A választókerület az EU legszegényebb régiói között található. Mi vezetett ide, ehhez az elképesztő gazdasági, társadalmi hátrányt jelentő állapothoz?
Régiónk az úgynevezett rendszerváltás nagy vesztese. Itt az élet korábban a mezőgazdaságra, és az arra alapuló feldolgozó és élelmiszeriparra épült. Az ország vezetése a hatalmas állami vagyont átjátszotta nyugati cégek részére, amelyek rövid idő alatt elsorvasztották a termelést, elvágtak minket keleti piacainktól. Ez az intenzív mezőgazdaság gyors leépülését eredményezte. A falvaink alól gyakorlatilag kihúzták a talajt, ami döbbenetes mértékű elvándorlást, elszegényedést eredményezett. Az elmúlt 28 év kormányai nem tudták megállítani, visszafordítani ezt a folyamatot. Az ide érkező beruházások zömmel ugyanis nem a munkahelyteremtést, hanem az arculat kialakítást célozzák.
Mik azok a konkrét problémák, amik leginkább foglalkoztatják a térség lakóit?
Az első helyen a munkalehetőségek szűkössége áll. A fő munkaadók vidékünkön a nyírbátori és nyíregyházi multinacionális vállalatok. A kis- és középvállalkozói munkaadói képesség sajnos gyenge. A multicégek központjaitól távolabb eső települések némelyikén a legtöbb embert a közmunkaprogram foglalkoztatja. Az intenzív zöldség-, gyümölcs-, hús- és tejtermelés csak kínlódik, egyre kevesebb embernek ad munkát. Alig mérhető a multikon kívüli ipari teljesítmény.
Említette a KKV-kat. Nekik milyen konkrét problémákkal kell megküzdeniük?
Nem sikerült megoldani a mikro-, kis- és középvállakozások megerősítését, az őstermelők és kisgazdálkodók versenyképessé tételének elősegítését. A kisvállalkozóknak meg kell küzdeniük az állandó hivatali vegzálással, legtöbbjük úgy érzi, szándékosan meg akarja őt fojtani a bürokrácia. A gazdálkodók azt látják, hogy a nagy mezőgazdasági vállalkozókra öntik a pénzt, miközben ők alig tudnak hozzáférni a támogatásokhoz. Ráadásul, a logikátlan és sokszor teljesen szakmaiatlan feltételrendszernek lehetetlen tökéletesen megfelelniük, ami a támogatások megvonását eredményezi az esetek jelentős részében. Ezek a dolgok teljesen gúzsba kötik vidékük gazdaságát, gazdálkodását. Az előbbiekből pedig egyenesen következik, hogy
a szakképzett munkaerő nem talál magának itthon megfelelő munkát, ezért kénytelen nyugaton munkát vállalni. Az elvándorlás ebből a térségből olyan méreteket öltött, ami néhány évtized alatt teljesen elsorvaszthatja településeink legalább felét.
Aminek hatásai persze tovább gyűrűznek…
Igen, mert ez a sorvadás az élet minden területén érezteti a hatását. A falusi iskolák többségének színvonala döbbenetes mértékben zuhan, és nem a pedagógusok hibájából. Vannak települések, ahol az iskolában már csak a hátrányos helyzetű gyermekek maradnak, a többieket elhordják a közeli városok, nagyobb falvak iskoláiba.
A háziorvosi rendszer is az összeomlás szélén áll. Túlterhelt, zömmel nyugdíjazás előtt álló orvosok próbálnak helyt állni, egyre kevesebben, egyre több helyen. Valami miatt nem jut elegendő forrás, hogy az ellátás színvonalán, a gép- és műszerellátottságon emeljenek.
Az önkormányzatiság fokozatos leépítésén, a szociális ellátórendszer akadozásán, vagy akárcsak az utak minőségén, a közbiztonság állapotán, az eladó és omladozó házak számán, az itteni átlagos nyugdíjakon, egyszóval mindenen és mindenütt érzékelhető, hogy itt a komplett vidékfejlesztési stratégia elhibázott.
Ezekre milyen megoldásokat kínál, és mi lenne az, amit a választókerület megválasztott képviselőjeként elsőként vinne a parlament elé?
Ahol rendszerszinten van a hiba, rendszerszinten kell megoldást keresni. Képviselőként arra fogok törekedi, hogy az államirányítás szakítson azzal az elgondolással, hogy a költségvetés tehermentesítését többek között a kistelepülések, a magyar vidék fokozatos leépítésével valósítsa meg. Személyes meggyőződésem, hogy hazánk hosszú távú fejlődését csak erős és termelékeny vidékkel lehet biztosítani.
A mi kerületünkbe érkező támogatásoknak, beruházásoknak arra kell irányulnia, hogy ezt az erőt és termelékenységet megvalósítsuk. Fel kell hagyni a látszatberuházásokkal, és helyettük feldolgozó- és élelmiszeripart kell idehozni, lehetőleg olyan formában, hogy ne csak egy-két központra, hanem minden jelentősebb településre kerüljön belőlük.
