Klasszikus hard rock, őszinte mondanivaló, meggyőző lemezes bemutatkozás - Saját útján a Stula Rock

Őserő címmel februárban jelent meg a Stula Rock nevű formáció lemeze, amely a névadó Molnár Péter ’Stula’ (ex-Mobilmánia, jelenleg még Crazy Granat, Vegas Mafia, Vazul Vére) énekes és a mellé felsorakozott zenészek önálló bemutatkozó anyaga. A Nail Records gondozásában megjelent albumon helyet kapott 10 dal minden elemében rendkívül hatásos és megnyerő, de ez – a frontember és társai eddigi munkásságát ismerve – talán nem is annyira meglepő. A fő vezérvonalat jelentő tradicionális hard rock, amibe néha fémes (metalos) elemek, és egy csipetnyi bluesos íz is került, igényesen meghangszerelt, fogós nóták képében gördült ki a banda alkotóműhelyéből, amelyekhez mindenki által azonnal befogadható – a mindennapokat megéneklő, okosan és ötletesen megfogalmazott – szövegek társulnak. Jóleső érzés kijelenteni, hogy bárminemű erőszakos belemagyarázás nélkül mindegyikben benne van a slágerfaktor. A bő egy hónappal ezelőtti sikeres fővárosi lemezbemutatót követően március 24-én, a felvidéki Alistálon indítja országos turnéját a csapat, ehhez időzítve csörgettük meg Stulát, hogy első kézből kapjunk információkat a zenekarról, a lemezről, a lehetőségeikről, és közeljövő terveiről.

 - 2016 novemberében állt fel veled a zenekar, és az induláskor még Stula és a Patrióták néven játszottatok. Hogyan jött össze a csapat, és miért lettetek idővel szimplán Stula Rock?

 - 2016 október 23-án kiléptem a Mobilmániából. Akkoriban a civil életemben együtt dolgoztam egy sráccal, nevezetesen Szabó Attilával, a volt Patrióta zenekar szólógitárosával. A jövőbeni terveinkről is beszélgettünk, többek között arról is, hogy szeretnék egy olyan bandát, aminek repertoárjában Vikidál Gyula dalokat énekelek, de ami a későbbiek folyamán természetesen saját számokat is játszana.
Attila által jött a Patrióta név, ami teljesen egyértelmű volt, mert egyrészt volt egy olyan korszakuk, amikor Gyulát is kísérték, másrészt ez a tagság adta azt a csapatot, ami felsorakozott mellém. Azaz, Berczelly 'Beró' Csaba basszusgitáros, Kiss Kristóf billentyűs, és Horváth Ádám dobos. 2016 novemberében megvolt az első próbánk, 2017 január elején pedig már élőben is bemutatkoztunk egy jól sikerült BackStage-es bulival.

A névváltoztatás azért történt, mert Attila pár hónap után kiszállt a zenekarból, és mivel így már nem a komplett Patrióta felállás állt a hátam mögött, ezért – sokak bíztatására, és a menedzserünk javaslatára – lettünk Stula. Amihez én mellécsaptam a Rock nevet is, mert úgy gondoltam, hogy ha egyszer lesz egy lemezünk (ami ugye már van), és bárki elmegy majd a boltok polcai mellett, akkor ne egy populáris valamire gondoljon velünk kapcsolatban, hanem ezáltal egyértelmű lesz számára, hogy ez egy rockzenei produkció.
Attila helyére egy 22 éves fiatalember, Vigyinszky Máté érkezett, aki a kőbányai zeneiskolában tanul.

 - Azonnal megvolt köztetek az azonos hullámhossz, egyértelmű volt a közös zenei irányvonal?

