2018. 05. 15. 16:55

Tényleg vannak haditengerészeti hagyományaink

„170 év a magyar hadihajózás történelméből” – ezzel a címmel nyílt kiállítás a Stefánia Palotában, mely az első világháborús tengeri ütközetekre és hadihajókra koncentrál, de fő üzenete, hogy tényleg léteznek magyar haditengerészeti hagyományok.

Régi történet

Már a római korból ismerünk olyan hadihajókat, amik a Dunán teljesítettek szolgálatot. Egy ókori római hadihajó maradványa a Mainzi Múzeumban van kiállítva, a történelmi források szerint a limes mentén teljesített szolgálatot, ez az első tárgyi bizonyíték a dunai hadihajózásról.

A honfoglalók ismerték a Duna stratégiai jelenetőségét, de nem rendelkeztek folyami erőkkel. Az Árpád-ház uralkodói dereglyéket ugyan alkalmazásba állítottak, de ezek inkább csapatszállító eszközök voltak, mintsem hadihajók.

Luxemburgi Zsigmondnak viszont valódi flottája volt, sőt, Szendrő váránál a szárazföldi erőket is támogatták hajókról. Hunyadi János sajkákkal és dereglyékkel törte át a török folyami erők blokádját Nándorfehérvárnál.

Hunyadi Mátyás is komoly folyami erőkkel rendelkezett, több mint háromszáz naszád, gálya és dereglye állt a szolgálatában, a gályákat erős tüzérséggel is ellátták. Az egyágyús, puskás darabontos naszádok feladata volt, hogy védjék a gályákat.

Az ország szétszakadása után sajkások vették át a naszádosok helyét, a törökök kiűzése után szintén sajkások védték a hajózható folyókat és a határt.

1848. július 25-én aztán vízre bocsátották az első igazi magyar hadihajót, a Mészáros gőzöst, ezt a napot tartják a magyar hadihajózás megszületésének.

Meglepő sztorik

A kiállításon azt is megtudhatjuk, hogy magyar tengerészek és matrózok messzebbi vizeken jártak, mint gondolnánk. Az 1786-ban II. József által megalapított haditengerészet az első világháborúig szerepet vállalt több európai és tengeren túli műveletben.

Részt vettek a napóleoni háborúkban, az 1821-es görög függetlenségi háború idején a kalózok elleni harcban, 1840-ben az egyiptomi alkirály elleni koalícióban, de 1900-ban még a kínai bokszerlázadás leverésére alakult nemzetközi szövetségben is.

Nem csak hadműveletekbe, hanem kutatóexpedíciókba is beszállt a haditengerészetet, többek között a Jeges-tenger és a Csendes-óceán feltérképezésekor.

Ennek a flottának a története az első világháborúval ért véget, melynek során a Távol-Keleten harcoló Kaiserin Elisabeth cirkáló kivételével az Adriai-tengeren tevékenykedtek. A kiállítás ezt a négy évet hivatott bemutatni.

A világháborúban

1914 előtt gyakorlatilag minden haditengerészet „második Trafalgarra” készült, de végül a brit-francia-olasz túlerő ellen az osztrák-magyar flotta részéről nem került sor Adrián kívüli hadműveletekre.

A mindent eldöntő ütközetek, a tengerek feletti kizárólagos uralmat biztosító hadműveletek helyett az Adria feletti ellenőrzés megtartása volt az elsődleges cél, ami sikerült is.

A viszonylagos tétlenséget erősítette, hogy mindkettő fél a másiktól várta a nagy csata megnyitásának első lépését, de a túl nagy kockázat miatt végül egyikük sem döntött a frontális ütközet mellett, ezért, ahogy John Keegan fogalmaz, elmaradt

„a talpig vasba öltözött csatahajókkal előadott látványos Istenek alkonya.”

A kiállításon a hadihajó makettek vannak főszerepben, kiegészítve számos érdekes, eredeti dokumentummal, például Horthy Miklós kézzel írott levelével az otrantói csata után.

Horthy Miklós levele (fotó: Alfahír)
S.M.S. Zenta védett cirkáló (fotó: Alfahír)
Budapest parti páncélos (fotó: Alfahír)
Novara gyorscirkáló és 83F nyílttengeri torpedónaszád (fotó: Alfahír)
Szent István csatahajó (fotó: Alfahír)
fotó: Alfahír
Mészáros hadigőzös (fotó: Alfahír)
Sopron ex Stör őrnaszád (fotó: Alfahír)
fotó: Alfahír
fotó: Alfahír