Gulyás Márton: nincs az az Isten, hogy lehetséges legyen a kormánybuktatás a Jobbik nélkül

Interjú a koordinált indulásról? Árulás vagy esély?

Számított az ellenzéki sikerre Hódmezővásárhelyen?

Nem, szerintem senki sem. A Fidesz kiszivárgott belső méréséiből kiindulva maximum egy szoros küzdelemben reménykedhettünk, abban hogy Márki-Zay Péter legalább megszoríthatja a fideszes riválisát. De az, hogy ilyen mértékű győzelmet aratott, a legvérmesebb ellenzéki reményeket kell, hogy táplálja és igazolja.

És vasárnap már sejtett valamit?

Amikor kijött az első részvételi adat, akkor már érezhető volt, van esély egy ellenzéki győzelemre. Akkor már biztosan tudtam, hogy ennek pozitívabb eredménye lesz, mint amire előzetesen számítottunk. Ez egy váratlan, de nagyon fontos győzelem, amely nagyon sokfajta ellenzéki energiát felszabadított.

Mire gondol?

Vasárnap előtt ez tényleg egy másik ország volt. Szerintem már a pártok vezetői sem hitték el azt, amit mondtak a kormányváltásról, csak a kétharmad megállítására játszott mindenki.

De Hódmezővásárhelyen azt láthattuk, hogy sokkal magasabb a Fidesz elutasítottsága, mint azt sejtettük. Még egy fideszes bázison is.

Most már elmondhatjuk, hogy a Fidesz mandátumtöbbségének a megakadályozása a cél.

Azért az nem titok, hogy besegítettek az ellenzéki pártok Márki-Zay kampányába.

Azt pontosan tudjuk, hogy a Jobbik szervezetileg hogyan állt be Márki-Zay Péter mögé, és azt is hogy a helyi MSZP, illetve Botka László is segített. Hogy erre az önmérsékletre képesek voltak, hogy megértették az idők szavát, és hogy nem egymás ellen játszották ki ezt a helyzetet, bebizonyította, van lehetőség az országos koordinációra is.

Az ellenzékre még visszatérünk. Az imént azt mondta, hogy más országra ébredtünk. Vajon a Fidesz is más országra ébredt? Tanultak, tanulhattak a hibáikból?

A Fidesz egy naszád, nem képes a hirtelen irányváltásra. De ez nem is áll szándékukban. Vicces volt látni a fideszes holdudvar zavarát, ám végül mégis arra jutottak, hogy hangsúlyosabban kell felvállalni azt a sok hülyeséget, amit eddig toltak. De másra nem is alkalmasak. Ne feltételezzük már azt, hogy csak azért választották ki a Soros-féle kampányt, mert annyira megátalkodottak. Azért ezekkel a káderekkel, akik őt körülveszik, Orbán sincs megáldva. A Fidesznek az alelnöke Németh Szilárd, miről kell még beszélni?!

Ezek a figurák nem azért szerződtek a Fideszhez, hogy népjóléti intézkedéseket vezessenek be, ezeket az embereket a szabadrablás motiválja.

Amúgy mi mással kampányolhatnának? A Magyar Idők keddi vezércikkében az egykulcsos személyi adóval, és a minimálbér megadóztatásával büszkélkedtek, mint jelentős kormányzati teljesítménnyel. Tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy semmilyen népjóléti intézkedést nem tudnak felmutatni, csak a saját táborukat próbálják egyben tartani a hergelt, uszító üzenetekkel.

Ezt alátámasztja, hogy Orbán Viktor szerint továbbra is egyetlen tétje van a választásoknak: a bevándorlás. Ön szerint a helyieket valóban érintő témákkal lehet ezt ellensúlyozni?

Abszolút. Az ellenzéknek megvannak a saját témái, ezeket kellene csak jól kommunikálni.

Ugyanazon a napon, amikor Hódmezővásárhely választott, a Közös Ország Mozgalom szervezett egy vitát a Budafok/Nagytétény választókerületben. Furcsa volt, amikor az MSZP-s Molnár Gyula arról beszélt, hogy nem véletlenül áll háttal a jobbikos Staudt Gábornak.

Igazolhatónak tartom ezt a taktikát, nem ugyanarra a szavazóbázisra hajtanak. Ezzel együtt mi egyenlő feltételeket biztosítunk minden vitapartnerünk számára, nem értékítéletet mondunk felettük, ezért is van az, hogy szinte minden ellenzéki képviselő vállalja ezeket a vitákat, tájékoztatva az embereket a helyi ügyekről. Felszabadító olyan politika fórumon részt venni, ahol nem a kerítésről, Soros Györgyről, a migránsokról van szó, hanem a megélhetésről, a lakhatásról, az oktatásról és az egészségügyről.

Értem, de miközben ott az összes párt épp arról beszélt, hogy nem akar együtt működni a Jobbikkal...

Ezt az Alfahíren is szívesen megerősítem,

ha nem a kétharmad, hanem a Fidesz ötvenszázalékos mandátumának a megakadályozása a cél, akkor nincs az az Isten, hogy lehetséges legyen azt megvalósítani a Jobbik nélkül. A koordinációban a Jobbikra igenis számítani kell!