 - Egyértelműen. Beróról még annyit kell tudni, hogy ő három évig a Wellingtonban játszott Paksi Endrével, illetve a Nemesis-ben (ami most per pillanat Age of Nemesis néven fut) is basszusgitározott. Tehát olyan emberekkel és olyan produkciókban működött közre a metal és rock színtéren, hogy az ő szakmai tudása egy biztos pont nálunk.
Ádám évfolyamtársam volt Balassagyarmaton, őt már 18 éves korában láttam zenekarokban úgy dobolni, hogy leesett az állam. Úgyhogy vele kapcsolatban sem voltak kétségeim.
Ami viszont egy kicsit szívfájdalmam, és ez pont az elmúlt napokban vált véglegessé, hogy Kiss Kristóf billentyűsünk nem tud velünk tovább dolgozni, mert a másik csapatában, a felvidéki Peter Cmorik vezette bandával annyi koncertjük van, hogy a kettő összeegyeztethetetlenné vált. Helyettest egyikünk sem akart, ezért a nemsokára megjelenő új videoklipünkben Kristóf átadja a stafétabotot egy szintén felvidéki származású billentyűs kollégájának, Zsigmond Albertnek, így vele megy tovább a Stula Rock.

 - A saját témák, dalok könnyen jöttek? A dalszerzésben kik a legaktívabbak? Hogyan áll össze egy-egy nótátok?

 - Úgy alakult, hogy tavaly márciusban jött egy olyan gondolat, hogy legalább egyetlen egy saját dalt csináljunk meg, amit aztán elküldünk majd rádióknak, kiadóknak, hogy véleményezzék. Kiderüljön, hogy van-e igény az általunk készített hard rock számokra. De Ádám, a dobosunk jelezte, hogy neki már négy nótája is van készen, és mivel stúdiója is van, ezeket rögzítette is, megmutatná. Egyértelmű, hogy érdekelt minket a dolog. És meglepődtünk, mert egyedül írta a szöveget, a zenét, feljátszotta a basszusgitárt, gitárt, a dobot, és még fel is énekelte, tehát egy nagyon alaposan elkészített nyersanyagot kaptunk. Persze, nem úgy szólt, ahogy most már a lemezen hallható, de az irány nagyon jó volt. Mindenki megkapta e-mailben ezt a négy számot, aztán módosítottunk, egyszerűsítettünk egy kicsit a zenén, én a szövegeket cenzúráztam, de elmondhatom, hogy a lemezre került tíz dal szövegét Horváth Ádám jegyzi, és – a Mindent kölcsön kapunk kivételével – az összes zenét is ő szerezte.

 - Nehezen találtatok kiadót?

 - Onnan kezdeném, hogy visszautalnék az eredeti elképzelésre, és arra a bizonyos egyetlen bemutatandó dalra. Viszont, akkoriban esett ki Attila a körből, nála tehát nem tudtuk elkezdeni a felvételeket, ezért Ádámhoz mentünk. És ugye, ahogy mondtam, neki már több felvétele is volt, ezért már nem abban gondolkoztunk, hogy eggyel érünk el valamit, hanem, hogy ezeket is véglegesítjük és fel is vesszük, sőt úgy voltunk vele, hogy ha ennyi már megvan, akkor lesz több is.
Magyarul még tovább dolgoztunk, és 14 számot meg is csináltunk a nyáron. Megkerestük Nóniusz Gábort, és elküldtük neki a legelsőt, a Ha látnád magad címűt, hogy mit tudna ebből kihozni, mennyire használható a felvétel. És azt mondta, hogy ez egy nagyon jó alapanyag, lehet vele dolgozni. Megkeverte, visszaküldte, és annyira megtetszett nekünk, hogy egyértelmű volt, hogy a többit is vele fogjuk megcsináltatni. Anyagi okok miatt végül aztán tíz dal készült el a lemezhez.
Közben elkezdtünk kiadókat keresni, és akkoriban került a zenekar közelébe Molnár Péter – becenevén Szőrös – menedzser úr, akinek köszönhetően, egy kisebb kanyar után aztán a Hammer Music-hoz írtunk alá.

 - A Mahasz eladási listáján az Őserő a hatodik helyen nyitott. Egy debütalbum esetében ez egy igen komoly fegyvertény, mert azt feltételezi, hogy vagy a személyed kapcsán, vagy a zenekar összetétele miatt már van egy alap rajongótábora a Stula Rock-nak, amire nyugodtan lehet építkezni a továbbiakban.

