"A Népstadion lassan elkészül!" - kiáltotta a kamerába a felcsúti növendékek élén vonuló Szöllősi György, miközben az újságírói akkreditációk megvonását intézte telefonjáról, igaz, ez csak a kép sarkában látszott, az adásban már a stúdióban ülő szakértő elemezte a látottakat.
"A kormány és a munkások által kötött megállapodás értelmében a munka és a munkások becsülete kéz a kézben kell járjon. A versenyben csak akkor lehetünk versenyképesek, ha újra a munkásokba (megbecsült munkásokba!) helyezzük a bizalmat például a robotokkal szemben, ez a munkaalapú társadalom lehet a kulcsa, egyszersmind záloga sikerességünknek, növekedésünknek és magyarságunknak" - mondta, majd mutatóujjával növekedő pályára állította a grafikont, amit néhány napja még Simek Péter futballszakértő rajzolt a Videoton középpályássorának mozgását - mintegy - bemutatandó.
Kisebb csalódást okozott, hogy a felvonuló menetben zárt blokkot alkotó, Pakson dolgozó orosz-magyar kollektíva kérése ellenére elmaradt Vlagyimir Putyin videóüzenete, amire a politikus egyéb elfoglaltságai miatt nem került sor, helyette rövid közleményben köszönte meg a Ganz-gyár vezetőinek és dolgozóinak tisztességes helytállását.
Az egyperces hírblokk (migráns származásúak bliccelhettek a londoni metrón, Novák Katalin jelenlétével pörgette föl a gyermekvállalási kedvet a kemencei falunapon, négy éve történt a híres darmstadti migránsbunyó) a Városligetbe kapcsolt az állami tévé. Az örökifjú szocialista, Kovács László egyensúlyozott műanyag tálcájával az egyik szabad asztalhoz, gondosan ügyelve, nehogy a mustár vagy a három deci Kőbányai (többet nem szabad egyszerre kikérni, mert megmelegszik, igaz, a sor meg kurva nagy - a pultnál még el is gondolkodott, mi legyen, mit lépne erre egy vidéki szoci alapszervezet, hát egy fővárosi? egy Kunhalmi? egy Puch? Sosem lesz konszenzus, de sebaj) rá ne fröccsenjen VOR zakójára. "Pár virsli, mustár, szelet barnakenyér" - mondta a kamerába, mint a söjtöri lakoma után 15 éve. Németh Szilárd veregette meg a vállát harsányan felkacagva, "azért egy sült kolbász még belefér", majd közösen falatozni kezdtek, ők és a nép.
"Az oktatás struktúráját a káros piaci folyamatok hatásait mintegy negligálva a tisztességes dolgozók megbecsüléséhez kell hangolni" - mondta a stúdióban a szakértő, miközben gondolatban szakmunkához kötötte a diplomát.
Egy markosnádasnak öltözött felvonuló kérésére a köztévé - hosszas mérlegelés után (Paszab - Vinnai Győző: 457, Fülöp Erik: 85, Helmeczy László: 14) - lejátszotta a Parno Graszt egyik számát is (a Kispaszabon fúj a szél, szegény ember mindig fél kezdetűt), elsimítva ezzel a munkaalapú társadalomban kisebb feszültséget keltő esetet.
A Városligetben felállított színpadon közben vastapsot kapott a népmeséket mondó Bencsik András - a legkisebbek szórakoztatására -, majd Borbács Marcsi jelentette be az egybegyűlteknek: ha minden jól megy, jövőre sokkal olcsóbb lesz a kenyér, a régi, jó magyar kenyér, amiből az öregek annak idején még megették az egészet.
"Mindenki szükséglete szerint részesüljön a javakból! De aki jobban dolgozik, jobban" - kiabálta be mutatóujját a magasba emelve Moldova György.
Fáradtan bár, de élményekkel feltöltődve jövőre veletek ugyanitt, stb.
***
A miniszterelnök arcán széles mosollyal ébredt álmából. Bekapcsolta a tévét, a stúdióban Lomnici Zoltán elemezte az ellenzék teljesítményét a migráció szemszögéből.
"Akad még tennivaló bőven" - gondolta a kormányfő, majd feltápászkodott, és elindult dolgozószobája felé.
(Fotó: Konok Tamás/Fortepan)