A mikro-, kis- és középvállalkozók, a gazdálkodók számára olyan támogatásokat, programokat és lehetőségeket kell biztosítani, amelyek serkentik az intenzív zöldség-, gyümölcs-, hús-, tej- stb. termelést, a helyi termékek előállítását, forgalmazását, gördülékeny átvételét.
Ezek elengedhetetlenek ahhoz, hogy a távolra kényszerült munkaerő hazatérjen és a családok perspektívát lássanak szűkebb hazájukban, a Nyírségben. Persze akkor lenne ideális a helyzet, ha Jobbik kormány kerülne Magyarország élére, mert akkor a Bérunió megvalósításával és a munkahelyteremtéssel újra igazi vérkeringést lehetne pumpálni vidékünkbe.
Sok helyen szinte zokon veszik a kritikát a kormánypárti politikusok, mondván, „nézzék meg, mennyi pénz érkezett a választókerületbe!". Ebből a szempontból hogy értékeli, az uniós és hazai források felhasználása mennyire volt optimális?
A fentiekben megfogalmazott problémák egyik alapja éppen az, hogy a források túlnyomó részének a felhasználása semmilyen gazdaságélénkítő hatást nem váltott ki a régióban. Tisztában vagyunk vele, hogy az Európai Uniónak nem érdeke a magyar termelés újjáélesztése, neki nem versenytársra van szüksége, hanem olcsó munkaerőre multinacionális cégei számára és piacra a termékei részére. Így az uniós pályázati programokat is úgy igyekeznek megfogalmazni, hogy lehetőleg látvány- és látszatberuházások valósuljanak meg belőlük, gazdaságserkentő hatás nélkül. Viszont annál érthetetlenebb, hogy
a magyar kormány, amelyiknek a magyar érdekek képviselete lenne a feladata, meghajol a külföldi tervek előtt és a mienkhez hasonló hátrányos helyzetű régiók gazdasági erejének növeléséért néhány kivételtől eltekintve semmit nem hajlandó tenni.
Ráadásul, még a kivételek is sántítanak olykor-olykor. A mi választókerületünkben főleg a Nyírbátorban lévő multinacionális vállalati üzemegységek a fő munkaadók. A multik működését a magyar állam hatalmas állami támogatásokkal, több éves adókedvezményekkel, számukra a munkavállalóikkal és a magyar vállalkozókkal szembeni hatalmas előnyök biztosításával segíti elő. Így a multik sok esetben sokkal több kárt okoznak, mint amennyi hasznot hoznak. Ha az állam által nekik nyújtott támogatásokat a helyi, magyar kis-és közepes vállalkozások is megkapnák, ha a munkavállalók érdekeit is szem előtt tartanák a munkaügyi jogszabályok megalkotásánál, ez a vidék és ez az ország már felzárkózott volna az uniós átlaghoz.
Nem, hogy nem zárkóztunk fel, hanem folyamatosan a leszakadás.
Az embereket természetesen nagyon dühíti, hogy ez így történt. Egyszerűen nem értik, miért mennek el a források világító és zenélő szökőkutakra, kilátókra, térkőre, miért maradnak üresen vagy éppen megépítetlenül a betervezett, beharangozott ipari parkok, miért mennek el milliárdok olyan beruházásokra, amelyek nem teremtenek munkahelyet, nem hoznak hasznot és nem serkentik a vidék fejlődését (természetesen itt nem a szükséges intézményi felújításokra, templomokra, iskolákra stb. gondolok).
Az emberek látják, hogy az országban igenis sok pénz van. Jut belőle sok-sok multimilliomosnak, hogy milliárdossá váljon. Jut belőle stadionokra, értelmetlen és csak a pénz leírását szolgáló programokra, mindenre, csak éppen az emberek, a családok, a falvak és a magyar vidék életének jobbátételére nem.
Mit csinálna máshogyan?
Meggyőződésem, hogy a vidék megtartása érdekében teljes szemléletváltásra van szükség. Minden áron meg kell erősíteni, újra fejlődő pályára kell állítani választókerületünk 33 községét, kisvárosát. Munkahelyeket kell teremteni, a vállalkozni, gazdálkodni akarók és tudók számára megfelelő feltételeket, támogató (és nem vegzáló) hivatalokat kell biztosítani. Az önkormányzati jogköröket szélesíteni kell, intézményeik fenntartásának feltételeit pedig biztosítani. Hihetetlenül sok a tennivaló, a nehézség és a kihívás, de a Jobbik, jómagam és választókerületi csapatunk készen áll vállalni a terheket, mert mi mindannyian itthon akarjuk biztosítani gyermekeink, unokáink jövőjét egy virágzó Nyírségben.