 - Ez azért nem volt ennyire egyértelmű, hiszen az induláskor még nem beszélhettünk semmilyen rajongótáborról. Aztán tavaly november végén kirukkoltunk a Ha látnád magad számhoz forgatott klippel, és amíg az nem kezdett el szárnyalni az interneten, addig csak az volt, hogy itt van Stula, aki kiszállt a Mobilmániából, és majd csinálni fog valamit. Úgyhogy ez a dal hozta meg azt az ismeretséget, sikert, hogy nagyon sok embert már be tudtunk vonzani, hiszen így már látták egyben a zenekart, hallottak már egy vadonatúj számot. Ezt a dalt már promócióként is el tudtuk küldeni, úgyhogy ez a nóta nagyon sokat segített nekünk, valamint az is, hogy a Rádió Rock, meg néhány kisebb adó is elkezdte játszani.

 - Két vendégénekes is hallható a lemezen. Dudás Ivettel, a Tales of Evening pacsirtájával duettezel, Ráduly Levente pedig a címadó nótában szerepel. Velük a Vazul Vére rockoperában is együtt játszol, onnan van az ismeretség és a meghívás apropója?

 - Már eleve az volt a tervem, hogy minimum két vagy több vendégénekest meghívok erre a lemezre. Ivettet nagyon szeretem, tisztelem őt, nagyon tetszik a hangja, bármit meg is tud oldani vele, és úgy voltam vele, hogy a Két igazság című dalhoz – amikor is ugye egy női-férfi civódásnak a teljes közepébe pottyanunk – nagyon passzolna. Úgy gondoltam, hogy az én traktor-hangom és az ő kis szűzies hangja szépen megférne egymás mellett, és így valami jót tudunk majd felmutatni. Átküldtem neki a dalt, amit előtte én már felénekeltem, meghallgatta, és nagyon tetszett neki. A rá osztott női szerepet felénekelte, visszaküldte, és meg is voltunk. Szerintem baromi jó lett így ez a nóta.
Ráduly Levente pedig úgy került a képbe, hogy amikor a Vazul Vére rockoperából Vikidál Gyula elment, elkezdtük keresni az új Istvánunkat, és én voltam az egyik, aki nagyon mondtam azt, hogy Levit vegyük be. Igaz, nem teljes mértékben Vikidálos a hangja, da maga a srác szellemisége, a megjelenése, és az, hogy mennyire fanatikusan áll a mai rockvilághoz, és szereti is, amit egy-két zenekarban csinál, elég érv volt, hogy ő csatlakozzon hozzánk. Bekerült a társulatba, és én ott ismertem meg igazán, mert addig kb. összesen, ha három mondatot váltottunk személyesen. Ettől kezdve lettünk jó barátok, és pontosan az ő magas hangja miatt gondoltam azt, hogy a lemez címadó dalához meghívnám, legyen benne egy ilyen hangszín is. Ő meg szívesen vállalta, nagyon örült a felkérésnek.

 - Ki ne hagyjuk Velősy Flórát…

 - Flórával már évekkel ezelőtt is énekelgettünk együtt, és mivel a zeneszerző-szövegírónknak, vagyis a dobosunknak a párja, ezért kézenfekvő volt, hogy a vokálokban ő segít be.

 - Eddig két imidzsklip készült a lemezhez. Az egyik a már sokat felemlegetett Ha látnád magad-hoz forgatott videó.

 - Igen. Ahogy már mondtam, ez volt az első kész szerzeményünk, ez volt megkeverve is, és én ezt tartom a lemez fő dalának, nem a címadót, így egyértelmű volt, hogy ehhez készítünk egy klipet. A forgatás helyszíne úgy adta magát, hogy Ádám is, és én is sokat járunk arra autóval. Ez a víziszínpad Verőcén található, és a polgármestertől kikértük magunknak egy délutánra, ott rögzítettük a felvételeket. A klip saját költségvetésből készült, amolyan házi, azaz home videó. Tehát nem volt nagy zsebbenyúlás, nem kerestünk meg cégeket, hogy szponzorálják mindezt. Egy-két barátunk segített a helyszínen.

