogy a kormány "földön, vízen, levegőben" küzd majd azért, hogy ne legyen bevándorlóország, meg azt, hogy
"ma sajnos az a helyzet, hogy minden ellenzéki képviselőnek ott lapul a sárga kerítésvágó a zsebében. Ha tehetnék, azonnal használnák is".
S hogy jönnek ehhez a belgák, alighanem úgy, mint ahogy visszavettük a vörös csillagot a hollandoktól, vagy ahogy lezártuk a norvég-magyar határt.