Listaáron egyetlen „fül” havi kiadásával 110 ezer forint bevételre tehet szert – márpedig a fővárosban sok ezer efféle felületet értékesíthet az Esma, amelyet múlt szerdán győztesként hirdetett ki a Fővárosi Közgyűlés a közvilágítási oszlopok hasznosítására kiírt pályázaton.
Tavaly nyáron egy fővárosi előterjesztés nyomán került nyilvánosságra, hogy a „lex Garancsi” (miután a csőd szélén álló Esma-t megvásárolta Garancsi, hoztak egy törvénymódosítás, aminek jóvoltából ismét lehetett az oszlopokon hirdetni) elfogadása óta az Esma lényegében engedély és fizetés nélkül használta a fővárosi oszlopokat.
Ekkor kezdődtek egyeztetések az utólagos térítésről. A főváros belengette: megpályáztatja a reklámhelyeket, ha Garancsi legkésőbb a kiírásig elszámol a múltbeli biznisszel. A történet pikantériája, hogy az önkormányzat tavaly augusztusi anyaga szerint nem is volt pontos adat a fülezhető oszlopok számáról, az előterjesztők egyszerűen „mintegy 77 ezret” írtak.
Utólag is viszonylag olcsón megúszta az illegálisnak bizonyult üzletet Garancsi: a Fővárosi Önkormányzat végül nem perelte be azért az Esmát, és csaknem három évre mindösszesen 132 millió forintot kellett fizetnie a társaságnak a helyhasználatért. A gyarapodó állami megrendeléseknek köszönhetően nem rokkant bele ebbe az egyszeri teherbe a cég, amely a tulajdonosváltás után, 2016-ra több mint háromszorosára, 1,7 milliárd forintra növelte a bevételét.
A pályázati kiírásban évi 60 millió forintos fix alapdíjat és oszloponként, naponta 245 forintot kért minimális haszonbérleti díjként a főváros. Miután ugyanis az Esma februárban megfizette a tartozásait, az önkormányzat március 20-ai határidővel meghirdette a tendert, ám ahogy arra számítani lehetett, csak a választások után hozták nyilvánosságra a nyertes nevét. Garancsi cégének egyetlen versenytárssal kellett megküzdenie – a politikai erőviszonyokat ismerve a TQ Reklám Stúdió Kft. az esélytelenek nyugalmával indulhatott.
Így is lett.