 - A lemez megjelenése előtti napokban érkezett aztán a lírai Emlékeim udvarán.

 - Ez is egy saját készítésű, barátaink által felvett videoklip, amit Szlovákiában, az Ipolyságon forgattunk. A dal rádióbarátabb, nyugodtabb hangvételű, nyilván ezzel is azt szeretnénk megmutatni, hogy a zenekar mennyire sokoldalú.
Amikor megkérdeztünk egy pár embert a Ha látnád magad után, hogy mégis mire gondolnak, milyen lesz a lemez, akkor mindenki azt mondta, hogy nagyon jó ez a nóta, de remélik, hogy durvább. Mi meg azt mondtuk, hogy nem! (nevet) Szóval, ez a másik oldalunk, ilyen mélységekbe is le tudunk menni… Ez egy gyönyörű dal, szerintem az egyik csúcspontja a lemeznek. A mondanivalója folyamatosan megérint, a klipben látható gyerekkori képeken is én vagyok az Édesanyámmal.

 - Ha már személyes dolgok… A Kirúgtak a mennyből nóta szövegét konkrétan mi ihlette?

 - Ádám írta ennek is a szövegét, és amennyire én tudom, volt egy súlyos balesete.

 - Azt hittem, hogy ez a te sztorid…

 - Nem. Nekem is volt már bőven, de nem én írtam a szöveget. (nevet) Ez az ő története, a felépülési időben született meg.

 - És hogyan jött az Őserő lemezcím?

 - Számomra Vikidál Gyula mindig is egy szőrös mellkasú hős volt, öt éves korom óta a példaképem. És amikor az István, a királyban szerepelt, nagyon sokan azt mondták, hogy benne van az őserő a hangjában. Ezt így éltem meg gyerekként, és amikor felnőttem, számtalanszor énekeltem a hozzá köthető Dinamit és P.Mobil dalokat, utánoztam őt, és szerettem volna, hogy az én hangom is olyan érces legyen, mint az övé. Ő számomra a magyar etalon. Nem tudom, hogy olyan lett-e a hangom, de sokan mondták már rám, hogy kis-Vikidál, meg, hogy az ő fia vagyok, ezért jutott eszembe, hogy akkor ez legyen a lemez címe.

 - Február 16-án jött ki az album, amit másnap egy teltházas Crazy Mamás bulival sikerült is megünnepelni.

 - Azt szerettük volna, hogy már decemberben kézben legyen a CD, ez is volt első körben megbeszélve, de aztán, mivel nagyon nagy volt a lemezdömping, a kiadó biztatására toltuk át februárra a megjelenést. Így az év végére tervezett Rudán Joe-val közös lemezbemutatót is elcsúsztattuk február 17-re. Kettőnkhöz még az esztergomi Tunyogi Péter Emlékzenekar csatlakozott, és egy nagyon jó hangulatú, teltházas buli kerekedett az estéből.
Nagyon jól fogadta a közönség a programunkat, igaz egy hatalmas személyes problémával küzdöttem egész este, mégpedig, mivel egy komoly betegség után voltam – és igen közel álltam ahhoz, hogy lemondom a koncertet – sajnos nem tudtam száz százalékot hozni. Betegen és lázasan nyomtam le a műsort, vért izzadtam a színpadon, hogy el tudjam valamilyen szinten énekelni a dalokat, de remélem, hogy a közönség nem vette ezt annyira észre, mert ettől függetlenül rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk. Rudán Joe is felhívott magához, de nem vállaltam a felkérést, mert annyira elment már addigra a hangom, hogy nem tudtam volna vele közösen énekelni.

 - Március 24-én, Alistálon indul a Stula Rock tavaszi lemezbemutató turnéja. Hogy állt össze ez az országjáró körút?