Nem tudom, hogyan fogják ezt a döntést meghoznia pártok, hogyan fogják ezt kiokoskodni, de az biztos, hogy egy olyan nyílt koordinációs helyzetet kell előállítani, hogy a kiválasztott 50 körzetben a párthovatartozástól függetlenül az egy szem legalkalmasabb ellenzéki jelölt álljon a Fidesz jelöltjével szemben. A Jobbik megkerülése ebben a helyzetben nem elképzelhető, az egyéni választói szinten a koordináció az előfeltétele annak, hogy a Fidesz 2018-ban ne tudjon kormányt alakítani.

Kicsit megelőzött, de azért befejezem a kérdésem. Szóval, miközben Budafokon az ellenzéki pártok elutasították a Jobbikkal való együttműködést, Hódmezővásárhelyen Szabó Gábor pártigazgató a kampányt igazgatta. Ennek így mi értelme?

Nyilvánvalóan azt gondolják, hogy ez egy választói elvárás, másrészt mindenki hajt a listás szavazatokra is. Fontos, hogy vannak különböző listák, és nagyon fontos, hogy ezek meg is maradjanak. Kifejezetten tiltakoznék az ellen, hogy a Jobbiktól a Momentumig egyetlen lista álljon föl. És persze az sem mindegy, hogy a koordinációban milyen erőviszonyok mentén tudnak ezek a pártok együttműködni.

Deklarálni kell, hogy közösen hajtunk a Fidesz ellen, viszont minden másban különbözünk. Ez szerintem összehozható, és ezért senki nem fogja őket árulónak, elvtelennek tartani.

A Fidesz pedig jól tudja, ez a végzete, ezért is alkották meg a választási törvényt. Az igazi veszély számukra az, ha ez ellenzék megtanulja hogyan lehet egy többségi rendszerben politizálni.

Erre van valami megoldóképlet?

Mi nem azt mondjuk meg, hogy ki legyen a jelölt, csak felmutatjuk az erőviszonyokat. Innentől a pártok felelőssége, hogy hogyan jutnak konszenzusra. Nem a közvélemény-kutató cégek feladata, hanem a pártok dolga, hogy politikai döntést hozzanak. Nekünk az a célunk, hogy abban az 50 körzetben a Fidesszel szemben csak egy jelölt induljon. Ez sok tényezős egyenlet, de erre lett volna 4 éve az ellenzéknek, 4 héttel a választások előtt már ez egy kicsit kacifántos...

Ezzel nem értek egyet, mert 4 évvel ezelőtt egészen más erőviszonyok, feltételek mentén ültek volna az asztalhoz a pártok, mint mondjuk azt két hét múlva tehetik.

De arról lehetett volna egyeztetni korábban is, hogy megváltoztassák a választójogi törvényt. Vagy pedig fölmérni azt, hogyha már ebben a rendszerben maradnak, akkor egyedül nem fogják áttörni a falakat.

Az ajánlásgyűjtő aktivistákkal beszélgetve, sok olyan választói véleménnyel találkozni, hogy "ne vigyétek be Gyurcsányt a parlamentbe”, „nem fogok az MSZP-re szavazni, inkább otthon maradok”, stb. Fel tudják mérni az átszavazási hajlandóságot?

Úgy érzem, erőteljesebb a kormányváltó hangulat, minthogy az emberek csak ilyesfajta szempontokat mérlegeljenek. A Márki-Zay-féle siker után ez az érzet még erősebb lehet, főleg ha az ellenzéki pártok nem egymás kioltására játszanak rá, hanem gyorsan tető alá hoznak egy együttműködést, aztán mindenki kampányol a maga logikája szerint. De minél később lépik ezt meg, annál fájdalmasabb lesz az minden egyes szervezetnek.

Nemcsak a pártokkal kellene ezt megértetni, hanem a választókkal is, akiknek a nagy része nem követi a napi belpolitikai történéseket, így a szavazófülkében érheti őket meglepetés, ha mégis összejön a koordináció.

Ez igaz, a taktikai szavazás nagyon sok buktatóval járhat, főleg ha nem lesznek egyértelmű visszalépések. Sőt, ha megszületik a megegyezés, még mindig ott vannak a kamupártok is, amelyek valahogy el fognak tudni indulni.

Lévai Katalintól sem kérdezte meg például senki, hogy honnan van neki minden körzetben bevallottan 5-6 aktivistája. Ha ilyen nagy támogatottsága van, hol a túróban volt az elmúlt egy évben?

Ezért lenne fontos, hogy az igazi pártok minél előbb tiszta helyzetet teremtsenek. A Közös Ország Mozgalom is nemsokára a kamupártokra fog fókuszálni, hogy a koordinációt megvédjük azoktól a zavaró mechanizmusoktól, amelyeket a Fidesz próbál működésbe hozni.

A Závecz Research szerepe kapcsán felmerült kritikaként, hogy Önök a körzetek kiválasztásával, vagy épp a mérésekkel a szocialistákat támogatják.