 - A szervezés nagyon kis része az enyém, a többit a már említett Molnár Péter ’Szőrős’ menedzser úr intézi, aki istápolja a zenekart. Nagy segítség ő, mert így leveszi a vállamról ezt a terhet. Nem titok, hogy én a zenélés mellett dolgozom, tűzoltó vagyok, így nem sok időm van, hogy a kevéske szabadidőmben mindent én csináljak. Ráadásul ő már a Vazul Vérének is volt a menedzsere két éven keresztül, onnan van egyébként az ismeretségünk, ami aztán idővel barátsággá alakult. Úgyhogy, nem csak a nevünk azonos, hanem még barátok is vagyunk. (nevet) Szinte már egy hatodik tag a bandában, sokat melózik az ügyeinken.

 - Hogy látod a Stula Rock jövőjét?

 - Én mindig is tudtam, hogy idővel egy saját bandát szeretnék, amiben van egy kis hard rock, egy pici metal íz, egy leheletnyi blues. Kb. olyasmihez tudnám hasonlítani a magyar előadók közül, mint amit a Hard zenekar csinált Kalapács Józsival. Talán attól egy hajszállal erősebbet, keményebbet gondoltam. Olyat, amit fülbemászó, dallamos rockzene, és könnyen emészthető szövegek jellemeznek. És az eddigi pályafutásom során mindig is ilyen formációkban szerepeltem, attól függetlenül, hogy nem én voltam a szövegíró és a zeneszerző, de minden esetben könnyen tudtam azonosulni mindkettővel. A Stula Rock jelen pillanatban ennek az elgondolásnak megfelelően működik, és nagyon bizakodó vagyok, hogy sokáig fog is.

 - És úgy érzed, hogy ehhez meg lesz a befogató közeg, azaz a közönség is?

 - Én úgy látom, hogy nagyon-nagyon nehezen nyit a magyar hallgatóság az újdonság irányába, mert a fülekben a húsz-harminc-negyven éve megszokott zenei világ, az úgymond bejáratott dolgok vannak. Nem kezdem el részletekbe menően sorolni, de ilyen például a P.Mobil vagy a Pokolgép munkássága, amikkel nagyon nehéz vetekedni, és talán nem is kell, mert az újat úgyis csak akkor fogja befogadni a közönség, ha már eleget hallotta, látta. Tehát menni kell, koncertezni kell! És a videoklipekben is bízok, mert sajnos nagyon sokan otthon ülnek a gép előtt, nem járnak bulikba, úgyhogy őket az interneten keresztül kell megfogni, el kell érni, hogy valamilyen szinten hozzájuk is eljusson a lemez.
Mindig is azt mondtam, hogy ha növekszik a közönség lélekszáma, akkor az még több embert vonz be. De persze, ne úgy gondold ezt, mint ahogy a kilencvenes években volt a külföldi fiúcsapatoknál, hogy húú… minél több lány legyen az első sorba. (nevet)

Szerintem meg kell húzni valahol egy határvonalat úgy, ahogy mi is csináltuk. Közösen kialakítottunk egy koncepciót, egy hangzást, egy zenei stílust – ami a mi esetünkben a hard rockhoz áll a legközelebb, de tartalmaz metalos elemeket is – és onnantól ez jellemzi a Stula Rockot, erről vagyunk felismerhetőek. Számunkra ez a legmegfelelőbb, és remélhetőleg a közönség is vevő lesz rá.

 

 - Az aktívvá váló koncertezés mellett a következő hónapok miről fognak szólni?

 - Utaltam már rá, hogy szeretnénk egy új videóval jelentkezni. Ezt a Forgószél című dalhoz forgattuk, az eddigieknél sokkal jobb minőségű, és a tervek szerint áprilisban mutatnánk be. Ez egy kemény nóta, akár a Ha látnád magad-nak a bátyja is lehetne.
És a következő albumhoz is elkészült már négy dal, de ezzel csak valamikor 2019 őszén fogunk előrukkolni.