Több közvélemény-kutató céget is megkerestünk, a Závecz és a Medián volt az, amely vállalni tudta a nagy mintás, személyes megkeresésen alapuló kutatást. Piaci cégnek tartom őket, akik több ellenzéki párttal is kapcsolatban vannak. Nem vagyok az MSZP szekértolója, kritikáimat sokszor megfogalmaztam velük szemben.

Visszatérve a Vásárhely-hatásra. Az eheti nyilatkozatokat hallgatva, úgy tűnik, hogy egyelőre inkább elutasítóak a pártok a koordinációval kapcsolatban.

Most még. Hódmezővásárhely egy olyan eklatáns példa, ami után már nem lehet vágyálomnak nevezni, hogy a koordinációval jobb esélyt tud elérni az ellenzék. Már hallatszódnak azok a hangok, amiket egy hete még nem hallottunk, hogy a törésvonalakat meg tudjuk ugrani, azt még nem tudjuk, hogyan, de meg kell ugranunk.

Mondok még két másik törésvonalat: a régi-új, és a kicsi-nagy párt viszonylat. Kezdjük az utóbbival, amire jó példa az MSZP és az Együtt csepeli csatája.

Kedden kiderül, hogy melyik párt tud országos listát állítani. Akkor majd tisztulni fog a kép. Én nem akarok királycsináló lenni. Egy célom van, hogy 50 körzetben legyen tiszta ellenzéki helyzet.

Erre még visszatérünk. Szóval, kedden kiderül, ki marad kicsi, és kiből lesz nagy. De az már most is világos, hogy ki a régi, és ki az új. Az LMP-nél korszakváltásról beszélnek, amibe az MSZP-t és a DK-t nem lehet belevenni, hiszen nem lehet eltagadni, hogy Gyurcsány Ferencnek is köszönhető a fideszes kétharmad. De az is érthető, amit a Jobbiknál mondanak, hogy nem fognak a tolvajok javára visszalépni. És akkor még arról nem is beszéltünk, hogy az ő esetükben azoknak kellene segíteniük, akik 2006-ban közéjük lövettek.

Ez egy valós dilemma. Ennek sem a politikai, sem az erkölcsi, sem pedig az etikai élét nem akarom lebecsülni. Azzal együtt sem, hogy néha kibúvónak érzem ezt. Ezen pártok egyike sincs jelenleg olyan helyzetben, sem a támogatottság, sem pedig a szervezettség tekintetében, hogy önállóan kormányozni tudjon. A koalíciós kormányzás viszont lehetséges, és akkor mindenféleképpen kell kezdeniük valamit egymással. De nem akarom megkerülni. A politikai és erkölcsi dilemmát én abban látom, hogyha a Fidesz ne adja Isten már az 50 százalékot megkapja, akkor az az intézményesített szabadrablás folytatását jelenti.

Ha viszont elmozdulás történik, akkor lehet ugyan, hogy olyan szereplők is bekerülhetnek a törvényhozásba, amelyek nemcsak teljesen lejáratódtak, de konkrétan kötődnek hozzájuk olyan ügyek, amelyek egyébként egy jól működő ügyészség esetében már a bíróságok elé juttatta volna őket, azonban egy ilyen megosztott erőtérben egész egyszerűen nem lesz meg a lehetőség arra, hogy az a fajta intézményesített korrupciós rendszer kiépüljön, amely az elmúlt években lerabolta az országot.

Ebben az esetben az eddig blokkolt állami intézményi mechanizmusok is aktivizálódhatnak, amelyek aztán szintén gátat szabhatnak a korrupciónak.

Azt mondta, nem akar királycsináló lenni. Ez azt jelenti, hogy akkor sem avatkoznak be, ha nem történik változás?

Van rá terv, de sem a pártoknak, sem az ellenzéki szavazóknak nem lehet az az érdeke, hogy a Fidesz-kormány bukását akarók egymást gyepálják a Fidesz helyett.

És a tervről tudhatunk valamit?

Innen is üzenem, ha nem képesek arra a koordinációs együttműködésre, amelyet a magyar társadalom többsége megkíván tőlük, akkor a választók fogják leszedni a fejüket. Ha ez március 15-ig nem jön létre, az végzetes katasztrófa lenne. Élni kell azzal a csodálatos helyzettel, amit Hódmezővásárhely hozott.

Hogy hívják április 9-én a magyar miniszterelnököt?

Ezt ma felelősséggel nem lehet megmondani. De az biztos, a kormányváltás a Fidesz táborát is felszabadítaná. A Fidesz átka, hogy hagyták, hogy egy ilyen minidiktátor a fejükre nőjön, és felmosórongyként használja őket a parlamentben, a pártban, és az összes többi szervezetükben. Ha Orbán nem tud kormányt alakítani, vagy kisebbségi kormányzásba szorul, akkor az eddig blokkolt kritikus hangok felerősödhetnek, és szétszakíthatják a pártot. Nagy kérdés, hogy ezt Orbán Viktor hol fogja végig szemlélni. Magyarországon? Magyarországon belül hol? Vagy esetleg valami kaukázusi országban, élvezve valamelyik posztszovjet tagköztársaság vendégszeretét?